Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-27 / 17. szám
142. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. nevelő-intézet 8 osztályának, ezen intézetek tanárainak és ezen intézet növendékeinek száma. A dunántúli ref. egyházkerület szerencsésnek érzi magát, hogy Nagytiszteletüségedet a közügy terén a főiskolai gondnoki székbe ültethette és ott eddig megtarthatta és az egyházkerület nevében, nőnevelő-intézeteink érdekében kérjük a jó Istent, hogy tartsa meg még testi-lelki erejét sokáig teljes épségben, hogy ezt a nagyon fontos tisztet még sokáig betölthesse. Az egyházkerület hálájának szerény jeléül a köszönetünk és jókivánatunk mellett fogadja Nagyméltóságod ez ünnepélyes alkalommal emlékűi ezen emléktárgyakat, amelyeket nem a belső értékük tesz becsessé, hanem az a soha el nem évülő hálája és tisztelete az egyházkerületnek, amely ahhoz mint külső jelhez csatolva van, amelynek rövid kifejezést ezen egyszerű, de szívből jövő szavakban adhatok; a jó Isten éltesse Nagyságodat sokáig jó erőben-egészségben, örömben és boldogságban ! A percekig tartó lelkes taps és éljenzés után, könnyes szemmel és meghatottan emelkedett fel Czike Lajos és szerényen hárította el magáról azokat az érdemeket, melyeket Antal Gábor püspök az ő személyéhez fűzött. Bocsánatot kért, ha a meghatottságtól beszéde akadozni fog, de meghatottsága érthető és indokolt, mert a szeretetnek, a hálának és az elismerésnek ezt a spontán megnyilatkoyását nem várta, nem kérte és tán meg sem érdemelte. Ölvén esztendő nagyon elég arra, hogy a dolgozó ember összeroskadjon, alásűlyedjen, hogy ő mégis a lefolyt félszázad alatt össze nem roskadt, hanem dolgozott, az nem az ő érdeme, az nem neki, hanem az Isten szeretetének és gondoskodásának tulajdonítható. Ö csupán felsőbbségének a parancsait teljesítette és ha van érdem, az nem egyedül az övé, mert ami keveset tett, azt mások segítségével tette és nem tehetett többet, mint amenyi neki parancsolva volt. Köszönetét mondott ezután az egyházkerületnek, amiért agg kora dacára nemcsak megtűrte állásában, hanem 50 éves jubileumát a nőnevelő-intézet fölavatásával meg is ünnepelte. Ez a meg nem érdemelt ünneplés azért is meghatotta, mert nem sokan tudják, hogy ő László József halálos ágyán mit fogadott és ha dolgozott és tett is valamit, az csak fogadalmának lelkiismeretes teljesítése volt. Nem talál szavakat, hogy ezt a fényes ünneplést méltóan megköszönje és mivel beszédével nem akar tovább terhére lenni, azért röviden, de hálával telt köszönetét mond Antal Gábor püspöknek, az egyházkerületnek és a rendező bizottságnak, hogy őt ily fényes ünnepéllyel megjutalmazni kegyeskedett. Az idő, ami életéből még hátra lehet, nagyon rövid lehet, épp azért kéri, tartsák meg jóindulatukban ezután is. (Viharos taps és percekig tartó éljenzés.) A lelkes ováció lecsillapultával a ref. főiskola, a nőnevelő-intézet és az igazgatótanács nevében dr. Beöthy Zsolt az ünnepelthez klasszikus szépségű s mély hatást keltő beszédet intézett: A tiszteletnek és szeretetnek az az öröme — úgymond —, amely ma lelkünket eltölti, nemcsak a te családodnak, egyházadnak, egyházmegyédnek, a mi egyházkerületünknek öröme, hanem elsősorban és leginkább kerületünk azon közoktatási intézményeinek, amelyeknek élén állsz, amelyek igazgató-tanácsának, a főiskolának és nőnevelő-intézetnek legszivélyesebb és legmelegebb üdvözletét óhajtom tolmácsolni. Az alkalom, amelyből üdvözlünk, az, hogy félszázados hü, buzgó, sikeres munkád után íme Istennek áldó kegyelméből eljutottál a patriarchal kor küszöbére. Istennek kegyelmét említettem. Azt hiszem, ez az isteni kegyelem az, ami lelki és testi erődet megtartotta. Ez az isteni kegyelem nemcsak a Te életednek áldása, hanem áldása a vallásos, az erkölcsi, a közművelődési élet széles köreinek, mindazoknak a köröknek, amelyeket Te a te nagy és törhetetlen erőddel félszázadon át vezettél. Patriarchal kort említettem. Téged nemcsak azok között a patriarchák között látunk, akik egy elkövetkezendő jobb világot jövendöltek, hanem látunk azoknak a patriarcháknak a sorában, akik ezt a jobb világot, ennek elkövetkezését emberi és nemzeti értelemben eszüknek, szivüknek és kezüknek munkájával buzgón emelték. Amint lelkész! munkádat a régi kultúrának megszentelt emlékei között teljesíted és hirdeted egy újnak az elkövetkezését ott Bregetio emlékei között, épúgy a közoktatás körében folytatott áldásos tevékenységed védi és ápolja azt a nemes értelemben felfogott protestáns szellemet, amely összekötő és kibékítő múlt és jövő között, azt a szellemet, amely a jövő kedvéért nem feledkezik meg a múltról és a múltnak kedvéért nem tagadja meg a jövőt. Ezt a szellemet ápoltad Te mindenkor lelkipásztori és tanügyi téren folytatott munkásságoddal; vezető, gondviselő és alkotó munkássággal; a munkának a szeretetével, egyszersmind a szeretet munkájával. — Engedd meg, hogy ezek után a főgimnázium tanári kara és tanuló ifjúsága nevében bejelentsem és átadjam ezt a nevedre tett 1250 K alapítványt. Engedd meg azt, hogy befejezésül a közművelődésnek a terén szántó-vető munkatársaid nevében igaz szerettei, kiváló tisztelettel és a legjobb kívánságokkal üdvözöljelek jubiláns ünnepélyeden. Czike Lajos meghatóan érzékeny beszédben köszönte meg Beöthy Zsolt megemlékezését. Elmondotta, hogy mint gyenge, beteges, apátián, anyátlan árvát Íratták be a százados pápai kollégiumba, ót a szerető szülők helyett ez az alma mater nevelte fel és hogy ember lett belőle, azt egyedül csak ennek az alma maternak és tanárainak köszönheti. Nem hord a föld nagyobb terhet, mint a háladatlan embert. 0 nem akar a föld terhe lenni s ezért mindaz, amit tett, csekély viszonzása volt csak annak, amit a főiskola és annak tanárai vele tettek. Amit tehetett, azt nem maga tette, hanem első sorban azok, akik őt szeretetükkel és tanításaikkal a kötelességek teljesítésére és munkára nevelték. Megköszöni az alapítványt és mindenki szeretetét és rájok Isten áldását kéri.
