Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-10 / 10. szám
Huszonhármad!k évfolyam. 10. szám. Pápa, 1912 március 10. DONÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős === szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Megfelelnek-e protestáns nőegyleteínk hivatásuknak ?* Régente egyáltalán nem voltak nőegyletek, a megélhetés nem volt oly nehéz s ha valamely család betegség vagy más szerencsétlenség által nyomorban volt, a jó emberek nem hagyták el. De jöttek nehezebb idők, amikor nem volt elég a szórványos segítség, azért egyesültek a nők, hogy szakszerűen s időszerűen gyakorolják a segítséget. Foglalkoztak betegekkel, öregekkel, árvákkal. Sok egylet filléreiből árvaházat tartott fenn. Lelkesedés és szeretet vezette őket. Később divatba jött az egylet, mindenütt alapítottak jótékony nöegyleteket, de már nem egészen a szent cél vezérelt, nagyban közbe játszott a hiúság. Magában az egyletben semmi szeretet, semmi egyetértés, mindenki első akar lenni s a maga akaratát kivinni. A szegények az egyletbe bizakodnak és sok rest részesül segítségben, ki ha dolgozna és nem inna, nem szorulna rá. A nők, mint említettem, nem elég szeretettel dolgoznak. Tanúja voltam egyszer annak, hogy meg akarták tagadni egy igen szenvedő beteg gyermektől a segélyt, mert az törvénytelen volt. Máskor ismét azon a címen mondtak le a karácsonyi osztásról, mert jó krumpli termés van, vagy olcsó a káposzta. Igen sok ember, aki maga sohasem nélkülözött, nem tudja elképzelni azt a helyzetet, mikor egy családban ki kell mondani azt a szomorú szót: nincs. Aki maga nem szenvedett, nem mindig tud „sírni a sirókkal“, ha csak krisztusi szeretet nincs benne. Az általános jótékony nőegyletek, amelyekben a tagok vallás különbség nélkül vannak, nem igen foglalkozhatnak mással, mint a testi nyomorral s be kell ismernünk, hogy fentemlített hibái dacára sok könynyet letörölnek, sok bánatot enyhítenek. De ha egy nőegylet neve elé teszi a ref. vagy ev. szót, akkor egész ténykedésében meg kell látszani, hogy az evangéliumi egyháznak egy eleven tagja. Kell, hogy más célja is legyen, mint az éhezőknek enni adni s a ruhátlant ruházni, bár ez is Krisztus parancsa. Kell, hogy működése elsősorban saját kebelében legyen, befelé hasson s azután csak kifelé, a nagy közönségre és a szenvedőkre. Hivatása elsősorban az lenne, hogy mindnyájan jobban és jobban megközelítsék a keresztyén nők idáelját, amire a legjobb, sőt egyetlen eszköz a Szenirás együtt való tanulmányozása s az abban foglalt tanúságok életbe való átvitele. A vallás, a biblia ne csak a vasárnapnak egy óráját töltse be, sem az egyénnek csak egy kis részét, hanem hassa át s világítsa be egész életét. A biblia nevel a nőkből erős egyéniségeket, megmutatja kötelességeiket és céljukat. Az Isten igéje a keresztyénnő fegyvere, éppen azért úgy bele kell mélyednie, hogy a mindennapi szolgálatban ne legyen idegen, nehezen forgatható eszköz a kézben. Egy barátnőm elvesztette egyetlen kis leányát, hetek múlva találkoztam vele s kétségbeesve kérdezősködött gyermekéről, az örökéletről s hasonló dolgokról. Elmondtam neki, amit én hiszek, amit én várok Megváltóm Ígéretei folytán, mire ő megragadta kezemet s izgatottan kérdezte : „Hiszed te ezt ?“ „Hiszem“ feleltem neki komolyan s meggyőződéssel. Sokszor van olyan alkalom, amikor az ember nagy hasznát veszi annak, hogy otthon van az Isten Igéjében s a nők egyletben és egyleten kívül gyakran több jót tehetnek e vigasztaló szó által, mint pénzzel. Kell, hogy a keresztyén nőegylet tagjai az élet kenyerét is tudják nyújtani az éhezőknek s ne csak a testet táplálják, kell, hogy lássák életükben az evangélium erejét s azt az erőt közölhessék másokkal is. A kér. nőegyletek szervezetében mint eszményt ezt állítjuk fel : „Az emberbaráti munkát egyesíteni a keresztyénség kovászával, hogy az anyagi segítséghez a lelki áldás is hozzá járuljon. *Irta s elmondotta az evangéliumi nőegyletek országos szövetségének konferenciáján Pápán : Dr. Misley Sándorné.
