Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-13 / 28. szám
228. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. politika piacán ennek az elvnek : az egyházi és világi ügyeknek üdvös rendje egyedül az emberek becsületességén épülhet fel szilárdan, már pedig ennek nemcsak alapja, hanem egyedüli erőssége az Istenbe vetett bizalom és az a szabadság, amelyet számunkra az igazságtól való függés biztosít. (L. Pruzsinszky: Visszaemlékezés a H. K-ra.) Van-e egyáltalán valami értéke annak a következetes, egyenes és határozott jellemvonásnak, mely a Heidelbergi Káté soraiban és sorai közt a reformáció hagyományaképpen található? Ott van-e munkáinkban az igazság lelke ? Hagyjuk! Hiszen a törvények gyakori kijátszása, válogatása, mely „életbölcsességnek* neveztetik; vagy azok elcsavarása, félreértése, a visszaélések, melyek ellen szólalj csak fel, személyeskedő, botránkoztató leszel; az a „felfogás“, mely el sem igen tudja ma már képzelni, hogy a „szólj és ne hallgass“ másból is történhetik, mint személyeskedésből; azok a szépségflastromok, melyek egyházi hivatalnokok és családjaik hiányos hitéletének földíszítésére is oly könnyen készen állnak ; ezek és hozzájuk hasonló jelenségek : nem a reformáció és a Heidelbergi Káté tudománya. 350 év óta tanít ez a könyv az „Úr vacsorájáról“, de azért református egyházi számadókönyvekben még napjainkban is találunk „gyónó kenyér“, „gyónó bor“ beírásokat. 350 év óta tanítja ez a könyv: „járulhatnak“ az Úr asztalához? De azért még ma is akad reá eset, hogy az úrvacsorát a saját padjukba váró és követelő presbitereknek, nem tudni, mi alapon, egyházmegyei közgyűlés elé került követelését majdnem egyhangú szavazattal helybenhagyja a közgyűlés, holott ha sem a jórend, sem az Úrasztalához járulás fogalma nem tiltakozott volna is e helytelen „szokás“ ellen, ott volt már akkor is az 1905 december 6-iki zsinatülésben 890. sz. a. megállapított istenitiszteleti rendtartás, melynek 12. §-a megmondja: „Az úrvacsoraosztási szertartásnak mindenestől az Úrasztalánál kell lefolyni.“ Legyen elég a példákból. Tekintsünk szebb vidékekre, mielőtt gondolatainkat befejeznénk. A Káté másik kiválóan értékes tulajdonságához érünk. Ez a határozott, biztos, mélységes hit és az az eljárás, mellyel a hit tárgyait mindenütt, mint határozott tényeket állítja elénk. Itt nem találkozunk az Isten létét erősítő „bizonyokkal“, melyek igehirdetésünkben szinte túltengenék. A Káté írói nem tartották szükségesnek bizonykodni oly dolgok felett, melyek a hitnek tényei s amelyeknek valóságát „észszerűig“ bebizonyítani nem lehet, de nem is kell, mert a tagadás sem tudja az ellenkezőjét bebizonyítani. A feltámadás és örökélet valóságán sem bizonykodnak. Nem hozzák fel, hogy tavasszal a fa újra kihajt: amire a kételkedő hallgató legföljebb azt gondolja: de hiszen, ha kivágták, ki nem hajt az. Nagyon helyesen és bölcsen mindjárt azt kérdezik és arra felelnek meg: Mit használ nekünk a Krisztus feltámadása? Micsoda vigasztalásod van a test feltámadásából, vagy az örök életről szóló hittételből? Mintha mondanák: Szerencsétlen, mit okoskodol, mígnem életed órája lejár s nem leszel rendben magaddal! Lásd be gyarló, nyomorúlt voltodat, menekülj Ő hozzá, ki életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod! Egyszerű és tudott dolgok ezek; de mégis, mintha napjainkban különös nyomatékkai kellene fölhívni rájuk a figyelmet. Valóban : a hitnek nem védőügyvédekre, hanem hívőkre, hitvallókra, a hívők társaságának pedig Isten igazságaival tündöklő életre, példákra van szüksége. Szűcs József. jYCacjijar őrszem Jl magyar Soy Scoutc kézikönyve. Sgészséges, derék férfiakat nevelni az ifjúságból, ez az őrszem (cserkész) mozgalom célja. Sz a könyv megtanít arra, hogyan kell a testet és lelket edzeni. J\va 2 ){• Napfény gyógyhatása és a napfürdő. harmadik bővített kiadds. — Jrta dr. Sucsányi. — Jlra 2 korona 40 fillér. Természetes élet- és gyógymód. írta dr. Sucsányi Gyula. — jftásodik olcsóbb kiadás. — 4‘— korona. Jfíegrendelhetök JCis Jivadar köngvkereskeédsében, Jápán, Jő-utca 21-ik szám alatt.