Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-03 / 9. szám
74. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. Az 1887. év már elhozza a rendes énekórákat. Minden leánykáról naplót vezettünk ez időtől fogva. Azonkívül a leánykák megtakarított pénzét közvetítjük a takarékpénztárokkal. Egyesületi könyvtárt létesíttünk és széles körű mozgalmat indítottunk, hogy pártoló tagokat szerezzünk az egyesületnek. A 4-ik évzáró ünnepélyen már 11 lelkész 100 vendég és 60 fiatal leány vesz részt. Erre az évre esik a munka- és hely közvetítő iroda felállítása, melyet nemsokára a külföldi egyletekkel való összeköttetésbe, szövetségre való lépés követett. További fejleménye volt az egyesületnek egy otthon létesítése, melyben eleinte csak 7 ágy volt, de amely áldozatkész szivek könyörületessége folytán csakhamar hatalmas otthonná fejlődött, mely egyúttal gócpontja lett minden munkánknak. 14 éven keresztül megpróbáltuk 14—17 éves leányokat a háztartás és a varrás tudományába beavatni, azután szállodát nyitni nők számára, eme törekvéseinket is siker koronázta. Nem akarok unalmassá válni, azért csak rövidesen említem meg, hogy a 4 taggal kezdődő egyesület 25 év múlva 487 taggá fejlődött. Az első évnek nem volt bevétele, a másodiké 135 korona volt s a 25-iké 13'300 korona lett. íme így áldja meg az Úr azt a munkát, amit az ő nevében kezdünk és végzünk. Kedves szövetséges társaim, szives hallgatóim, kezdjük meg a munkát a leányok között, ott, ahol még nincs elkezdve. Ne szűnjünk meg keresztyén lapok által folyton híveket szerezni ügyünknek. S ha aztán jól elkészülünk az egyleti órára, igyekezzünk segítség után nézni és hálásan üdvözlünk minden nőt, akinek már felnyitotta az Úr a szemét és nem azt kérdi, mit kaphatok a világtól, hanem, „hogyan használhatok a világnak?“ és szeretettel, türelemmel vezetjük, hogy képességeit, erőit egyletünk szolgálatában fejlessze; ha a magánosokat látogatjuk, a veszélyben levőket óvjuk, az állásnélkülieket segítjük, a hivatásnélkülieket tanácscsal látjuk el; s e mellett Isten igéjét szorgalmasan támogatjuk és vonatkozásba igyekszünk hozni az élet nagy és kicsi, jelentékeny és jelentéktelen eseményeivel, úgy hogy a leányok belássák, hogy az Isten idéje tanáccsal szolgál az élet minden dolgaiban. Az én nagy királyom, aki az eget és földet alkotta, engem is betakar kezeinek árnyékával. Érdekli őt varrógépem, főzőedényem, ruházatom, egészségem, előhaladásom, mindenem e földön ép úgy, mint örök üdvösségem. Megbocsátja bűneimet és erővel ruház fel mindennap. S ha még ezenkívül — titkon ajtómat behajtva — imádkozunk buzgón ahhoz, kitől jő minden munkálkodás, ez imában ketten-hárman egyesülünk, akkor tapasztalni fogjuk munkánkon az áldást mi is itt szép hazánkban. Úgy legyen. — Vége. — A szentgálí Kálvíneum. — 1912 február 4. — A bükkös Bakonyban, e régi falura ráborul az est. Téli szél fut a tájon, kergeti-kavarja a hópelyheket. Fehér réteg födi a bakonyi „nemes“ falu házait . . . Utcáin „ünneplőbe“ öltözött emberek sietnek. Szaladó Szélapó meg-meglegyinti egészséges szinü arcukat. Nem porolnék rá. Megszokták. Szép, modern épület a ref. ifjúsági egyesületé. Ifjúsági egyesület és háza is van ! A maga erejéből csináltatta. Szép belmissziói munka ! . . . A tágas terem örökzöld fenyővel díszített falai zárják el a sípoló szélapó elő! az ünneplőbe öltözött embereket. Csak nagy néha nyílik már az ajtó. Várakozó kiváncsi közönséggel tele a terem. Szélapó megzörgeti az ablakot, oda-oda csap egy hócsomót, mintha beakarna ő is jönni: bent ünnepies komolysággal morajló beszélgetés. A közeli toronyban estéli hetet üt az óra . . . Csengetyü szó csendül. Néma, hallgató lesz a terem. A szinpad függönye gördül és Gózon Gyula, lelkész áll a közönség előtt. Modern eszméktől áthatott megnyitójával kezdődik az ünnepély. Találó párhuzamokban rajzolja az antik világot és az Új-kor népeinek törekvéseit, társadalmat mozgató eszméit, viszonyait; frappáns vonásokkal felmutatja az emberi szellem csodás eredményeit. Megható szavakkal festi a múlt mulasztásait, átvezetve hallgatóságát a magyar ref. egyház törekvéseire, mely ezeket a mulasztásokat igyekszik helyrepótolni. „Az árváknak hoztak egy darab kenyérkét, készülő menedékükhöz egy téglát, kik az ünnepélyen megjelentek“. Lelkes éljenzéssel nyilvánította köszönetét szónok lelkészének a közönség. Az ifjúsági egyesület énekkarának 16 tagja énekelte aztán: „Nagy majtényi síkon . . .“ cimü búsan zengő kuruc nótát érzéssel és ügyes technikával. Szűcs Jenő tanító vezette. Csillag Margit urhölgy szavalt monológot. Humoros, temperamentumos előadásával élénk derültségbe tartva a közönséget. Nem is volt fukar tapsokban ! Pozsgay József gyógyszerész úr szavalata jött a Alapittatott 1804-ben. .A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíttatott 1804r-b>en Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. • Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. ~ TJlzetemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben.épült házba helyeztem át.
