Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-25 / 21. szám

21. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 177. oldal. Patay Károly esperes Bihary Kálmán főjegyző kíséretében e hó 20-tól kezdve folytatja az egyházak látogatását. Ezt a munkáját júniusban fejezi be a zólyomi missziói egyház megvizsgálásával. Akadémiai dicséret. A M. Tud. Akadémiánál a Vigyázó-féle alapítványból pályázat volt hirdetve erre a kérdésre: Irassék meg a magyar botanikai ter­minológia és nomenclatura fejlődésének története a honi botanika története fonalán. Ezen a pályázaton pápai kollégiumunk tanára, Barcsi József is résztvett s munkáját a háromtagú bíráló bizottság ezzel az in­dokolással ajánlotta megdicsérésre: „Az 1. számú pályamű szerzőjét pedig, minthogy munkájában több, eddig ismeretlen nomenclaturai és életrajzi adatot kö­zöl, részesítse az Akadémia dicséretben“. Ha a jutal­mat nem nyerte is el, főleg mivel a nagy anyaghal­mazt nem volt ideje teljesen feldolgozni, ezt a dicsé­retet is igen szép kitüntetésnek tartjuk, amely méltán buzdíthatja a nevezett tanár urat arra, hogy tárgyát egészen kidolgozva bocsássa majd a világ elé. A díjat dr. Gombócz Endre budapesti felsőleányiskolai tanár nyerte el. A Bőhm Károly Társaság megalakulására, melyet két hét előtti számunkban már előre jeleztünk, a zajtalan, de alapos előkészítésnek megfelelő komoly csöndben és előkelőén magas színvonalon folyt le Kolozsvárt pünkösd keddjén. A magyar tudományos szellem és közélet szép számmal egybesereglett illusztris képviselőiből álló közönség előtt Bőhm egyik legava­tottabb szellemi örököse, dr. Bartók György nyitotta föl művészi tömörséggel a nagy ember emlékezetét, rajzolta meg filozófiájának az emberi szellem végeden gazdagságát és értékét oly híven tükröző, fényesen tiszta körvonalait és jelölte meg azokat a mozzanato­kat, amelyek nemzetünk ethikai és kultúrális fejlődésé­nek egyik leghatalmasabb erőtényezőjévé avatják a Bőhm képviselte szellemet. Majd elhangzottak az esz­méhez és az alkalomhoz kiválóan méltó, szebbnél­­szebb, melegebbnél-melegebb üdvözlések a M. Tud. Akadémia, a kolozsvári Egyetem, az Erdélyi Muzeum­­egylet és még számos más tudományos és közműve­lődési testület s ezek során három protestáns főiskola részéről (a debreszeni főiskolát dr. Mitrovics Gyula és dr. R. Kiss István, a kolozsvári ref. theol. fakultást Nagy Károly, az unitárius theol. akadémiát dr. Boros György képviselte) s ezután megtörtént a megalakúlás. Ügyvezetővé dr. Bartók György, titkárrá a jeles fiatal pedagógus, dr. Makkai Sándor, pénztárossá Mayer Imre választatott, valamennyi — úgyszintén a 8 vá­lasztmányi tag is — teljes és lelkes egyhangúsággal. Ez utóbbiak közül dr. Pauler Ákos és dr. Somló Bódog mellett különös örömmel jegyezzük fel Nagy Károly, dr. Ravasz László, dr. Imre Sándor és Fejes Áron neveit, mint amelyek új megtiszteltetést jelentenek erészben is a magyar protestáns egyházi és tudomá­nyos élet és irodalom számára. Adja Isten, hogy az érdeklődésben és tónusban országos, kultúrális ünneppé szélesedett alapvetésnek zavartalan és eredményes munkásság legyen a méltó folytatása. Sokat, nagyon sokat várunk tőle a magunk számára is. Találkozóra jönnek össze junius 8-án Pápán főiskolánk azon egykori növendékei, akik ezelőtt 25 évvel tették le az érettségi vizsgát. E találkozó alkalmából a református templomban Czike Pál kömlődi lelkész fog prédikálni. Lelkészképesítő vizsgálatok tartatnak a pápai ref. theol. akadémián szeptember 2-tól 7-ig. Jelent­kezni lehet szeptember 2-án d. u. 2 órakor a theol. akad. igazgatójánál. A rendkívüli egyházi adó csökkentése. Nagy­szerű gondolat volt dr. Baksa Lajostól, hogy az 1848: XX. t.-c. alapján rendszeresített államsegélyből évenként 100.000 koronát fordítson a konvent a rend­kívüli egyházi adóval túlterhelt gyülekezetek segélye­zésére. Az évi rendes adósegélyek megállapításánál ugyanis egyházközségeinket úgy az építkezésekből származó adósságok kamatainak és törlesztésének, va­lamint a szükséges új építkezések és beruházások költ­ségeinek rendkívüli egyházi adókivetés útján fedezé­sére utaltuk. Ennek az lett a következménye, hogy egyes egyházközségek a rendkívüli egyházi adózással vannak túlterhelve. Ezen túlterheltség megszüntetését — jól mondja Baksa — úgy az államsegély célja és indoka, mint az egyetemes adóalap rendeltetése egy­aránt követelik. Indítványára konvent elhatározta, hogy „a f. 1913. évvel kezdődőleg 32 éven át, évenként 100.000 koronát utalványoz tőkekamat segélyekre (az 1848: XX. t.-c. alapján nyert államsegélyből) s felhívta a tőkekamat segélyosztó bizottságot, hogy javaslatát az 1913—17. években folyósítandó tőkekamat segélyek megszavazása iránt ezen határozatra és arra való figye­lemmel tegye meg, hogy ezen 100 000 korona terhére csak oly egyházközségek részesíthetők tőkekamat se­gélyben, melyek rendes szükségleteikre az egyházi tör­vény III. t.-c. 13. §-ában előírt minimális adózást ki­merítették s melyek az adósságaikra, vagy építkezé­seikre szükséges rendkívüli adózással túlterhelve lenné­nek“. Nagy örömmel és köszönettel fogadjuk ez üd­vös határozatot. Figyelmeztetés és kérelem. Egy Tamás Gyula nevű egyén, magát cégünk megbízottjának adva ki, mindenfelé előlegeket vesz fel, a megrendelt könyveket azonban nem szállítja. Figyelmeztetünk mindenkit, hogy Tamás Gyula soha alkalmazottunk nem volt s ezért, ha mint ilyen jelentkezik, tessék a legközelebbi rendőr­séget vagy csendőrséget értesíteni, mert számos oldal­ról hozzánk érkezett panasz folytán Tamás Gyula ellen a bpesti m. kir. államrendőrség főkapitányságánál még f. évi ápr. 12-én 39311. sz. a. a bűnvádi feljelentést megtettük. Különösen kérjük a lelkész és tanító urakat, hogy Tamás Gyulára, aki legutóbbi értesítések szerint jelenleg a dunántúli megyékben járkál, a hívők figyel­mét felhívni szíveskedjenek. Budapest, 1913 május 21. Hornyánszky Viktor könyvkiadóhivatala.

Next

/
Oldalképek
Tartalom