Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-13 / 41. szám
41. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 355. oldal. legelőkelőbb tagja, dr. Young, a S. E. Sz. E. volt moderátora levelet ir, valamit kérdezett tőlem, beszédbe ereszkedtem vele és megtudtam, hogy az a diák, akinek az őszinteségében én oly sokáig kételkedtem, az ő fia és most misszionárius Livingstoniában, Afrika belsejében. Éppen neki írt levelet. Affelől egész biztos vagyok, hogy a képmutatók nem mennének el Afrikába a vadaknak Jézust és az ő szeretetét hirdetni. Szeretném, ha minálunk is lennének ilyen képmutatók, mint ez a skót diák volt. Az imaórákon kívül minden héten van összejövetel, melyen misszionáriusok, lelkészek, diákok szoktak tartani érdekes előadásokat. Az egyesület tevékenysége kiterjed úgy a belmisszióra, mint a külmisszióra. A kiilmisszió problémáit kis körökben tanulmányozzák főleg az Önkéntes Diák Missziói Mozgalom (Volunteer Movement) kiadványai alapján. Ezen kívül minden évben a S. E. Sz. E. valamelyik missziói területének adnak, illetve gyűjtenek nagyobb segélyt. 1911—12-ben pl. a madrasi keresztyén főiskola kibővítésére gyűjtöttek. Az évi gyűjtés ily célra 7—8000 K szokott lenni. A gyűjtés úgy történik, hogy az egyesület tagjai elmennek az egyes gyülekezetekbe és ott ismertetik munkájukat, valamint azt a külmissziói intézményt, amelyet abban az évben különös támogatásban részesítenek. Ilyenkor ez a kiküldött végzi az istenitiszteleteket is és a begyűlő perselypénz az egyesületé lesz ; csaknem ugyanaz az intézmény ez, mint nálunk a legációk, de a pénz nem a diáké lesz, hanem azt készkiadásai levonásával az egyesület pénztárosának szolgáltatja be. A gyakorlati lelkészeiben tulajdonkép ez az egyesület adja a kiképzést. Van az egyesületnek Edinburgh legszegényebb városrészében egy hatalmas épülete, mely központja minden, a nép anyagi és szellemi emelését célzó munkának. Ez a Pleasance Settlement. Nincs időm, hogy e helyen a settlementmunkát részletesen ismertessem, elég csak annyit említenem, hogy a settlementmunka lényege az, hogy azok, akik a nyomor és bűn ellen küzdenek, oda mennek a nyomor és bűn kellős közepébe és ott élnek, mert tudják, hogy csak így végezhetnek igazán eredményes munkát. A New College diákjai sem szégyenük, hogy a piszkos városrészben munkálkodjanak. A settlement élén áll a warden, aki jelenleg rendes lelkész, az ö segítségére vannak a settlementben — saját költségükön — állandóan bentlakó diákok, évenként 8—10, a lady superintendent, aki a nők között végzett munkát irányítja és az önkéntesen ajánlkozó diákok és más buzgó keresztyének, férfiak és nők. A Settlement fenntartása évi 15—16.000 K-ba kerül, ezt mind adományokból gyűjtik össze. A Settlementben végzett munka a legkülönbözőbb. Vannak klubok férfiak, ifjak, leányok számára, ahol állandóan jelen van egy-egy diák is, van esti takarékpénztár, vannak varró órák, hangversenyek, óriási vasárnapi iskola, bibliaórák, előadások a szabad ég alatt, stb.; hetenként összesen 45 féle gyűlést tartanak az épület helyiségeiben. A diákok itt valóban megismerkednek az élettel. Az összejöveteleken barátságot kötnek azokkal, akikhez tán jól öltözött ember sohasem szólt egy jó szót sem és tapasztalják, hogy a szeretet a legnagyobb nevelő- és reformáló erő e világon, látják, hogy egy kézszorítás mily hatást gyakorol a kérges kezű munkásra. De nemcsak a Settlement tiszta épületében érintkeznek a diákok és a környék szegény, elhagyatott páriái, a diákok elmennek új barátaik lakására is. Az egész környék fel van osztva a vállalkozó diákok között és minden lakásba bekopogtat egy-egy diák, hogy megismerje a lakó viszonyait, hogy meghívja őt a Settlement összejöveteleire, hogy segítsen nyomorán, ha nincs senkije, akihez fordúlhasson. Joggal mondja az egyesületi évkönyv (1910—11), hogy ez a látogatás a legnehezebb munka, de egyúttal a legfontosabb is. Itt készülnek elő a nagy skót gyülekezetek papjai az életre. Bizonyos is, hogy az új lelkésznemzedék Jézus szociális tanításait egész más világításban látja és majd másként is fogja azt a szószékről hirdetni. Az életet látja a maga szomorú és felemelő fényeivel együtt. Tudja, hogy nagy a baj, de tapasztalta azt is, hogy az evangélium ma is Istennek ereje, hogy ez a legnagyobb még ma is, amit a keresztyén egyház a világnak hirdethet. A másik fontos intézmény a Theológiai Egyesület. Ez a mi Theológiai Önképzőkörünknek felel meg. Hogy ki miről fog dolgozatot felolvasni, azt már mindig az előző év végén megállapítják. Van idő az anyaggyűjtésre és feldolgozásra. Hallani is olyan értekezéseket, hogy azok bárhol megállnák helyüket. Minden felolvasandó értekezést kiadnak bírálatra még a felolvasás előtt, a gyűlésen is 4—5-en hozzászólnak komoly tárgyilagossággal; nem csupán a hiányokat veszik észre, hanem a jóoldalakat is kidomborítják. íme pár cim az 1911—12-iki programúiból: Már megjelent! Már megjelent! A prot. papok és hitoktatók Zsebnaptára. l)j javított. V. évfolyam. Naptár 1912 szept. l=től 1913 végéig. Sok hasznos tudnivalóval. Ára vászonkötésben HO K. Megrendelhető KIS TIVADAR könyvkereskedésében, PÁPA, Fő-utca 21.-ik szám alatt.
