Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-18 / 7. szám
56. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. „Az állattenyésztés azon irányban és mértékben veendő, amint azt a helyi gazdálkodási mód, talaj, éghajlati viszonyok megengedik“. „A szőlömívelést és borászatot a bortermelésre alkalmas helyeken és azon vidékeken kell tanítani, ahol a filokszera fellépése következtében a szőlők elpusztultak s ezek felújítása a népnek életkérdése; vagy ahol, mint homokos talajokon, a földmivelés meghonosítása fontos közgazdasági érdek“. Az ócsai tanítót nem ismerem, de azt hiszem, hogy körültekintéssel ezt a helyi tantervet megtudja csinálni. Ha látom, hogy ez komoly munka és nem „hecc“ akar lenni s tudatjá kvelem a főbb gazdasági viszonyokat s a gyermekek számát: szívesen vállalkozom a részletes tanayag beosztás elkészítésére. A szorgalomidőt az 1868. XXXVII. t.-c. meghatározza, itt tehát csak azt kell tudnom: falu vagy város számba jön-e Nemesócsa? Kalendárium nálunk is akad, tessék tehát az órák kiszámítását, valamint azt is, hogy mennyi idő fordítandó összefoglaló ismétlésre egészen reám bizni. Várom tehát a jóváhagyott helyi tantervet és főbb gazdálkodási viszonyokról való tudósítást! És ha Végh István nem csinál az ismétlőiskolára vonatkozólag tananyagbeosztást, csinálok én egyet, de csak egy évre és csak az ócsai református iskolának! Ha kívánják: közzé is teszem, csak aztán se az ócsai tanító, se a komáromi egyházmegye tanítósága ne orroljon érte. Mert ha rólam föltételeznék, hogy a magam tárgyából nem tudom a tananyagot beosztani, alaposan megharagudnám ; ha meg ezt hallanám, hogy van közöttünk, aki beismeri, hogy tananyagbeosztást nem tud csinálni: szégyenleném. Amit magunkról felteszek, azt felteszem az ócsai tanítóról is, meg a komáromi egyházmegye tanítóiról is. Ha tehát a feltételek meglesznek, lesz tananyagfelosztás is, de ismétlem: ne legyen érte se szégyenkezés, se orrolás! „A bajok eredete, kútforrása az, hogy az ismétlősök oktatására szükséges tan- és vezérkönyvek teljesen hiányoznak, ezek hiányában pedig tanítani képtelenség ... s az eredmény zavar és fejetlenség és az oktatási színvonal süllyedése“, így panaszolkodik nt. Gyalókay László úr. Talán nem sértek meg vele senkit, ha külön választom a vezérkönyveket a tankönyvektől és először azt vizsgálom : miből is volna szükség vezérkönyvre s miből tankönyvre ? Az ismétlő-iskola tantervében van: 1. Egyháztörténelem. 2. Olvasmány tárgyalás. 3. Alkotmánytan. 4. Mennyiségtan. 5. Gazdaságtan. Most már azt vagyok bátor kérdezni: tanították-e eddig ezeket a tantárgyakat iskoláinkban ? Ha igen, volt-e ezek tanítására a- tanítók kezében vezérkönyv ? Hiszen ha csupán a magyar irodalmat tekintem, akkor voltaképpen az itt felsorolt tantárgyakból csupán a mennyiségtan tanítására vannak vezérkönyveink. Az alkotmánytan tanítására 1880 körül Mayer Miksa irt vezérkönyvet, ma már nem kapható, de igen kevés tanítónk lesz, aki még tud is róla. Ha tehát ezeket a tantárgyakat tanítóink eddig vezérkönyv nélkül tanították, talán mégsem egészen képtelenség az új tanterv követelményei szerint ezek hiányában tanítani. Az, hogy új anyag is van a tantervben, az a módszeres feldolgozáson nem változtat semmit, mert a vezérkönyvnek nincs más célja, minthogy a módszeres feldolgozásra útmutatást adjon. Nem a tanító kezét akarjuk ezzel megkötni, hanem fejét a gondolkozásra serkenteni ! Nem vezérköny kell itt tehát, hanem a parochiális könyvtár kiegészítő részét tevő tanítói könyvtárba kell olyan munkákat beszerezni, amelyből a tanító ismeretét bővíthesse és tanításaira alaposan elkészülhessen. A beszerzés — azt gondolnám — az illető egyházak teendője lenne. Más dolog a gyermek kezébe adandó tankönyv! Itt annyit tudok, hogy a pályázat az egyháztörténelemre ki van hirdetve, az olvasókönyv már készen is van, az alkotmánytanra a mindennapi-iskolások könyve használható. Maradna tehát a mennyiségtan és a gazdaságtan. A mennyiségtanból az V—VI. osztály számára készítendő példatárt nagyon szépen meglehet úgy csinálni, hogy az ismétlő-iskolának is megfelel. A gazdaságtannak két része van: egyik a gyakorlat, másik az elmélet. A gyakorlatokat azt hiszem senki sem szándékozik könyből tanítani. Ami elmélet van, az az olvasmányok tárgyalása kapcsán is tanítható. A fődolog, hogy a tanító gyakorlati ember legyen ! De tegyük fel, a legrosszabb esetet: a gazdaságtanra külön tankönyvet kívánnak. Érdemes ezért az egyetlen egy tankönyvvért, amely nem is okvetlenül szükséges, azt állítani, hogy az „oktatási színvonal sűlyed“ ? Erre a kérdésre feleljenek mások. Én azt hiszem elég, ha a szappanbuborékhoz hozzányúltam! Máshol van itt a baj. Ha fáj is, ki kell mondanom és akinek nem szűre, — előre is kérem — ne Alapíttatott 1864r-ben. A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíttatott 1864-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopdd-munka) kiváló gondot fordít. ........— Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. _____ Ülzetemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
