Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-08 / 49. szám
49. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 421. oldal. édes örömmel, melybe azonban züllött viszonyaink közepette az aggodalom, a kétség fájó érzete is vegyül, gondolok is arra az eljövendő boldog időre, mikor a Kárpátok bércei alatt s Arad, Hunyad rónáin, idegen nyelvű népségek iskolájában is felhangzik, felcsendül az Isten áldd meg a magyart szívek húrjait rezgésbe hozó éneke az iskolák államosítása folytán, másrészről az aggodalom és kétség érzete tölti el lelkemet hitfelekezetünk jövőjét, létét, egész életét illetőleg. Egy erős kapocs, egy hosszú századokon keresztül összeforrott összekötő láncszem, mely bennünket, felekezetűnket összefűzött, közvetlen, benső összeköttetésbe hozott az élettel, híveink ezreivel, szakad és válik le élettestünkről, hitfelekezetünk egyeteméről ! Ki tudhatná közöttünk, mily következményei lesznek ez erőszakos elválasztásnak ? Mily hatásokat fog az előidézni hitfelekezetünk meglazúlt, erősen hanyatlott valláserkölcsi életében ! Az kétségtelen, hogy az az iskola falait átlengő vallásos szellem, az az érzés, melyet a fogékony gyermeki lélek, egy hivatásának élő, azt odaadással szerető, buzgó református tanító vezetése és nevelése mellett magába szívott, az a minden tantárgyon áthúzódó, valláserkölcsi lélek érezteti ma még jótékony, üdvös hatását, nem engedi kialudni a szívből a vallásos élet csiráját még akkor sem, még ma sem, amikor üresen maradnak a templomok és kiáltó szó az igehirdetők szava! Mi fogja pótolni e hiányzó tényezőt, ez üdvös eszközt, gondolkoztunk-e efelett, megtesszük-e előkészületeinket e csalhatlan bizonyossággal bekövetkezendő hiány, foglalkozás pótlására ? Aggódom, tartok tőle, hogy nálunk akkor nemcsak hogy a kövek nem fogják prédikálni az igét, hanem pusztává, életnélküli kietlen pusztasággá lesznek nemcsak templomaink, hanem hitfelekezetünk millióinak szíve is a nagy ürességtől, melyet betölteni, melybe életet, lelket lehellni nem fogunk tudni a mi megfogyatkozott eszközeinkkel, meggyengült, eiernyedt hitünkkel, léleknélkűli lankadó buzgóságunkkal. Legalább addig, amíg ez az idő elkövetkeznék, míg kezünk között az iskola, míg rendelkezünk ezen a külföld hitsorsos nagyjaitól irigyelt eszközzel, legalább addig használjuk azt fel, addig éljünk azzal okosan és céltudatosan ! Őrködjünk a vallásos érzés, az erkölcsi élet kívánalmának megfelelő, azt kellőleg méltányló, kidomborító nevelés felett! Nagyrabecsűlöm a tudományt, a gyermekek hibátlan tudásról tanúskodó feleletei nagy gyönyörűséggel és élvezettel töltik el lelkemet; de talán nagyobb elégűltség, megnyugtatóbb érzés hatja át egész valómat, az arcon, a szemből tükröző, az egész gyermeki magatartáson végigvonúló szerénység, Hiedelem, a későbbi felnőtt derék ember minden ismérvét magán hordozó gyermeki lélek, ha szabad úgy szólani, jellem láttára ! A tudomány a műveltség haladásával,1 sajnos, nem tart lépést a vallásos erkölcsi érzés, a nemes, fenkölt gondolkozás, az igaz keresztyéni élethez megkivántató lelki tulajdonságok elsajátítása és fejlesztése. Iskoláinkban erre fektessük a súlyt! Neveljük gyermekeinket az ismeretek, a tudományok hamar elpárolgó halmaza mellett hitben, lélekben, szeretetben ; az erkölcs, a jellem alapját képező nemes érzésekben, melyek biztosítják és zálogai a későbbi minden tekintetben derék, kifogástalan embernek. A lelkész amikor csak érintkezik a kicsinyekkel, legyen hozzájuk nyájas, előzékeny, szemei, szava a szeretetet sugározza, intéseiben, dorgálásaiban meggyőző erő és annak a tudatnak felkeltése lakozzék, hogy a figyelmeztetést, a feddést a gyermek érdekében az ő jövőjéért, jólétéért teszi; keresse fel gyakran az iskolát, szoktassa magához a kicsinyeket, az ő jövendő nagyjait, a tanítót mint ugyanezen céloknak más téren munkását, vonja be a maga nemes céljainak érdekkörébe. Vele állandó Összeköttetésben, egyetértő törekvésben, munkatársi szeretetben, folytonos kontaktusban élve, nem maradhat el az üdvös eredmény, meg kell valósúlni a kitűzött nemes célnak. Éppen ezért, ezeket tudva, végellenül elszomorító, ha a lelkész nagy ritkán, vagy sohasem lépi át az iskola küszöbét, ha lelkész és tanító között nincs meg a szükséges összhang, a kölcsönös bizalom, egymás nemes munkájának, törekvésének méltánylása és abban segíteni akarás. Kimondhatlan sokat szenved ott a közügy, nem fejlődik, de határozottan visszamarad a valláserkölcsi élet. Különösen hálás tere a lelkész iskolai ráhatásának és ténykedésének az ismétlő-iskola, hol már fejlettebb, fogékonyabb egyedekkel lehet és kell foglalkoznia, hol a még mindig gyermeki lélek öntudatosan fogékony a példák, a tanúiságos élet-jeliemrajzok nyújtotta ráhatások iránt, a bibliai példázatok, patriarchal, apostoli kiemelkedő alakok, magának az emberiség megváltójának fenséges alakja, hazai történelmünk könnyel-vérrel áztatott tagjai, dicsőséges nagyjaink, Új, érdekes, szórakoztató játék AI __ l ÜTÍStkönyvek, „Gyerraeköröm“ QQ f]r UICSÜ ^rPá;tái^; papirragasztási művészet U\J llllvl Kis Tivadarnál, Pápa, Fő-utca 21. szám. Megrendelések a beérkezés napján pontosan és lelkiismeretesen elintéztetnek:.
