Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-13 / 15. szám
15. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 119. oldal. érintem ? Hát akkor mi az Isten csudája a munkának a lényeges része, ha nem az, amit diszkusszió tárgyává tettem ? Kifogásoltam a leckeszerü beosztást, mert a tanmenet, a leckesorozat megállapítására, elkészítésére mindenütt a helyi viszonyok az irányadók. Hát ez nem lényeges része a munkájának? Hiszen éppen ez, az anyagbeosztás, elrendezés, az időszerűség követelményének elégtevése az alapja s a legfontosabb része az ilyen vezérkönyvnek. S aki előtt ez nem lényeges kellék, annak nincs fogalma sem arról, mi a lényeges, a fontos kivánalom az ily vezérkönyvnél. Aztán az anyag mennyisége! Ha a III., vagy IV. éves képezdésszel tanítási tervezetet készíttet, ugyebár, annyi anyagot vétet föl, amennyit az illető egy félóra alatt el is tud tanítani, föl is tud dolgozni. Se többet, se kevesebbet. Hátha ezt kivánja a növendékétől, miért nem teszi ezt saját maga, a „mester?“ Hiszen ha kész leckékben adja az anyagot, hát legyen az tökéletesen mintalecke, mert csak így lesz következetes magához, mikor azt mondja, hogy csak az a vezérkönyv, mely az anyag minden részletének földolgozásánál vezet. Azzal az üres bombaszttal nekem nem imponál, hogy a szakjelentésében foglaltak szerint az anyagot még én is feldolgozhatom, mert nekem e tantárgy tanításához a Ligárt-féle vezérkönyvre szükségem nincs, habár megvan két példányban is. Az anyag minőségét illetőleg tett észrevételeimre adott feleletével megint mellékvágányra siklik s engem akar oktatni. Pedig hát arról volna szó, hogy a fölvett mesék, versek jók-e, iskolai használatra alkalmasak-e? S itt hiába idézi az Írókat, nem okvetlen következik, hogy a legnevesebb írónak is alkalmas legyen bármely költeménye iskolai használatra. Hogy a kútkáváról a kútba esett s brekegő két kis békáról szóló „gyöngyszem “-nek a fölvételét s betanítását pszichologice akarja megokolni: hát ez már csakugyan annyira nevetséges, hogy ehhez komoly embernek szava nem lehet. Kénytelen vagyok azt is ismételni, hogy a bibliai történetek nyelvezetét illetőleg igenis kétféle, egymással ellentétes álláspontot foglalt el. S hogy a bibliai idézeteket nem akarja megtanítani ? Ha ezt mondja, akkor nem tudja, hogy a saját munkájába mit irt. Hirtelenében utalok a következő lapokon levő bibliai idézetekre, melyeket részben tanulságul vesz föl, részben pedig „erősen a gyermek emlékezetébe“ akar vésni. Ilyen: a 158., 160., 182., 184., 194., 212., 214., 227., stb. lapon levő bibliai idézet. íme, ilyenek a Ligárt M. nagyhangú, puffogó frázisai, melyekről lépten-nyomon ki lehet mutatni, hogy a tárgyilagossággal, az igazsággal hadilábon állanak. Az énekversek s azok értelmezését illetőleg sem mond semmi olyat, ami állításaimat megdöntené. Nem mond, mert nem is mondhat. Hogy mit, mikor és hogyan kell kérdezni, azt bárkitől megtanulhatom, csak Ligárttól vagy a vezérkönyvéből nem. Sok a kérdés s ez alapon kívánnám a haladást? — kérdezi. Hát valóban, az a sajnálatos és szomorú, hogy egy „mestert“, egy gyakorló-iskolai tanító-tanárt kell kioktatni a beszéd- és értelemgyakorlatok mivoltáról, módszeres kezeléséről, arról, hogy ma már a „modern didaktikai teória“ szerint nem abból áll a beszéd- és értelemgyakorlat, hogy a tanító kérdez, faggat és nyaggat, a gyermek pedig felel, ahogy tud ; hanem, hogy az igazi beszélgetés, ahol a gyermek önálló beszédjének, kérdéseinek is helyet kell engedni. Már pedig, munkája szerint a gyermek hallgatásra van kényszerítve. Hát bizony, e tekintetben elkelne egy kis haladás könyvében is. Mint egyéb állításában, abban is téved Ligárt úr, mintha a formális fokozatok közül csak az alkalmazást tárgyalnám. Beszéltem én a célkitűzéstől kezdve a többi fokozatról is. De nem is az a fő, hogy mit, melyik fokozatot kifogásoltam és hogyan, hanem az, hogy amit írtam, amit állítottam, igaz-e? Egészen mellékes, ki írta, hogyan írta azt a cikket, megfelel-e az a valóságnak, az a lényeges. Ön minden sorával elárulja, hogy ezt vagy nem akarja, vagy nem tudja megérteni, azért hát céltalan volna ezt önnek magyarázgatni. ítéljen a közvélemény. Döntse el, tárgyilagos volt-e az én felszólalásom, igazat írtam-e s volt-e abban csak egy szemernyi személyeskedés is. A cikksorozatomban elmondottakat Ligárt meg nem cáfolta, már azon egyszerű oknál fogva, mert meg sem cáfolhatta. Nincs okom azokból valamit visszavonni, azokat teljes egészükben fönntartom. Ön beszél személyes támadásról ? Hiszen éppen ön volt az, ki személyes térre vitte a dolgot, én e feleletemmel csak önhöz alkalmazkodom. És most végzek. Én nem mondom, hogy ön fiatalember, de azt mondhatom, akár fiatal, akár nem fiatal, hogy vagy nagyon zöld lehet, vagy nagyon is összeaszott. Álláspontomat, személyemet mindenkor meg tudtam védeni. Arra kész vagyok most is. Ha kell és lehet: tollal, ha kell: bármilyen eszközzel is, már azért is, mert helyesen idézte Aranytól, hogy: „miénk — azaz hogy az enyém az igazság.“ Ezzel a zárókövet a magam részéről is leteszem. Kaposmérő. (Vége.) Ladányi Ferenc. Alapittatott 1864-ben. A. vidék legrégibb es legnagyobb cipőüzlete Alapíthatott 1884ben. Manheim Ármin, ezelőtt Ältstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-miinka) kiváló gondot fordít. ... Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit. — Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
