Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-04 / 18. szám
150. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. szükséges. Cairns dr., a világhírű aberdeeni tanár mondotta el egyszer, hogy amikor ő, mint kívülálló elkezdte vizsgálni a keresztyén diákmozgalom munkáját, két dolog ragadta meg figyelmét, az egyik az, hogy ennek a mozgalomnak a tagjai szeretnek imádkozni és a másik, hogy tudnak jó barátok lenni. És mi mást jelent ez — mondá —, mint a hitet és a szeretetet, ahol pedig ez a kettő megvan, ott a világegyetem legnagyobb erői vannak jelen. Igaza volt. A hit és a szeretet az, ami az életet értékessé teszi. A többi minden csak másodlagos értékű. A barátságot ismerte a világ Jézus Krisztus előtt is. Ötezer esztendővel ezelőtt azt írta a babilóniai költő a teremtésről szóló époszban : „barátságot gyakorolj, ha ígérsz, teljesíts, cserben ne hagyj. És mily sokat írtak a római és görög erkölcsbölcsészek a barátságról! Aki a barátság történetét akarja megírni, az nem olvashatja megindulás nélkül Aristoteles és Cicero idevonatkozó nézeteit. De minden nézetük csak homályban tapogatódzás volt. Az volt a bajuk, hogy Istent kihagyták a számításból, a legnagyobbra pedig, bármely téren, csak Istenben vetett hittel vagyunk képesek. Sokan léptek és lépnek fel azzal az igénnyel, hogy ők az élet művészei, de az élet igazi művésze Jézus Krisztus és az ő szempontjából a mindent magában foglaló probléma a barátság. Mert a barátság problémája magának az életnek a problémája. Jézus feljegyzett és ránk maradt tanításából kitűnik, hogy Ö a mennyországot úgy gondolta, ahol barátaival van együtt, a kárhozatot pedig, ahol egyedül van. Éhezett a barátságra. Az Ő életéből láthatjuk, hogy csak az tanúit meg élni, aki megtanult szeretni, szeretni pedig annyit jelent, mint barátságba lépni. Lullius Raymond, a nagy skolasztikus bölcselő, az evangélium lánglelkű terjesztője a mohamedánok között írja egyik munkájában: aki nem szeret, az nem él. Egyszerűen visszhangozza Jézus tanításának szellemét. Kingsley Károlyt, a nagy angol költőt egyszer megkérdezte Browning Erzsébet, Browning Róbert felesége, maga is kiváló írónő: mi a titka az ön életének, mondja meg, hogy én is olyan széppé tehessem életemet. Kingsley csak ennyit mondott: I had a friend, volt egy barátom, ami csak azt jelentheti, hogy volt barátja, aki törődött vele, mikor senki más nem törődött és fáradságot vett magának, hogy a barát nélküli ifjúnak barátjává lehessen. És hány élet tehetné ugyanezt a vallomást! Jézus Krisztus szerint viszonyaink közül a személyekhez valók az elsőrangúak, itt élünk igazán. A személyek a legbiztosabbak is minden, bennünket környező tény között. És ránk nézve a legfontosabbak is, mert ezek alkotják a jellem, a befolyás és boldogság forrását, mert ezektől függenek az élet legnagyobb adományai és eredményei. Csak egy pillantást kell vetnünk életünkre és meglátjuk, hogy ott a legmélyebb örömöket és a legmélyebb bánatokat a személyekhez való viszonyaink okozták. Még a természeti szép élvezésénél is a személyekre gondolunk, vagy Istenre, vagy emberre. Pl. Jézusnak, mikor a liliomokat szemlélte, azonnal az jutott eszébe, hogy íme, Isten menynyire gondot visel még a rét virágaira is! Többen közülünk bizonyosan olvasták Carlyle izgató munkáját a francia forradalomról. Mi volt az, ami űzött bennünket, hogy minél előbb végig olvassuk a három testes kötetet ? A francia forradalom érdekessége ? azt már azelőtt is ismertük; az, hogy az író önarcképét láttuk magunk előtt és érdekelt ez a történész, aki olyan különös színben látta az embereket és az eseményeket. Ha Kemény regényeit olvassuk, bármenynyire elmerüljünk is a regények hőseinek korába, mégis a legnagyobb hatással ránk Kemény van, aki minden egyes sorban ott áll előttünk a maga kérlelhetetlen, kutató szemével, szinte látjuk, amint magába tekint és vizsgálja a saját lelkének mélységeit; regényei tulajdonkép saját, benső világának kivetítései. A személyek és a személyes vonatkozások egyedül örökké valók: a szeretet soha el nem fogy, mondja Pál apostol. A vallás sem egyéb, mint személyes viszony. Vallásosnak lenni annyit jelent, mint Istennel viszonyba lépni. Minél tökéletesebb ez a viszonybalépés, annál tökéletesebb a vallás. A személyes viszony legmélyebb alakja a barátság. Tulajdonképpen Krisztus szerint a vallás sem más, mint barátság, az emberi lélek barátsága Istennel. Ha ily fontos a barátság, mik ennek a törvényei ? Mert mint testi és lelki életünk területén, úgy itt is törvények működnek. A szeretetnek és a hitnek is meg vannak a törvényei. Van törvény a szellemi világban is, amint azt Drummond Henrik meggyőzően bizonyítja világhírű munkájában. Az első nagy törvény, akarjunk jó barátok lenni. Arra vagyunk teremtve, hogy így töltsük be emberi rendeltetésünket, de nem elég ezt tudnunk, hanem eszerint is kell cselekednünk. Éppen a modern lélektan bizonyítja, hogy az embernek az akció, a cselekvés az igazi lényege. Csak az akarat által végrehajtott cselek-Alapíttatott 1804-ben. .A. VÍd©k legrégibb ©S legnagyobb oipőüzlete Alapíthatott 1884 ben. Manheim Ármin, ezelőtt Ältstädter J. cipőrakíára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. —....... Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit. ~ ■Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
