Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-06 / 40. szám
Huszonharmadik évfolyam. 40. szám. Pápa, 1912 október 6. DDNANTDLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. —— Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4‘50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Felhívás a dunántúli reformátns egyházkerület lelkészeihez. Nagytiszteletü Lelkész Úr ! Korunkban a társadalmi mozgalmak mindinkább a szocializmusnak nevezett törekvés jellegét öltötték magukra. Ez a társadalomnak új elhelyezkedésére és a vagyonnak a mainál igazságosabb megosztására irányúló törekvés egyrészről az emberi lélek vágyai és ösztöneiből, másrészről a megváltozott gazdasági viszonyokból mint természetes talajból fakadt. Elzárkózni előle, éppen ez okból, nem szabad és nem is lehet; sőt támogatandó mindaddig, de csak addig, amíg érvényesülését erkölcsi alapon, törvényes formák között keresi. Különösen a protestántizmus az, amely a Krisztus vallásában foglalt, soha túl nem szárnyalható magasságú szociálizmus törvényeinél fogva a kor szociális irányát felfogni, annak követelményeihez hozzásímúlni hivatva van; mert a protestántizmus lényege éppen a Krisztus ezen szavainak : „Én vagyok az Élet“ gyakorlati beigazolásában domborodik ki. Ehhez képest alakúi át, folyton-folyton, a vallásos nevelésnek, a protestáns lelkész munkájának külső formája is. Egykor az egyéni, lelkiismereti szabadság védelmében hoztak protestáns lelkészeink az az emberiségnek eléggé nem méltányolható áldozatokat. Magyar protestáns lelkészeink ezzel kapcsolatosan halált megvető elöharcosai voltak a nemzeti védelemnek is. Fegyverük volt a szó, a toll, a tudomány és szépirodalom minden ágában ; a legtöbbször egyedüli jutalmuk az igaz ügyért hozott kötelességteljesítés felemelő tudata. Ma azonban, mikor az élet harca a vagyonszerzés, vagyonmegoszlás körül folyik és amikor a vagyonnak bálványozása a hit és erkölcs értékeinek az egyéni állandó boldogságra és a társadalmi rend nyugalmára nélkülözhetlen régi fényét elhomályosítani készül, a protestáns lelkész templomon kívüli munkájának bizonyára az lesz az egyetlen helyes iránya, amelyen a vagyonszerzés, vagyonmegoszlás szellemi és erkölcsi feltételeinek az egyház hivöi részére való közvetítése, az általános művelődés terjesztése a Krisztus által kijelölt törvények értelmében eszközölhető és amely a hiveket képessé teszi az ellenállásra azokkal a támadásokkal szemben, amelyek a szociálizmus káprázatos jelszava alatt a keresztyén vallás tekintélyének lerombolására és a társadalmi rend felforgatására el nem tagadható sikerrel irányúinak. A kulturális központoktól távol, a haladó kor szellemi termékeinek megszerzésétől sok oknál fogva elzárt lelkészeink a romboló munka folyamatát nem kisérhették éber figyelemmel. Tehát nem is tudhatják mindnyájan, hogy különösen a sajtótermékeknek egész légiója áll már ennek a keresztyén vallás- és nemzetellenes irányzatnak a szolgálatában. A Huszadik Század, Nyugat, Szabadgondolat, Úttörő, Jövendő, Népszava, A Hét, Világ leplezetlenül igyekeznek bevallott céljukat előmozdítani. Ez a cél pedig nem egyéb, mint az ősi magyar társadadalom közszelleméböi kiirtani a keresztény vallási és nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodás érzését és a meglazult erkölcsű társada
