Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-06 / 40. szám

Huszonharmadik évfolyam. 40. szám. Pápa, 1912 október 6. DDNANTDLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. —— Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4‘50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Felhívás a dunántúli reformátns egyházkerület lelkészeihez. Nagytiszteletü Lelkész Úr ! Korunkban a társadalmi mozgalmak mind­inkább a szocializmusnak nevezett törekvés jellegét öltötték magukra. Ez a társadalomnak új elhelyezkedésére és a vagyonnak a mai­nál igazságosabb megosztására irányúló törekvés egyrészről az emberi lélek vágyai és ösztönei­ből, másrészről a megváltozott gazdasági viszo­nyokból mint természetes talajból fakadt. El­zárkózni előle, éppen ez okból, nem szabad és nem is lehet; sőt támogatandó mindaddig, de csak addig, amíg érvényesülését erkölcsi alapon, törvényes formák között keresi. Különösen a protestántizmus az, amely a Krisztus vallásában foglalt, soha túl nem szár­nyalható magasságú szociálizmus törvényeinél fogva a kor szociális irányát felfogni, annak követelményeihez hozzásímúlni hivatva van; mert a protestántizmus lényege éppen a Krisztus ezen szavainak : „Én vagyok az Élet“ gyakor­lati beigazolásában domborodik ki. Ehhez képest alakúi át, folyton-folyton, a vallásos nevelésnek, a protestáns lelkész mun­kájának külső formája is. Egykor az egyéni, lelkiismereti szabadság védelmében hoztak protestáns lelkészeink az az emberiségnek eléggé nem méltányolható áldozatokat. Magyar protestáns lelkészeink ezzel kapcsolatosan halált megvető elöharcosai voltak a nemzeti védelemnek is. Fegyverük volt a szó, a toll, a tudomány és szépirodalom minden ágá­ban ; a legtöbbször egyedüli jutalmuk az igaz ügyért hozott kötelességteljesítés felemelő tudata. Ma azonban, mikor az élet harca a vagyon­szerzés, vagyonmegoszlás körül folyik és ami­kor a vagyonnak bálványozása a hit és erkölcs értékeinek az egyéni állandó boldogságra és a társadalmi rend nyugalmára nélkülözhetlen régi fényét elhomályosítani készül, a protestáns lel­kész templomon kívüli munkájának bizonyára az lesz az egyetlen helyes iránya, amelyen a vagyonszerzés, vagyonmegoszlás szellemi és erkölcsi feltételeinek az egyház hivöi részére való közvetítése, az általános művelődés ter­jesztése a Krisztus által kijelölt törvények értel­mében eszközölhető és amely a hiveket képessé teszi az ellenállásra azokkal a támadásokkal szemben, amelyek a szociálizmus káprázatos jelszava alatt a keresztyén vallás tekintélyének lerombolására és a társadalmi rend felforgatá­sára el nem tagadható sikerrel irányúinak. A kulturális központoktól távol, a haladó kor szellemi termékeinek megszerzésétől sok oknál fogva elzárt lelkészeink a romboló munka folyamatát nem kisérhették éber figyelemmel. Tehát nem is tudhatják mindnyájan, hogy különösen a sajtótermékeknek egész légiója áll már ennek a keresztyén vallás- és nemzet­­ellenes irányzatnak a szolgálatában. A Huszadik Század, Nyugat, Szabadgondolat, Úttörő, Jövendő, Népszava, A Hét, Világ leplezetlenül igyekez­nek bevallott céljukat előmozdítani. Ez a cél pedig nem egyéb, mint az ősi magyar társada­­dalom közszelleméböi kiirtani a keresztény val­lási és nemzeti hagyományokhoz való ragasz­kodás érzését és a meglazult erkölcsű társada­

Next

/
Oldalképek
Tartalom