Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-06 / 14. szám

14. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 111. oldal. csak azt mutatom be egy röpke karcban, miként fest a „testvériesség“ társadalmi téren. Tudok t. i. esetet, midőn a református lelkész, az el­­kerülhetlen hivatos érintkezés emlékeinek hatása alatt, elment elhalt evang. lelkésztársa teme­tésére. Egy harmadik felekezet papjai, hölgyeik­kel együtt oda invitáltattak az evang. lelkészek közé a koporsó mellé ; a református lelkészt pedig, bár tisztességes ruhája szokott lenni s bár az evang. lelkészek között u. n. barátja is volt, nem látta meg senki. Hát kérem, ilyen az a református-evangélikus testvériesség. Egy üres szólam, ha nem kellünk, ha nincs ránk szükség. Semmi más. Azonban nagy mérvben tévedne az, ki gondolataiban csak azon konklúzióig menne, ami itt önként jő: nem várni meg, mig bűnein­ket fejünkre olvassák újólag, hanem az egyez­séget mielőbb felmondani. Ez még nem kon­klúzió ; ez csak közbenső erkölcsi tartozás ön­magunk iránt. Egyházkerületünk s ő bennök a magyar­honi egész ref. egyház vezérférfiainak bölcs mérséklete s báró Prónay feljajdulása mély forrásból ered és messzebb vezet. Az érdekek harcában nagyobb erő nagyobb súlyt ad akár védelmi, akár támadó pozícióban. A közös összekötő kapocs e két egyház között a szegénység közösségének érzete volt valójában. Mikor bitor kény marcangolta a lelkiismereti szabadság testét, az üldözések gyászos emlékű idején, szegények voltunk a védelmező fegyverben. Mikor bátor szárnyalást nyert az evangéliumi szabadság, az egyenjogú­ság megnyerése után szegények voltunk az emelő erőben. Az osztályos sors s ennek le­küzdésére az ostrom szüksége a 48 : XX. bástyái ellen: ez vonta egymáshoz, adminisztratív a két egyházat, egy akarattal küzdeni egy célra. A két szövetséges közül az erősebb a református egyház. Színtiszta magyarsága, tem­plomaiban, iskoláiban a magyar nyelv „zendü­lése“ az egyházat odaállítják a nemzeti élet központjába. Mint édes és egyetlen tiszta ma­gyar vérű gyermeke e magyar hazának, követel­heti osztályos jussát. Csak az evangéliumért, a Krisztusért történt, hogy elfogadja az evang. egyház segítő-támogató erőit, hogy amit nyerhet, megossza vele. Ezt azonban nem látják a dr. Kélerek; nem látják, hogy öntestüket miként tépi az idegen kór, itt a szláv, ott a germán pán. Nem ennek gyógyítása céljuk, mint kellene lenni; hanem véresre verni a küzdőtársat, ki, mert „magyar pán“, talán terhűkre van. Ám csak verjék: Prónayok, ez a tiszta magyar ember, jól látja, hogy az evangélikus egyház, megfosztva hű, erős szövetségesétől, elmarad, alulmarad az érdekek harcában. Ezért jajdúl fel. Ezért csillan szemében rezgő könny! Ő helyesen és bölcsen levonta a konklúziót. Hitem, hogy a gerezsdi egyezség kierő­szakolt felmondása után sem adják fel a két egyház legnagyobbjai a legnagyobbakban az „egyező akaratot“. Erre minket, reformátusokat, nemzeti érzésünk kötelez. Az egész gerezsdi egyezség helyett — a kicsinyekben — egy pont kell csupán. „A református és evangélikus egyháztagok, a Krisztusért, becsüljék egymás hitét és egymást úgy, mint a falujukbeli — zsidót.“ Prédikátor. Személyes kérdésben.* De meg, ha talán nincs is igazam — amit nem hiszek — hát a véleménynyilvánítási szabadság semmi? Az ellenvélemény már szóhoz nem juthat ? Olyan * Én az elmúlt héten kedden reggeltől szombat estig nem voltam itthon. E válasz elejét tehát már csak nyomtatásban olvastam. Ha előre elolvashattam volna, addig nem adtam volna a nyomdába, amig a szerző bele nem egyezett volna abba, hogy amit szükségesnek látok törölni, töröljem. Most nem akarva a közlést félbeszakítani: engedelem nélkül is töröltem, amit szük­ségesnek láttam. A választ úgy, amint meg volt írva, minden törlés nélkül, nem közöltem volna. Szerkesztő. Gallérok, kézelők a lánc jeggyel a legjobbak! Úri fehérnemüek Halász jegyzéssel a legjobbak! ti at Á Q 7 TCCT\ [CDC1/ férfi-, gyermeköltöny- és úri divat áruháza, ti 1 ILo 1 V C1\C1\ Pápa, Kossuth-u. 32. (A postával szemben.) A n. é. közönség szíves figyelmébe ajánljuk raktárra érkezett tavaszi újdonságainkat, úri átmeneti kabát, felöltő, öltöny és gyermekruhákban, melyeknek megbízható elsőrendű minőségükért a legmessszebbmenő szavatosságot vállalunk. Borsalino-, Pichler- és Gyukits-kalapok. Saját késsítményü úri fehérnemüek. Bőráruk. Bel- és külföldi nyakkendő-különlegességek nagy készletben. Sétabotok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom