Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-15 / 24. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 24. szám. Pápa, 1913 junius 15. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4 50 K), hirdetések reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A lelkészek fizetésének rendezése. lm már itt van a küszöbön az új zsinat és az a törvény, amit a lelkészek fizetésének rendezése ügyében a múlt zsinat alkotott, ma is csak írott betű. A kétezernégyszáz koronás alapfizetés és az 1200 koronára tett korpótlék még várat magára. Igaz ugyan — és ezt hálával kell elismernünk egyházkerületünk nagyérdemű főgondnoka : gróf Tisza István iránt — hogy ez év elejétől már folyósíttatott bizonyos korpótlék. De egészen bizonyos, hogy ez is csak egy ilyen kiváló súlyú államférfi személyes közbevetésére történt. Magában az országgyűlésben nem tapasztalhatjuk azt az igazi érdeklődést a családos lelkészek sorsa iránt, amit mi — úgy véljük — méltán várhatnánk. Olyan akarva-nem-akarva történik, ami történik. Mintha csak azt mondanák: nincs rátok szükség; de ha már egyszer vagytok és mindig jajgattok, hát néktek is kell valamit juttatnunk. így aztán mégis csak történt már valami. A vallásügyi miniszter elkészítette és május 26-án az országgyűlés elé is terjesztette az idevágó törvényjavaslatot. E javaslat szerint a lelkészi fizetések korpótlékok adásával, 25 évi szolgálat után 3000 (szóval: háromezer) koronára egészíttetnek ki! Milyen lesz e rendezés mellett a családos lelkészek helyzete ? Tudvalevő, hogy erre a pályára ma már csak vagyonilag szegény fiúk jönnek, akik papnövendék koruk óta adóssággal bővölködnek. Az adósság — ami a kápláni évek alatt bajosan fogy, de inkább szaporodik — jól felszökken a rendes lelkészi hivatalba jutáskor a legszükségesebb berendezés miatt. Aztán jönnek a gyermekek. Ne is gondoljunk arra, hogy betegségek miatt az orvos — fuvarral! — a patika, a rendestől eltérő élelmezés, az esetleg eltartandó szülők, mibe kerülnek. Gondoljuk, hogy szerencsés a család, egészségesek szülők és gyermekek. De 10 év alatt lehet 4—5 gyermek. És eddig csak 1000, illetőleg 2000 korona a fizetés! Tiz év után már 2400 korona a 15-ik évig! Ebben a harmadik öt évben már előállhat a szükség, hogy két gyermeket a házon kivül kell taníttatni! Elég-e erre az esedékes 800 korona korpótlék?! Nem elégíthet hát ki bennünket ez a rendezés. Mindemellett is azok közé tartozom, akik köszönettel fogadják ezt a mostani intézkedést is, mert egy lépésnek tekintem azon az úton, amelyen el kell érnünk célunkhoz. Amióta nyilvánosságra jutott a törvényjavaslat, sok kifogást és panaszt hallottunk ellene. De viszont hallottunk megnyugtató nyilatkozatokat, felvilágosításokat is. Kifogásolták — és igen érthetően — hogy a javaslat a lelkészi illetményeknek korpótlékok utján való emeléséről szól, holott sokan vannak, akik e javaslat szerint egyáltalán nem kapnak korpótlékot; már t. i. azok, akiknek eddigi fizetésük megüti a 3000 koronát. Mások meg alig néhány száz koronát kapnának 3000 koronáig! Ha valósággal így lenne, akkor helytelen volna már a címe is e javaslatnak. Mert ha korpótlékról beszélünk, azt másként érteni nem lehet, minthogy az a szolgálati évek után adatik, tekintet nélkül az alapfizetésre. A tanítók
