Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-20 / 16. szám
132. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. 1887-ben. Az esperesi hivatalban minden rendelkezésére álló jó és üdvös eszközt felhasználva, úgy forgolódik párját ritkán található munkabiró erővel, hogy egyházmegyéje minden tekintetben első mintakép az egyházmegyék között. Valódi „primus inter pares!“ Testvér, barát, tanácsadó a lelkésztestvérek, tanítók, hívek iránt. Ha kell, int — sértés nélkül, feddőzik — gőgösség nélkül. A viszályos ügyeket, hacsak lehető, nem viszi a világ piacára, egyházlátogatáskor, mely ünnepszámba megy, ott a helyszinén intézi el. Nem számot szaporító, hanem egész munkáserejével alkotó tagja volt az 1891. évi december hó 5-ikére Budapestre összehívott országos zsinatnak. A tapasztalati bölcsesség, tudás, egyházkormányzati bő ismeret, a zsinati atyák között tiszteletet szereztek számára. Egyike azon férfiaknak, akik a református egyház dönthetlen fundamentumát, a presbiteri alapon nyugvó egyházkormányzatot, önrendelkezési jogokat, a központosítás látszólag jó célzatú elvével szemben, diadalmasan védelmezték. Az egyházkerület egyházai tiszteletüket és hálájukat nyilvánították iránta, midőn az 1904. évi november 10-ére Budapestre összehívott országos zsinatra csaknem egyhangúlag választották meg képviselőnek. A zsinati naplóban több beszéde olvasható. Ugyanaz, aki mindig volt férfi kora óta. A nőnevelés oltárára fejedelmi alapítványt tevő László Józsefnek örökébe, az ő segítő jobb kezét, végrendeletének végrehajtóját, általa is kiszemelt utódot : Czike Lajost választották a gyülekezetek a pápai főiskola egyházi gondnokává 1892-dik év szeptember 4-én. Ugyanakkor választatott mellé mindenben méltó társnak, a világi gondnoki állásra: Darányi Ignác nyugalmazott földmívelésügyi miniszter úr, örök hálára kötelező jóltevője a református szegény egyházaknak, lelkészeknek, tanítóknak. E két nagy ember, a volt püspök Pap Gábor, a most élő Iánghevületü, izzó munkában el nem fáradó püspök: dr. Antal Gábor, az utolérhetetlen nagyságú Tisza Kálmán urak bölcs vezetésük, kormányzásuk alatt emelkedett a pápai főiskola a mai magas színvonal felé. Az örök tisztelet és emlékezet hervadatlan koszorújával övezett vezető férfiak idejében kezdette meg az egyházkerület az új főiskola építését. A kétemeletes, tekintélyes épület felavatása alkalmával, 1895. évi szeptember 15-én, mint főiskolai gondnok oly remek felavató beszédet mondott, hogy az általa kijelölt irányelvek és vezéreszmék hatása alatt él, virul, rohamosan fejlődik a nagyszabású, folyton bővülő intézet. Mikor a terv fényesen sikerült, akkor villant fel hő vágyának hajnalsugara: a volt kollégium helyére telepíteni a dédelgetett plántát, a vándorló, még csak leányinternátust. Gyors átalakítások után a fiuk helyét a leányok foglalták el, lett otthona az intézetnek, mely ma polgári iskola és tanítónőképző-intézet, bentlakással. Az országos tanintézetek között az elsők között foglal helyet. A múlt évi nagyméretű építkezés, második emelettel kibővítés befejezésével, 14 évi áldozékony munkásság határpontjánál, az 1912/13-iki tanévet október 8-án tartott megnyitó beszédével, az intézetet újabb átalakításában a közhasználatnak átadta. Ott van szive valósult reményeivel, lelke fenkölt terveivel, gondolataival, ott ragyog számtalan verejték cseppje, a megnyitó beszéd minden betűjében. A nőnevelőintézet története ez a beszéd, nem rideg történeti adatok felsorolásával, hanem át- meg átszőve az intézet iránti rajongó szeretet aranyszálaival, az elért cél feletti, kérkedés nélküli öröm komoly méltóságával, a segítő Isten iránti mély hálával. E megnyitó beszéde Czike Lajosnak, a Dunántúli Prot. Lap 1912. évi 42., 43. számaiban olvasható. Az egyházkerület, mint főhatóság 1913 év tavaszára tervezi az intézet ünnepélyes felavatását. Európai hirü tudós, világi gondnoktársával: Beöthy Zsolt úrral együtt, a főiskolában és a nőnevelő-intézetben a tanügynek szakavatott vezetője, a rendnek éber őre. Évenként 2—3 Ízben meglátogatja a két tanintézetet, majd egy hónapig elnököl a lelket fárasztó vizsgákon, a lelkészi vizsgákon néha a püspökelnököt is helyettesíti, mint a vizsgáló bizottságnak több év óta alelnöke. Az egyetemes konventnek 1894. évtől folytonosan munkás tagja, a konvent majdnem minden bizottságában, rendes és rendkívüli bíróságában, az Őt érdemei után megillető helyet tölti be. A polgári életben, Komárom vármegye törvényhatósági bizottságában, a nagy Tisza Kálmán és kortársai által megalapozott szabadelvű iránynak apostola, ott, hol kell, vezér harcosa. De sem ellennézetért, sem az övétől eltérő politikai elvért, sem vallási különbözőségért, soha senkit nem sértve, duhajkodó pártoskodásokba soha bele nem vegyülve, mindig egyenes, nemeslelkü magyar! Egyházát, buzgó híveit, gondozó szeretettel veszi körül. Sokféle hivatalában kifáradtan otthonába térve, új erőt nyer, ha lelkészi szolgálatot végezhet. Hitélet, tanügy, vagyongyarapítás egyháza részére, mindenkor főgondja. Ezerekre megy azon összeg, amit különféle célokra apránként összegyüjtögetett. Hivataloskodása alatt épített gyülekezete új, két tantermes iskolát, II. tanítói lakást. A múlt 1912-dik évben, a gyülekezet által vásárolt telken épült fel, a fájdalom, kevés helyen látható szaporodást, a tanügy érdekében hozott tetemes áldozatot hirdető harmadik tanterem és III-dik tanítói lakás korszerű épülete. Önzetlen, nemes lelke nem engedte meg eddig, h°gy „cédrus-fából csinált fényes palotában lakjék“, mert az Isten házának díszesebbé átalakítását tervezi, arra gyűjtöget. Azonban hívei a régi, alacsony, sötét lelkészlakás nagyobbítását, felemelését, új tetővel, berendezéssel korszerűvé tételét, oly erősen óhajtották, hogy kénytelen volt engedni és a múlt évben elkészült a nagy átalakításon átment díszes lakás.
