Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-04 / 5. szám

36. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1912.

líell állanunk és azt diadalra juttatni. Ez pedig nem könnyű dolog, és valljuk be egy Pál apostolnak meghatóan panaszos, de szent őszinteségével, bizonybizony vannak esetek, amidőn a jót akarjuk, de a rosszat cselekedjük. De bála 1st ennek, ezek az esetek, hogy előbbi hasonlatomra visszatérjek, már nem a személyvonatoknak előre j elezhető, menetrendszerű pontosságával állnak elő, legfeljebb mint egy-egy vasúti szerencsétlenség, hirtelenül, váratlanul törnek ránk. Bizony a küzdelem megmarad mind végig, és nem őszinte keresztyén, ki azt magánál tagadja. De hova-tovább a győzelem mindig könnyeb lesz, ha híven kitartunk a lélek mellett; elvégre vannak szent szokások is, melyek által lelkünk nagyon megerősödik, úgy, hogy mégis csak a test lesz a vesztes. Ezekből a jó útra tért, erős és bátor harcosokból lesznek idővel a legjobb munkások az Űr szőllőjében.

De ha a saját akaratnyilványításunk egyik elengedhetetlen feltétele is a sikeres munkálkodásnak, azért magában véve még nem elegendő. Olvassuk csak ela rómabéliekhez irt levélnek 7. fejezetét, és megláthatjuk abból, mit ér az ember egyedül csak a maga erejével, még ha a legjobb akaratú is. Ha az Isten magunkra hagyott volna akaratunkkal és az ó-testamentumi törvénynek betűivel, ez a törvény előbb-utóbb mindnyájunkat megölne, halálnak és örök kárhozatnak örvényébe sodorna minket, mert a betű Öl! Gondoljunk csak arra, mit csináltak a zsidók a szombatnap ünnepléséből éppen a törvénynek cselekedeteivel. Maga az Apostol is így kiált fel: „Oh én nyomorult ember ! Ki szabadít meg e halálnak testéből ! Éppen az őszinte keresztyének azok, kik saját magukon tapaszt alták az erőnek és akaratnak ez elégtelen voltát s azért segítségért imádkoznak. Igenis, szükségünk van egy felsőbb akaratra, egy véghetetlen szent és irgalmas akaratra, az Istennek akaratára, ki nem óhajtja vesztünket, halálunkat, hanem inkább azt kívánja, hogy Nála töltsük az örökkévalóságunkat, az Ő országában, és azért Segítségünkre jön. A törvénynek betűi helyébe ád egy személyt, egy történetet, egy életet — a fiát — s egy lelket — a Szentlelket, Ezeknek a segítségével, tehát az Isten kegyelméből lehetnek belőlünk erőtlen, bűnös emberekből szép, meleg életet élő, szabad emberek, kiknek türelme és szeretető nőttön nő, s azért munkásságuk is áldott. Hol és mikor kezdődik Istennek kegyelme az életünkben. Réges-régen, jóval előbb, mint eszmélünk! A keresztség, a keresztyén szellemben való nevelés, fegyelem és jó erkölcs, vallásos, szerető szülök, jó és nemes emberek példája, iskola és egyház, egyes benyomások és befolyások, melyeket már zsenge gyermekkorunktól fogva érezünk : mind-mind ez már a Szentlélek működése. Oh, ha mi emberek azt tudnók, ha csak észre akarnók venni, mennyire keresi az a mi lelkünket! Felhasznál mindent a megtérésünkre : azt a természetes vágyat béke és boldogság után; a bennünk rejlő hajlamot minden szép és jó, javulás és tökéletesedés iránt. Osszevezérli a híveket, hogy hitüket élessze ; élesbíti a lelkiismeretet, és vádol langymelegséggel, közönnyel, hűtlenséggel Jézus iránt. Ma bevilágít egy bibliai mondásba egészen új világítással, holnap egy rég elfelejtett énekversben balzsamot csepegtet vérző szivünkbe. Nincs az az orvos, ki anygonddal és segítséggel kezelje a betegét, mint a Szentlélek a mi lelkünket; nincs az az édes anya, ki annyi szeretetben, türelemben és kifogyhatatlan gondozásban részesítse gyermekét, mint Ő fordít mi reánk. És megteszi nekünk még a legnagyobb szolgálatot is ; elvezet Jézushoz, a Megváltónkhoz, megdicsöiti őt előttünk. Mint, ahogy azt Jézus előre jövendölte volt a tanítványainak. Pünkösdi tüzet gyújt a lelkűnkben, melynek fényénél és melegénél egy szebb, egy jobb, egy megszentelt élet kezdődik a számunkra.

Midőn az első keresztyének csodálatos hittel, törhetetlen reménnyel és elszántsággal mentek munkába, szenvedésbe és halálba, a pogány Róma álmélkodva kérdezte: mi van ezekkel a keresztyénekkel ? Mi tartja bennük azt a legyőzhetetlen erőt? S ha manapság férfiak és nők mennek missionáriusoknak, felveszik a küzdelmet nélkülözéssel és szenvedéssel, élet - veszéllyel és vadsággal, éghajlattal és betegséggel, az ámuló világ ismét kérdezi: „Hogyan lehetséges ez?“ Ázsia partjához közel fekszik egy sziget, arra teszik a szegény leprás betegeket. Mindig van velük missionárius is, s ha őt elragadja a borzalmas betegség, a szegény szigetlakók felhúzzák a fekete zászlót, nem annyira a gyásznak jeléül, mint inkább híradásul a parton lakóknak. S becsületére legyen mondva az egyháznak, nem telik bele egy félnap, más missionárius lépett a megholtnak helyébe. „Honnan“, kérdi a a csodálkozó világ „honnan e hihetetlen önfeláldozás és elszántság?!“ Honnan? Megfelel erre is a Szent-A pápai református főiskolai nyomdában most készül, Kis Tivadar kiadásában megjelenő,

.....—— ROBERTSON FRIGYES VILMOS nagynevű egyházi szónoknak

40 legkiválóbb egyházi beszéde.

Magyar nyelvre fordította Ceglédi Sándor theol. magántanár, a Kálvin müvek fordítója. A mü nagy 8-rétben 23 iv terjedelmű. Kivételes előfizetési ára azoknak, akik már most Kis Tivadar kiadónál Pápa, Fő-utca 21-ik szám megrendelik, fűzve 5 kor., vászonkötésben 6 kor., félbőrkötésben 7 kor. Megjelenés után a mű ára 20%-al drágább lesz.