Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-29 / 52. szám

Huszonharmadik évfolyam. 52. szám. Pápa, 1912 december 29. DDNANTULI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. —— Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Visszapillantás. a Még csak pár nap és egy esztendő ismét elmerül a végtelenség tengerébe. Lehetetlen úgy megválni tőle, hogy vissza ne pillantsunk lefolyására. Nem is volna okos és illendő, ha meg nem tennénk ezt. a Az elmúló esztendő bizony hozott sok súlyos megpróbáltatást országunkra. Iszonyattal gon­dolunk azokra a rémes pusztításokra, amiket Erdélyben az a képzeletet felülmúló vihar okozott, amely alacsony házakat, régi híres kastélyokat és templomokat rakásra romokba döntött a „tavaszon. Az árvíz is rémületes pusztítást vitt végbe a Tisza felső vidékén tavasszal is, ősszel is ; szintúgy a Maros mentén ősszel. De ahol árvíz nem pusztított is, a mezőn és a réten maradt sok helyen a termény egyrésze a túlságos esőzés miatt. = Októbertől kezdve szakadatlanúl nyugtalanít bennünket a háború veszedelme és csak nem tudjuk elhinni, hogy már túl vagyunk rajta. <=■ Országunk belső békességét megmérgezte, feldúlta a pártviszály, a személyes gyűlölködés; mélyen elkeserít bennünket az a tudat, hogy az ország vezető embereit még a nagyon közelről fenyegető külső veszedelem se tudta összehozni; a gyűlölködés tüze egyre lángol, a A drágaság, a megélhetés nehézsége egyre fokozódik, de azért épp oly mértékben terjed a fényűzés, a könnyelmű költekezés, a testi élvezetek hajhászása. a Ne szégyeneljük bevallani, hogy minél inkább ostoroz bennünket az Úr, annál inkább növeljük a bűnt! Mekkora romlásnak kell még ránk jönni, hogy észre térjünk ? ! a Egyházi életünkben örvendetes, hogy ez év némi könnyebbülést hozott a lelkészi özvegyek­nek és árváknak ; emelkedett ez évi segélyük. «=» Tanítóink fizetését új törvénnyel megfelelően rendezni megigérte a kormány. «= Lelkészeink részére is már a közel jövőben törvénnyel Ígéri biztosítani a korpótlékokat az állam. Ebben az évben azonban — az igen illetékes helyről jött biztosítás dacára se — kaptak korpótlékot a lelkészek. A „Lelkészegyesület“ karácsonyi száma azt az örömhírt hozta erészben, hogy az 1912. évre a jövő év elején 400 korona korpótlékot fog kiutalványozni a már tárgya­lásra készen levő törvényjavaslat értelmében a kultuszminiszter; a jövő évi költségvetésbe pedig ezen túl még két 400—400 koronás korpótlék van előirányozva mindazon lelkészek részére, akiknek legalább 10 rendes szolgálati évük van. Bizony jó lesz, ha így lesz. Ahhoz az elisme­réshez, amit a Lelkészegyesület legelső sorban gróf Tisza István fögondnokunk, aztán a kultusz­­miniszter iránt kifejezett, teljes mértékben hozzájárulunk. a Ami a lelki élet ápolását, fejlesztését illeti, emlékezetes lesz ez az év arról, hogy ebben kezdte meg az 0RLE. a belmissziói kurzusok rendezését; külön bizottságot is választott az egyház építése irányítására; valamint ebben az évben kezdett országos mozgalmat a református nő­nevelés nagyobb felkarolására. <=> Ami bünbánatra, magunkba szállásra int bennünket e kis tükörben : vegyük a szívünkre és javúljunk; ami hálával és örömmel tölt el: azért legyünk hálásak Istenünk és a jóakaratú emberek iránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom