Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-10 / 10. szám
84. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. kodására nagy szüksége van a mélyebben és nemesebben gondolkodó lelkek kicsiny, de még inkább az azon kívül állók nagy táborának. Az elnök megnyitó beszéde után, melyet ének és ima előzött meg, Raffay Sándor ev. lelkész és theol, tanár, „a vallás téves és igaz feladatáéról tartott előadása következett, melyben mélyen járó logikával fejtegette, hogy szeretetlen, türelmetlen, felekezetieskedő világunkban egyedül a komoly, kitartó munka az, amellyel hatni lehet. De csak azzal a munkával, amely az evangélium világossága mellett az emberben levő erőket határozott egyéniséggé alakítja és fejleszti. Az így kiforrott egyéniség, amilyeneknek nevelése a vallás igaz feladata, azután képes lesz példaadása, munkája által egyháza javát minden téren előmozdítani. — Rövid szünet után Forgács Gyula, a M. E. K. Dsz. titkára, tartott előadást „A bűn eredete“ cim alatt. A bűn eredetét az emberben kell keresnünk s ennek is nemesebb részében, a lélekben, holott legkevesebben vannak azok, akik itt keresik. A test, a testbe oltott természet az, mondják sokan, mely a bűnt szüli, holott valósággal a lélekben támad a vágy, a kívánság. Ha Krisztus úgy nyilatkozott, hogy ha a te szemed vétkezett, vesd ki azt, mert jobb egy szemmel a boldogságra, mint kettővel a kárhozatra menni, mennyivel inkább áll ez a lélekre ! Azt kell nekünk megtisztítani, mert aki így megy az Úrhoz, azt semmiképpen, el nem hagyja. A délutáni ülésen Pongrácz József theol. tanár tartott beszámolót a liverpooli diákgyülésről, melyről, mivel lapunk a nevezetes gyűlésről úgyis bővebb ismertetést közölt, most hosszasabban nem emlékezünk meg. Majd Molnár Gyula dr., bírósági jegyző, olvasott fel megdöbbentően hü s éppen ezáltal cseppet sem kedvező képet: „a magyar diákság állapotáról“, azon diákságéról, mely a jövendő Magyarország vezetőivé válik s maga is a legtöbb esetben minden vezető, útbaigazító jó tanács nélkül nő fel tiz éves korától. A gimnáziumban még tanul valamit, de az egyetemen 1000 közül ha 200 tanul. 200 keres és nem tanul, a többi 600 pedig se nem keres, se nem tanul. Hogy ilyenformán oly gyenge az aratás, csodálkozhatunk-e ? Mi igyekezzünk megtennni minden lehetőt, hogy ne csak magunk, de mások is fogják fel komolyabban kötelességeiket! Készülődjünk a vetésre, hogy legyen aratás! Este nyolc órakor a Lónyay-utcai főgimnázium dísztermében ismerkedési tea-estély volt szép programmal, melyről hely szűke miatt bővebben nem írhatunk. Csak egy kedves pontját említjük meg: a bécsi kiküldöttek bemutatását. Soha ilyen rokonszenv osztrák sógort nem fogadott, mint most, jeléül, hogy Krisztusban tényleg egyek lehetünk. Február 3-án délelőtt B. Pap István theol. akad. igazgató beszélt: „Krisztus a kételyek középpontja“ címmel. „Kétely mindig volt, van és lesz !“ A hit- és meggyőződés hiánya — mint a kétely alapja, — nagyon sok embernél megvan s nem is kárhoztatandó addig, mig jogosúlt, mig jóhiszemű, mert hiszen „a hitet nem vehetjük kölcsön senkitől sem“, de mihelyt rosszhiszemű, kárhoztatandó I S a középpontjában ki áll? Krisztus. „A Krisztus kérdés — Isten kérdés! — Aki Ötét látja, lát mindent!“ —Nekünk pedig arra kell törekednünk, s legyőzni az életet elzáró nehézségeket, ami sok fáradtsággal jár, de az eredménye az, hogy tisztán látunk! Látjuk, hogy „Krisztus nem teória, nem eszme, hanem maga az Élet!“ — Ezen előadásnak mintegy kiegészítője volt a következő: „Krisztus, a hit középpontja“, melyet Takaró Géza ref. lelkész tartott. Jézus megmarad mindig a hit középpontjának. Az új fizika sem tud több elemről, mint amennyi a teremtés alkalmával előállott, a „geográfiái könyvek változnak, de a hegy megmarad“, — csak a Krisztusról való nézetek változnak, de Ő, az Úr, örökké ugyanaz marad! Ő a középpont úgy az egyéni életen kivül, mint belül, az volt úgy e földön jártában, mint az maradt halála után, s marad örökkön. Goethe, Tolstoj, Strauss, Spinoza, Diderot, Renan egyaránt magasztalták és meghajolnak, térdre borulnak előtte. Mind elismerik: Ő az Élet, a Szabadság, Erő, Gyöngédség! Ő a központja az universumnak is! Mert képe a láthatatlan Istennek : „aki engem látott, látta az Atyát!“ S hogy az egyéni életnek mennyire központja, mutatja Pál élete, azé a Pálé, ki így nyilatkozott : „Az én életem a Krisztus! Nekem az élet Krisztus !“ Legyen ez a mi jelmondatunk. Adjuk át Neki egészen magunkat! Új életünkben legyen Ő a kezdet és a vég, mert halála élet s élete életet ad! A délutáni ülés a megnyitó ima és bibliamagyarázat után Szabó Aladár dr. ref. lelkész beszédével vette kezdetét, mely arról szólt, hogy „a művelt ember az újjászületés tüzében“ hogyan viselkedjék ? Mindenekelőtt nem szabad az istennel való leszámolást mentői messzebb kitolni, mert egyszer csak késő lesz s a mentői előbbi megbékélésre mindenkinek, kivétel nélkül szüksége van. A bűnt bevallani nehezebb ugyan, mint elkövetni, de erre a keresztyénnek erővel kell bírnia s ha ez megtörtént, a lázadás helyét az enge-Alapíttatott 1864,-ben. A. vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíthatott 1864-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordit. ''' Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. Ülzetemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
