Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-08 / 49. szám

424. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. engedhetetlen tartozéka. A Kincses friss, modern, aktuális, mindent tud. Maga a kalendáriumi rész is már egész tudomány. Kitűnő gonddal van összeállítva az év története. Nagy­szerű cikkelyt szentel az aviatikának és pompás ké­pekben mutatja be a repülőgép legfőbb típusait. Van egy fejezete, mely a magyar költőkről és Írókról szól írásban és képben. A magyar múlt művelődéstörténetébe vezet vissza az a gondosan illusztrált cikk, mely a régi kalendáriu­mokat mutatja be. Jut hely a természettudományok­nak, kertészetnek, színpadi művészetnek stb. Az olasz­­török háború méltó másaként a stokholmi békés hábo­rúnak, az Olimpiásznak is kimerítő történetét kapjuk. A könyvtárak históriáját dolgozta föl valaki gond­dal, avatottsággal. A világ legelső könyvtárainak kelet­kezése történetét elbeszélvén, megjelöli nemzetünk helyét is az e nemű kultúralkotások megteremtőinek sorában. Mint hatalmas záróakkord fejezi be a nagyobb cikkeket ez az összefoglaló munka. Természetes, hogy ez a mi tájékoztatónk itt nem teljes. Sok becses dol­got még cím szerint sem említhetünk föl. Vegyes közlemények* Gyászhírek. Végh János nyug. ref. tanító életé­nek 74-ik évében f. hó 2-án meghalt. Temetése 4-én volt Molnaszecsődön. Az elhunytban Végh István nádasdladányi tanító s Végh János adorjánházai lel­kész édes atyjukat gyászolják. Meghalt Raksányi Károly balatonhenyei lelkész­­társunk is. A boldogúlt 84 éves volt s 53 évet töltött a lelkészt pályán. Temetése f. hó 4-én volt Balaton­­henyén. Püspöki látogatás. Főtiszteletű püspök úrunk e hó 3-án Faragó János főgimnáziumi igazgató kísére­tében meglátogatta a soproni m. kir. honvéd főreál­iskolát. Látogatásának fő célja volt, hogy meggyőződ­jék az intézet ref. vallású növendékeinek vallásoktatá­sáról. A hitoktatást az intézetben Zábrák Dénes ág. hitv. ev. lelkész végzi azzal a lelkiismeretes buzgóság­­gal, amilyennel ő minden dolgát végezni szokta. Ezt a buzgóságot dicséri az a szép ered mény is, melyet a növendékek fölmutattak. A növendékek közt 36 protestáns vallású van, akik közül 22 református vallású. A szemle végeztével főtiszteletű püspök úr gyönyörű beszédet intézett a növendékekhez, buzdít­ván őket a haza, az egyház s a király iránt való hűségre. Ez a beszéd, legalább szeretjük hinni, mara­dandó nyomokat fog hagyni a növendékek lelkében. Egy igaz barátunk. Dr. Szász Károly, az enyingi kerület országgyűlési képviselője többizben megmutatta már, hogy mindenben hű marad nagynevű édes apja: Szász Károly püspök szelleméhez. Valahányszor az igazi szabadelvűségről, a nemzeti kultúráról s annak munkásairól : a lelkészekről, tanárokról és tanítókról van szó az országgyűlésen, mindannyiszor férfias nyíltsággal síkra száll mellettük. Legközelébb is az ő lelkes felszólalásának köszönhető, hogy az új nyugdíj­törvényt a felekezeti tanárokra is kiterjesztik s útját vágják, hogy az állami tanár és felekezeti tanár között egy újabb, tátongó űr legyen. Fogadja ezért ezen a helyen is mélységes hálánk és kösz önetünk őszinte kifejezését. Sírkőavatási ünnepély. November 25-én kegye­­letes ünnepély folyt le Kaposvárott a szigetvári-utcai kórháztemetőben. Ugyanis Fejes Kálmán volt csurgói ref. tanítónak emeltek hálás tanítványai és tisztelői síremléket, mely ünnepélyre Csurgóról és a vidékről is nagyszámú tanítványai és tisztelői utaztak Kapos­várra, hogy a boldogúlt tanító iránt, érzett kegyeletü­ket leróják. A gyülekezés a ref. templom udvarán történt, honnan délután 2 órakor harangszó zúgás mellett indúlt meg a részvevők serege — a temető­kert felé, hol a díszes sírkő már föl volt állítva. — Odaérve, a kegyeletes ünnepélyt a jelenlévők gyász­éneke nyitotta meg. A XXVIII. zoltár eléneklése után Nagy Lajos eperes mondott magas szárnyalású, szivre­­ható beszédet, méltatván a tanítói pálya nagyszérű­­ségét, a nehéz bányamunkát, mit megfizetni földi javakkal semmikép se lehet, bármennyire akarnók is, de némileg megfizethető a tanító munkássága a hála, e legszebb jutalom által. A szép, magasztos beszéd könnyeket varázsolt a szemekbe s a jelenvoltakat egytől egyig mély érzéssel töltötte el. Ezután a csurgói állami tanítóképző-intézet — amelynek a megboldogúlt hosszú évek során át tornatanára volt — helyeztette el a si rkőre díszes koszorúját Somogyvármegye segéd­­tanfe lügyelője által érzésteljes szavak kíséretében. — Ezt. követte a Somogyvármegye általános tanitótestü let elnökének beszéde — a megyei tanítótestület koszorúját helyezvén el a megboldogúlt sírjára. — Ezek után két csurgói gazdaember mondott hálás beszédet a tanítványok nevében és koszorút helyeztek volt tanítójuk sírjára. — A XCII. 9. versének elének­lése után a kegyeletes ünnepély véget ért, amelyen, fájdalom, csak a belsősomogyi ref. tanítóegyesület nem volt képviselve, pedig a megboldogúlt első sor­ban is református tanító volt. — Ez a kegyeletes ünnepély bizonysága annak, hogy a megboldogúlt tanító által hintegetett mag nem az útszélre, nem a kövek közé, hanem a jó földbe esett. Legyen emléke áldott, siri álma csendes ! Xlapíttatott 1864-ben. A Vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete .AJapíttatott 1884-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-manka) kiváló gondot fordít. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit. ............: Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át-

Next

/
Oldalképek
Tartalom