Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-11 / 6. szám

48. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. Amint látható, eddig mégcsak általános ismétlő­iskoláról van szó, de a szétválasztás csirái már az orsz. képviseleti tanító-gyűlés munkálataiban benne vannak, 1884-ben jön az ipartörvény (XVII. t.-c.). Ennek a 80—87. §-ai gondoskodnak a „tanonc-iskolák“-ról s a minisztérium 1893. évi 35.564. sz. a. k. rendele­tével e törvény alapján bocsájtotta ki „Az iparostanonc­­iskolák szervezését“. Ugyancsak 1893-ban 24.784. sz. a. k. rendelettel jött a kereskedőtanonc-iskolák szer­vezete. E két szervezet következtében az általános ismétlő­­iskolákból kiváltak az “iparostanonc"- és „kereskedő­tanonc1'-iskolák. Ott, ahol azok az iskolák létesültek, az általános ismétlő-iskoláknak nem marad más tanulója, mint aki jövő élethivatásául a földmivelést választotta. Ezeknek a gazdasági ismétlő-iskoláknak a szervezését és tantervét adta ki a miniszter 1902. évi 66.569. sz. a. k. rendeletével. Ez az a szervezet, amelyről nagyt. Gyalókay László úr is emlékezik. A állami iskolai gondnokságok 1908-ban 53.000 sz. a. k. rendelettel új utasítást kaptak, ebben már egyszerűen „gazdasági népiskolákéról beszélnek. Ez a magyarázata annak is, miért használtam cikkecskémben a „gazdasági népiskola“ elnevezést. Ezen az utón, ha sok §-ra kellett is mutatnom, azt hiszem sikerült megjelölnöm azt az irányt, amelyen a haladás látszik. Persze az a sajnos, hogy mig az „iparostanonc“- és kereskedelmi tanonc“-iskolák fel­állításáról gondoskodnak, addig a „a föld népé“-vel még a városok is keveset törődnek, mintha éppen mostoha-gyermekek volnának. Ezért kell rájuk az az újabb törvény! A már említett „Gazdasági ismétlő-iskolai szer­vezet“ két-féle ilyen iskolát különböztet meg. Az egyik (11. §.) a meglevő elemi-iskolák minden­napi tanfolyma felett van, ennek szerves kiegészítő része. A tanítást benne az elemi iskolai tanító végzi. A gyakorlati tanítás céljaira 600 □ -öltől 2 holdig terjedő terület szolgál (13. §.). A második fajta iskola az elemi népiskolától teljesen független. A közismereti tárgyakat taníthatja ugyan benne az elemi népiskolai tanító, de a szak­tanítást külön e célra képzett tanító végzi. Ezeket a szaktanítókat most Komáromban képezik. Ilyen iskola van Debrecenben, Dunaföldvárott stb., stb. Ilyent akart Nemesócsa is. Hogy mi kell hozzá, az más lapra tartozik. Az egyházkerületi tanügyibizottság, meg a „tan­terv édes apja“ is a fennálló törvények és egyéb cél­szerűségi okokból kifolyólag e részben is alkalmaz­kodott a miniszteri tantervhez, de csak olyan mértékben, amelyben az elsőfajta iskolában ^végezhetőnek gon­dolta. Méltóztassék a mi tantervűnket a miniszteri tan­tervvel összehasonlítani és kitűnik, hogy úgy a minden­napi, valamint az ismétlő-iskola tanterve — leszámítva a hit- és erkölcstani dolgokat és az egyházi vonat­kozásokat — lényegében ugyanaz, csakhogy rövidebb, mint a miniszteri tanterv. És ezt nevezik Nemesócsán „legszerencsétlenebb ideának“ „mely emberi agyban megszülethetett“. Ismerem az 1790/91. évi XXVI. t.-c. 5. §-át, de azt is tudom, hogy a tanterv tekintetében nem szabad magunkat az ország többi lakosaitól kínai fallal elzárni. Ha aztán valaki ebből a tanterv­ből a tiszta magyar kálvinista szellemet ki nem érzi, én arról már igazán nem tehetek! E nagy titok feltárása után most már felelhetek azon óhajtására is a nagytiszt, úrnak, hogy bocsássam közre az ismétlő iskolai tananyag részletes beosztását. — Folytatása következik. — Pethes János. Nekrológ. Dr. J. J. P. Valeton. I 1848—1912. Az utrechti egyetemnek gyásza van. Súlyos vesz­teség érte. Legöregebb tanára és büszkesége dr. J. J. P. Valeton meghalt. Régen vártuk már ezt a csapást s nem orozva sújtott le közénk. Gégerákja volt a szere­tett nagy embernek s ez iskolai évben már nem is taníthatott. S mi tanítványai még reménykedtünk, s vártuk a napot, amikor megjelenik közöttünk. Hiszen megnyitó beszédjét még megtartotta az év elején s boldog reménységgel tudatta: „folytatni fogjuk Ezékiel 13. fejezeténél, ahol tavalyi munkánk abbanmaradt!“ Most már nem folytatjuk! Szeretett jó tanárunk jan. 14-én meghalt. Hosszan, nagyon hosszan szenvedett, de a nagy tudós Istenben is tudott bízni. Akik ott voltak halálos ágyánál, mondják, hogy lelke az utolsó percig: derűs, nyugodt volt s ajkán e mondással halt meg: „Jézus magához veszi a bűnöst, engem is magához vett!“ Ál api ttat o tt 1864-ben, .A Vidék legrégibb és legnagyobb eipőüzlete Alapíthatott 1864-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopdd-munka) kiváló gondot fordít. — Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. IJlzetemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom