Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-11 / 19. szám

158. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. Az önkijelentésnek kölcsönösnek is kell lennie. Ha a barátom nem felel bizalommal a bizalomra, meg­akad a barátság növekedése. Hogy mit mondunk el, azt nem lehet szabályba foglalni. Általában az a tapasz­talat, hogy a nehéz terhek elveszítik súlyuk tekintélyes részét, ha megosztjuk azokat másokkal. Sok kisértés pl. elveszti erejét, ha valaki előtt elmondjuk, hogy nekünk ily vagy oly kisértéseink vannak. Azt mond­hatjuk, hogy barátainkat aszerint osztályozzuk, hogy kinek, mennyit mondunk el; minél bizalmasabb bará­tunk valaki, annál jobban beavatjuk életünkbe. Nem félünk elmondani neki hibáinkat, sőt még bűneinket sem, mert tudjuk, hogy ő nem elitéi, hanem felemel és segít bennünket. A tökéletes szeretet kirekeszti a félelmet. Még csak arra sem kérjük őt, hogy erről pedig senkinek se szólj: úgy is tudjuk, hogy e felől biztosak lehetünk. Az igaz barátnak már nincs próba ideje sem. A hatodik törvény a kölcsönös egymástadús tör­vénye. Ritschl szavai szerint az önátadás az énnek nem gyöngítő megtagadása, hanem megerősítő állítása. Azaz, érthetően kifejezve, az által, hogy mi magunkat átadjuk a barátunknak, nemhogy gyöngítenénk egyéni­ségünket, sőt inkább erősítjük azt. Nem elveszítjük az életet, hanem megtaláljuk azt. Emerson mondja: a közönséges lelkek azzal fizetnek, amit tesznek, a nemesebb lelkek azzal, amik. Sokat gondolkoztam ez állítás értelme felett és azt találtam, hogy ebben a barátságnak a törvénye van kifejezve. Az embereknek nem a mi cselekedeteinkre van szükségük, hanem mi magunkra. Könnyű néha-néha valamit cselekedni, amivel mintegy lerázunk valakit magunkról, az igazi barátság nem egyes, különálló cselekedetből áll, hanem egész személyiségünk odaadásából. Jézus azt mondotta, nincsen annál nagyobb szeretet, mintha valaki az ő életét adja az ő barátaiért. Ez azt jelenti, hogy éle­tünket fenntartás nélkül rendelkezésére kell bocsáta­nunk barátainknak, azt jelenti, hogy a barátság lelke a szolgálat, az áldozatkészség lelke. Azt jelenti, hogy a barátságért szenvednünk is kell, mert aki az embe­reknek szolgál, az legyen elkészülve a szenvedésre, legyen elkészülve, hogy szeretni nem lehet szenvedés nélkül. De Jézus azt is megmutatta, hogy a szolgá­latból fakadó szenvedés öröm és boldogság, hogy az ily szenvedés által oly kincsek birtokába jutunk, melye­ket sohsem kóstolhattunk volna, ha állandóan az örö­mök napos terein járunk. Pál apostol foglalta össze a szenvedésre is ké­pes szeretet kötelességeit: a szeretet hosszútürő, ke­gyes ; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kér­kedik, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal ; mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr, a szeretet soha el nem fogy. Ha nem ilyen a szeretet, akkor nem érdemes erre a névre, hogy szeretet. Gyarló szemmel, kevés tapasztalattal, íme ezeket láttam meg, nálamnál bölcsebb vezetők (különösen King és Hilty) útmutatásai nyomán a barátság tör­vényeiül. A francia forradalom egyik nagy alakjának, Saint Justnek van egy érdekes eszméje: minden 20 évet betöltött embernek ki kell nyilatkoztatnia a templom­ban, hogy kik a barátai. Ezt a nyilatkozatot minden esztendőben meg kell újítani... Aki azt mondja, hogy nem hisz a barátságban, vagy hogy neki nincs barátja, száműzessék. Ez a forradalmár nem merte, nem tudta a barát­ságot is megsemmisíteni. A forradalom zűrzavarában is érezte, hogy szükségük van az embereknek a sze­­retetre. Igen, mert a természetet felforgathatod, elnyom­hatod, de meg nem semmisítheted. „Mindnyájan utasok vagyunk. ... És az értékes, amit utazásainkban találunk, egy-egy jó barát. Szeren­csés utazó, aki sokat talál. Tulajdonképpen azért uta­zunk, hogy megtaláljuk őket. Ők az élet célja, és jutalma“, mondja az élet egyik nagy ismerője. Vajha mi is elmondhatnánk, ami Kingsley sír­kövén olvasható: Amavimus, amamus, amabimus: Szerettünk, szeretünk, szeretni fogunk. Az Orsz. Ref. Lelkészegyesület választmánya ülést tartott május 5-én Budapesten dr. Baltazár Dezső püspök elnöklete alatt. Jelen voltak dr. Tüdős István és Kis József alelnökök s még úgy 15 választmányi tag; Debreczen dominált. Az ülés meg­nyitása előtt a választmány tisztelgett gróf Degenfeld József, a konvent világi elnöke előtt és megtekintette a konvent székházát. Az egyházi törvényeknek a zsinat által teendő módosítása, illetőleg kiegészítése tárgyá­ban dr. Kovács István készített javaslatot. Ennek rész­letes megvitatásába a választmány nem bocsátkozott bele; atekintetben mégis állást foglalt, hogy a köz­gyűléseket a maguk egészében alig érdeklő és termé­szetüknél fogva gyors elintézést igénylő közigazgatási Regner Pál templom- és díszfestő Páp£L Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora! — Elvállal szobák, termek művészi festését! Alapittatott I87í-ben. — Cím- és betüfestészet l — Modern kivitel! — Szolid árak! — Alapittatott Í87í-ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom