Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-29 / 39. szám
39. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 339. oldal. számára, amelyek fix fizetésből kell, hogy fenntartsák magukat. Mindezek a rétegek saját maguk és családjuk iránt való jogos kötelességérzetből igyekeznek korszerűen javítani anyagi helyzetüket. Áll ez, mélyen tisztelt Közgyűlés, a mi tanítói karunkra nézve is. A tanítói kar nagyon sokat nyert az utolsó emberöltő alatt, de abból, ami nyereségnek mutatkozik, tényleg tetemes részt ragad el magának a drágaság s amellett a fokozódó kultúra. A terjedő felvilágosodás természetszerűleg magasabb igényeket ébreszt a népnevelés iránt, magasabb és magasztosabb hivatás és kötelesség vár a tanítói karra is, illő és helyes tehát, hogy a tanítói kar is ennek megfelelően egyre magasabb díjazásban részesüljön és teljesen jogosúítnak tartom a mi felekezeti tanítói karunknak azt a törekvését is, hogy anyagi helyzete az állami néptanítókéval egyforma elbánásban részesüljön. Nem is tudnám megérteni, hogy ez a jogos törekvés miként legyen feltartóztatható, amidőn az állam nagyon helyesen már a középiskolai tanárok fizetésénél erre az egyedül helyes álláspontra helyezkedett, mert hiszen vagy ne csináljunk felekezeti kultúrát, vagy csináljunk az államival egyenlő értékű felekezeti kultúrát, mert a semminél is rosszabb volna egy az államinál gyöngébb kultúrával felvenni akarni a versenyt. Ahogy ezt a helyes elvet honorálja az állam a középiskolai tanárok illetményeinek rendezésénél, nem kétlem, hogy be fog következni nem hosszú idő alatt az az idő, amidőn ezt a jogos törekvésünket elérhetjük a néptanítóknál is. Itt azonban, Főtiszteletü Egyházkerüíeti Közgyűlés, bármennyire szeretném is, ha mentül előbb teljes sikert érhetnénk el, mégis kettős kéréssel fordúlok tanítói karunkhoz. Az egyik, hogy ennek a célnak elérésénél méltóztassanak bizonyos türelemmel lenni és megnyugodni abban, ha legalább is jelentékeny lépesek történnek előre a cél teljes és végleges eléréséig. Mert hiszen tudjuk mindnyájan, hogy nemcsak a felekezeti tanítói kar állít fel újabb igényeket, hanem nagymérvű igényekkel lép fel az állami tanítóság is, úgy hogy teljes lehetetlenség volna az állam pénzügyi helyzetének felforgatása nélkül egyszerre elégíteni ki mind a két követelést, kielégíteni azt az igényt, amelyet az állami tanítók táplálnak és egyúttal azt a külömbözetet is elenyésztetni, ami az állami és a felekezeti tanítók fizetése között van. Az idei költségvetésbe egy nagy összeg van felvéve, gondolom 12 millió a tanítók fizetésrendezésére, ebben részesülni fognak az állami és felekezeti tanítók, lényegesen fog tehát javúlni a felekezeti tanítóság sorsa is. Én elismerem, nem helyes, hogy megmarad a külömbség, de hiszen az életben soha semmiféle társadalmi osztály nem érheti el minden vágyát egyszerre és azért még egyszer nagyon kérem a mi tanítói karunkat, tanúsítsa ebben a kérdésben azt a nemes mérsékletet, amelyet atyáik és nagyatyáik tanúsítottak, akik a múltban az övékénél annyival súlyosabb helyzetben, annyival nehezebb körülmények között olyan magasztosan teljesítették hivatásukat. Ezen a réven van még egy másik kérésem a tanítói karhoz: ne hallgasson azokra a hamis prófétákra, akik kötelességeik megszegésére akarják rábírni és pedig én a kötelességet nem abban a rossz gyerek, vagy rossz cselédhez méltó felfogásban értem, nem azt tekintem csak a tanítói kar kötelességének, amit jólrosszul el kell végeznie, hogy fegyelmi alá ne kerüljön. Kötelesség alatt én a becsületes ember, az egész ember, emberi hivatásának teljes betöltését értem. A tanítói karnak is nemcsupán az iskolai munka robotszerü elvégzésében kell kötelességét látnia, hanem abban is, hogy minden szép és nemes küzdelemből, a nép anyagi és szellemi emelésének nemes munkájából mindenütt kivegye a maga részét. Higyje meg nekem a tanítói kar, hogy a legveszedelmesebb ellenségei azok, akik erről az útról eltántorítani törekesznek, mert le fogják rombolni bennük azt a nemes, ideális felfogást és a jól elvégzett munka felemelő tudatát, amely utóvégre is a benső megelégedésnek és lelki békének egyedül biztos forrása és mert annak a harcnak, amely ebben az esetben a tanítói kar és a magyar társadalom között kitörne, utóvégre mégis csak a tanítói kar látná hátrányos következményeit. Hiszen a múltban is hogy össze volt forrva a református tanítói kar, a református egyház és a magyar nemzet minden nemes törekvésé-Már megjelent! Már megjelent! A prot. papok és hitoktatók Zsebnaptára. Új javított. V. évfolyam. Naptár 1912 szept. l=től 1913 végéig. Sok hasznos tudnivalóval. Ára vászonkötésben NI) K. Megrendelhető KIS TIVADAR könyvkereskedésében, PÁPA, Fő-utca 21.-ik szám alatt.
