Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-01 / 22. szám
22. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 183. oldal. teljesen kizsarolják s egy újabb bérbeadás csak bérösszeg leengedésével, ha lehetséges. Minden téren beállottak a drágasági viszonyok, amikor minden szolgálat, minden termény, minden cikk ára kétszeresre emelkedett fel. Ez a körülmény úgy az általános-, mint minden alkalmazottat fenntartó testületet arra vitt, hogy bizonyos drágasági pótlékkal gondoskodni kíván alkalmazottairól, ahonnét az egyetemes református egyháznak sem szabad elmaradnia. Híveink, kik a stólát fizetik, úgy az új rendszerű adózással, mint állatjaiknak és termékeiknek a kétszeres árra való felemelkedésével olyan kiváltságos helyzetbe jutottak, hogy minden rázkódás nélkül átmehetnek a stóla ilyszerű rendezésére, amikor maguk körül is tapasztalják azt a tünetet, hogy minden végzett munkának az ára kétszeresre emelkedett fel. És amikor a híveiktől beszerzett élelmi cikkekért, mint a tej, baromfi stb., mi őnekik az eddigieknél jóval magasabb árakat vagyunk kénytelenek fizetni s nekik a teljesített szolgálmányokért — fuvar, napszám, stb. — hasonlóképpen a kétszeres árt adjuk, éppen csak mi végezzük a sokszor terhes, fárasztó és nagy szellemi megerőltetést igénylő munkánkat a régi árakon ? A mai stóla-árak felett érintetlenül vonúltak át az évtizedek, sőt századok: szinte természetszerű azoknak a mai viszonyok szerinti egyházi úton való rendezése mindaddig az elérhető ideális időpontig, amikor ez a kérdés állami segítséggel rendeztetvén, az egész stóla rendszeren napirendre lehet térni. A mezőföldi ref. egyházmegyei lelkészértekezlet emez indítványa, mely a stóla-kérdés korszerű rendezését kívánja, indokainál fogva elfogadtatik s tárgyalás és jóváhagyás végett az egyházi törvény értelmében a főtiszt, egyházkerületre felterjesztetik. Levél Hollandiából. Nagytiszteletü Szerkesztő Úr! Mint előbbi levelemben jeleztem, siettem, hogy a mai állapotokról is szólhassak valamit. Egész önkéntelenül kínálkozik az alkalom, hogy elmenjünk a templomba és így halljunk valamit a lelkészről. Minden lelkész kivétel nélkül könyv nélkül imádkozik, ellenben gyakran hallunk felolvasott prédikációt is s e tekintetben ők a mi lelkészi karunk dicséretére váló eredeti, közvetlen előadás könnyedségétől és természetességétől elesnek. A holland istenitiszteletek hosszúsága közismert; legalább is egy és fél, vagy egy és háromnegyed óráig tartanak s hogy senki se emelkedhessék az álmok magasabb régióiba s hogy a gyülekezet jobban résztvegyen az istenitiszteletből, többször ének szakítja a prédikációit, illetve a lelkészi funkciót. A holland jó templomba járó és a délelőtti üres templom nagy ritkaságszámba megy. A lelkészek nagy szeretetnek s ennélfogva tekintélynek is örvendenek. Minden keresztyén szociális munkában vagy résztvesznek, vagy ha ez lehetetlen, érdeklődnek iránta s hogy ez mit jelent, akkor tudjuk igazán megérteni, ha végighordozzuk tekintetünket az egyesületek szakadatlan során. A lelkész munkája között különösen fontos helyet foglal el a katekhizálás és a látogatás. Körülbelül heti 25—30 órát tölt ki egy-egy lelkésznél a katekhizáció. Célja az, hogy felneveljék mindazokat, akik az egyház tagjai akarnak lenni, hogy tényleg tisztában legyenek a legfőbb keresztyén igazságokkal és Jézust öntudatosan életük urává választhassák. Az ebben való részvétel önkéntes, aminthogy az Isten iránti szeretetetet valakire ráerőszakolni a legnagyobb abszurdumok közé tartozik. A lelkész így érintkezik az ifjúsággal 12 éves korától 16—20 éves koráig és elgondolhatjuk, mily óriási befolyást gyakorol az egyház leendő tagjaira. E katekhizáció az egyes társadalmi (körök) osztályok szerint különböző csoportokra oszlik. így az egyik lelkész lekötelező szívessége folytán volt alkalmam résztvenni először egy egyetemi hallgatók s azután iparos ifjak számára tartott órán. Igazán meglepett az az elmaradhatatlan alkalmazkodni tudás és barátságos viszony, mely a két óra közti különbséget részben érezhetővé, másrészt az utóbbi által elenyészővé tette. Ezen órák látogatói azután a lelkész beleegyezésével az egyház tagjaivá lesznek. A lelkész látogatásainál különös gondot fordít az özvegyek és árvák, de mindenekfelett a betegek látogatására, akiket úgy magánházakban, mint a kórházakban is felkeres. így természetesen a társadalom minden rétegével érintkezésbe jön és meglátja a veszélyeket s a nyomort, hogy azután ezek elébe vágjon vagy azt csillapítsa. Bizonyára, Nagytiszteletü Uram, e téren jó példát vehetünk tőlük, hogy lerázzuk magunkról a sokszor lenyűgöző szüklátókörűséget és tétlenséget. E látogatásaikban segítségükre vannak néha a presbiterek, míg a szegények közötti munka teljesen Alapittatott 1864-ben. ^ vidélt legrégibb 6S legnagyobb oipőttzlete Alapíthatott 1864 ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. .; Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vaddszcipöit és csizmáit. __ “üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át*
