Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-27 / 17. szám

140. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. csodás hangjai nemcsak az intézetet, de a jelenvolt közönség szivét és lelkét is betöltötték. A lélekemelő énekszám, melyet az énekkar Gáty Zoltán mesteri vezetése mellett nagyszerűen adott elő, nagy hatást keltett. A feltörő viharos taps lecsilla pultával Antal Gábor püspök tartotta meg hatalmas felavató beszédét, (Beszédét lapunk múlt számában közöltük.) Benedek Sándor államtitkár meg-megújuló lelkes éljenzés között emelkedett szólásra s lendületes be­szédben tolmácsolta a közoktatásügyi minisztérium üdvözletét. (Beszédét e lap múlt számában közöltük.) Az államtitkár lélekemelő szép szavai után dr. Körös Endre tanítónőképző-intézeti igazgató vette gon­dozásába az intézetet, a következőket mondván: A magyar közoktatásügy ünnepi esztendejére esik e mi intézetünk felavatásának ünnepe. Ünnepi esztendő azért, mert idén érjük meg a modern hazai közoktatás megalapítójának: báró Eötvös Józsefnek születése 100-ik évfordulóját, azét az Eötvösét, ki a nevelés és oktatás terén régen és általánosan érzett közszükség­letek kielégítésén kivül, sok olyant is, ami mások­nak csupán homályos sejtelemként borongott lelkében, megvalósított vagy legalább előkészítette e megvaló­sulás útját. így a hazánkban teljesen elhanyagolt nő­nevelés ügyére elsőként ő terelte a közfigyelmet, küzdvén érette a politikusén kivül a mindeneknél ha­talmasabb költészet fegyverével is. Hogy a nőt ki kell emelni inferiorisabb helyzetéből, szellemének erejét, tudásának körét a férfiével egyenlővé kell tenni, az beletartozott az Eötvös József szabadelvüségének leg­szentebb dogmái közé. Az első, a legnagyobb magyar kultuszminiszter lelke ihlette meg azt a puritán életű lelkészt, kinek áldott, jóságos vonásai dísztermünk faláról tekintenek alá, az ő lelke ihlethette a mi László Józsefünket, ki­nek szintén a jelen iskolai évben értük meg születé­sének százados évfordulóját. Nemes áldozata, mellyel egy hosszú munkás életnek egész keresményét átadta egyházkerületének, teremtette meg intézetünket. Vagyo­nát jó kezekbe adta. A dunántúli református egyház­­kerület, mely négy század fergetegei között hűséggel fenntartotta a magyar kultúra számára a pápai főisko­lát, felfogta és megértette a nemes alapító intencióját s igy sarjadt ki egyazon törzsnek ifjabb ágaként a pápai református nőnevelő-intézet. Az alapító régen megtért az örökkévalóságba, de alkotása él, müve a jelen évben lett teljessé. Tel­jessé nemcsak azáltal, hogy hatalmasan kibővült s régi épülete minden részében újjá lett, de teljessé az­által is, hogy éppen az idei iskolai évvel teljes nyolc osztályúvá fejlődött. Ez a nyolc osztály két iskola­szaknak külön négy-négy osztálya ugyan, de azért e mi iskolánk az alapítónak szellemében s a fönn­tartó egyházkerület akaratából mégis egységes intézet, mely a maga egyetemének elvégzésével megadja a magyar nőtől megkívánható teljes műveltséget. Hogy e műveltség elérésének külső jeleként a nyolc eszten­dőn át tartó munka jutalmaként tanítónői diplomát juttat növendékeinek, azzal még hathatósabban szol­gálja az Eötvös Józsefek, a László Józsefek nemes célzatát, hogy a nőt az élet nagy küzdelmeinek meg­­harcolásdra önállóvá és függetlenné kell tenni. . . Dunántúli református egyházkerületünk püspök urától, kinek imént elhangzott beszédjének és imájá­nak akkordjai ünnepi harangok zengéseként még ott rezgenek mindnyájunk szívében, felmagasztosúlt érzés­sel veszem gondjaimba e ma felavatott épületet. Át­veszem azzal a tanári karunk és magam nevében tett szent fogadalommal, hogy azokat az elveket, miket püspök urunk ékesen szóló ajkai fejtegettek, minden erőnkkel megvalósítani iparkodunk. Átveszem azzal a szent fogadalommal, hogy akarattá edződő erőnk oltha­­tatlan buzgalmával törekszünk megfelelni annak a hi­vatásnak, mit számunkra örökre emlékezetes módon az intézetünket is kegyesen és bőkezűen istápoló ma­gyar államhatalom képviseletében megjelent államtitkár úr munkánk irányításául elénk tárt. A minden áldások kútfeje segítsen meg minket abbeli buzgóságunkban, hogy e most vállalt kötelezettségünknek megfelelhes­sünk híven, rendületlenül! A lelkesedéssel és éljenzéssel fogadott beszéd után a ref. főiskolai ifjúsági énekkar adta elő Tóth Lajos énektanár vezetése mellett Révfy Géza : Rendü­letlenül cimü nagy koncepciójú, hatásos szerzeményét, amelynél szebb, precízebb előadást férfikartól még nem sokat hallottunk. A lehelletszerü pianók, a hatal­masan feltörő fortisszimók és a mindvégig megtartott kitűnő összhang, valamint a ritkaságszámba menő hanganyag valósággal lebilincselték a hallgatóságot, mely az élvezetes előadást viharos tapssal honorálta. Az ünnepély másik része Czike Lajos főiskolai egyházi gondnok jubileumának volt szentelve, aki most töltötte be 50 éves lelkészi működését. A könnyezésig megható volt az a meleg szeretet, mellyel a galambősz papot minden oldalról körülvették. Tisza István gróf helyett elsőnek Antal Gábor püspök üdvözölte az ősz papot az itt következő belsőséges hangú, gyönyörű beszéddel: Regner Pál templom- és díszfestő Páp<i. Templomok festéséről számos elismerő levéli — Több kiállításon kitüntetve 1 Több pápai templom restaurátora I — Elvállal szobák, termek művészi festését I Alapíttatott 1871-ben. — Cím- és betűfestészet 1 — Modern kivitel I — Szolid árak I — Alapíttatott 1871-ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom