Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-11 / 19. szám
156. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. A barátság törvényei* Irta és a „Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet“ szeretetvendégségén felolvasta Pongrácz József. (Folytatás.) A második törvény, hogy személyiségünknek tág érdekköre legyen, azaz, hogy minél több értékes dolog iránt érdeklődjünk. A modern ethikusok ezt így fejezik ki: a személyiség tágassága. E világ egészen a mi számunkra teremtetett. Az ember valóban a teremtés koronája és az a gazdag élet, amely e világban minél több szépet, minél több értékeset meglát és bele von érdeklődésébe. A nevelés tulajdonképpeni feladata az, hogy állandó és értékes érdeklődéseket szerezzünk, ez a növekedés egyik titka. Azt mondotta valaki, hogy az ember céljai nagyságával növekszik, — bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy az ember céljai és érdeklődése sokféleségével is növekszik. Pl. szegény az az ember, akit egy eszme annyira lefoglal, hogy a többit sehogysem akarja meglátni, annál kevésbbé méltányolni. A keresztyénségben sokszor tévedésben voltak annak kiváló képviselői is, amikor némely dolgokra kimondották, hogy azok nem istenesek. A modern keresztyénség érdeme, hogy megszüntette a vallási és a világi közt levő állítólagos ellentétet. E világban Isten mindent szentnek teremtett. Ez volt Jézus gondolata. És minél többet látok én a világból, a körülöttem zsibongó sok rejtélyből, annál gazdagabb lesz a személyiségem. Nemrégiben olvastam egy görög tanár nyilatkozatát, aki az egyedüli tudománynak a klaszszika filológiát tartotta. Mit láthat az a csiga, amely behúzódik a maga házikójába ? Mit tud az a kivülötte élő nagy világról, amely sokkal nagyobb, tágasabb, mint az a kis világ, amelyben ő él ? Korunk művelődésének és sok tekintetben tudományosságának is egyik nagy hibája, hogy a szaktudományok művelésének a hangoztatásával az úgynevezett szaktudósok elvesztik az élet más köreivel való összeköttetésüket és így a saját tudományukat sem művelhetik olyan eredménnyel, mint hogyha szemüket és fülüket más oldalról jövő behatások számára is nyitva tartották volna. Nem értem, hogy miért ne lehetne valaki jó nyelvész akkor is, ha meglátja a lenyugvó nap biborsugarait, melyeket búcsúcsókúl küld a csöndes hegyoldalra, vagy miért ne tudná jól megoldani a differenciál-egyenleteket, ha elmereng is Rafael sixtusi Madonnájának leírhatatlan bübáján; vagy miért ne érthetne a hangtanhoz, ha Beethoven IX. szimfóniájában, vagy Händel Messiásában mást is hall, mint hangokat. Az élet egész terjedelmében a mienk, nem szabad megfosztani magunkat tán a legértékesebb részétől, nem szabad eldobni magunktól semmit, mert minden a tietek, amint Pál apostol mondja, ti pedig a Krisztuséi vagytok, a Krisztus pedig Istené. Igen, Krisztus kijelentette nekünk, hogy az egész világ mind Istené és minden őt dicséri, a porszem éppúgy, mint a felhőkbe nyúló meredek hegycsúcsok, a csermely kedves csobogása éppúgy, mint az óceán viharzó zúgása, a méhe dongása éppúgy, mint a nagy művész ihletett éneke. Minden a mienk, mert minden Istené és mert mi is Istené vagyunk. Oly gazdag az emberi lélek és oly erős is, hogy nem is tud megelégedni azzal, hogy bezárkózzék egy területre és állandóan ott maradjon. Ismerjük mindannyian a régi közmondást: varietas delectat, a változatosság gyönyörködtet, ezt sokszor tréfásan szoktuk idézni, pedig az emberi lélek egyik alapösztönének mély ismerete nyer benne kifejezést. Ebből a törvényből következik, hogy a féltékenység ellenkezik a barátsággal. Még a legbensőbb szeretetben is szükség van arra, hogy őszintén elismerjük, hogy vannak más viszonyok is, ha azt akarjuk, hogy az a szeretet a legtöbbet jelentse. Lotze mondja: az élet drámája nagyon is kicsinyes volna, ha csak két személy játszaná azt. És mégis, hány féltékeny baráttal találkozunk? Nem tudják, hogy az által, hogy én rajtuk kívül más valakivel is barátságba jutok, tulajdonképpen nekik is jobb barátjuk leszek, mert a lelkem gazdagabb lesz. A harmadik törvény a személyiség mélysége. Nem elég, hogy sok minden iránt érdeklődjünk, hanem szükséges, hogy a dolgokat igaz arányaikban lássuk, szükséges, hogy a nagy és mély dolgok iránt érezzünk vonzalmat. Lelkűnknek vannak mélységei és magasságai és igazi életünk tulajdonképpen itt játszódik le, ahova néha magunk sem merünk betekintést vetni, mert félünk magunktól. De az igaz barátoknak bele kell nézniök a mélybe. Dante megrázó költeményében azokat, akik nem választottak határozottan sem Isten sem Isten ellenségei mellett, kiveti úgy a mennyből, mint a pokolból. A felületes emberek nem lehetnek jó barátok. Már maga Jézus megmondotta a magvetőről szóló példázatban, hogy a sekély földben nincs Isten lelkészek és tanítók használatára, a népoktatás céljaira most jelent meg: Jl tüdővész elleni védekezés vezérfonala írta JCuthíj 5). és dr. báró jfiüller JCapható JCis Jivadar könyvkereskedésében, Jpápán, Jó-utca 21.-ik szám alatt. ■------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------■
