Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-15 / 37. szám
37. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 325. oldal. ván meg, ez összesen 3600 korona. Nyugdijunknak is ennyinek kellene lenni 30, illetve 40 évi szolgálat után. Á kilátásba helyezett javasaiban pedig az 1600 kor. alapfizetéshez jönne 2 X 400 kor., 3 X ^00 korona, -összesen 1400 kor. korpótlék, végeredményben 3000 K. Majd ezt mondja az elnöki megnyitó : „A kongrua megállapítás a legolosóbb terményárak mellett történt, igen messzemenő jóakarattal. Ennélfogva [az akkori kongrua-megállapításban az akkori olcsó terményárak a lelkészi kar javára a legmesszebb• menői eg érvényesültek. Miután a kormány már az előző kormány idejében kifejezte azt az óhajtását, hogy ezt a kérdést a mai magasabb terményárak mellett nem szeretné bolygatni, fogadjuk, nyugtázzuk ezt köszönettel“. Fogadja, nyugtázza köszönettel az, akinek ez jól esik, de sokan vagyunk, akiknek fájó, égő seb ez a kijelentés. Mert nincsenek-e sokan az országban olyan lelkészek, akik népes gyülekezetben szolgálnak és a kongniatörvény előtt lett megváltva terményfizetésük, az akkor még alacsonyabb folyó árban ? Fizetésük alig több valamivel 1600 koronánál és kongruát nem kaphatnak, sőt levonásba se hozhatják azon kiadásokat, melyek a kongruásoknál levonásba jönnek. íme az igazságtalanságoknak egész láncolata következik azon igazságtalan kedvezményből, hogy ne legyen új felbecslés, ne legyen inkább végrehajtva a 2400 koronás, törvényes minimum se, csakhogy az egyesekkel tanúsított „igen messzemenő jóakarat“ nak az új felbecsléssel vége ne vettessék. Az április 24-én kezdett konventi gyűlési jegyzőkönyv 179. sz. a. hozott határozatában ismét foglalkozott fizetésrendezés ügyünkkel, országos ref. lelkészegyesületünk tavalyi kongresszusi határozata alapján. Azt hiszem, dr. Baltazár Dezső püspök elnökünknek köszönhetjük egyedül, hogy a konventi határozat ezzel a reánk vonatkozólag szokatlan, erélyes mondattal kezdődik : „Az egyetemes konvent mély sajnálattal, sőt megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogyha lelkészi fize-. téseknek az egyházi 1. t.-c. 114. §-ában meghatározott módon való felemelése az 1912. évi állami költségvetésből ismét kimaradt De mintha csak azt akarta volna a határozat fogalmazója, hogy visszatartson bennünket lelkészeket, nehogy ruhát rendeljünk gyerekeinknek az erélyes hangból merítendő reménység által biztatva, így törpítette el határozatát: va fenti előterjesztéseket a közös protestáns bizottsághoz azzal a kérelemmel teszi át, mi szerint az ez által kiküldött kilenctagú bizottság tárgyalásainak befejezését siettesse s teljes eréllyel odahatni szíveskedjék, hogy a lelkészi fizetéseknek immár evek óta húzódó ügye az 1913. évben valóra legyen váltható“. Bezzeg nem kellett bizottságokhoz küldeni a konventi fogalmazó úrnak titkári rangra emelését és az állami tisztviselők VIII. fizetési osztályba sorozását, hanem a 167. pont alatt minden ellenvetés nélkül úgy lett, amint akarták. Történt pedig ez 4, mond négy évi kifogástalan szolgálatra való hivatkozással ; de a lelkésznek 20 —30 évi szolgálata semmi érdemmel nem bir, 3-4 gyereket taníttathat 1600 K-ás fizetésből. Vagy van reánk szükség vagy nincs. Ha nincs, szüntessenek be egy pár theológiai akadémiát és csatoljanak össze 3—4 közel levő egyházat ; de a megmaradó lelkészeknek adjanak tanári fizetést képzettségüknek megfelőleg. Boross Kálmán e. kér. képviselő. Vegyes közlemények* Temetés. Múlt számunkban röviden hirt adtunk már Claparéde SándornŐ úrnő elhunytáról. Most a gyászjelentés közlése mellett megemlékezünk a temetés lefolyásáról. A gyásztisztességtevők a farkasréti temető halottasházában gyülekeztek össze. A szépen felújított, koszorúkkal borított koporsó mellett dr. Antal Gábor püspök úr mondott gyászbeszédet és imát; megható ékesszólással magasztalta az elhunyt női erényeit, akiért férje megtanúlt magyarúi és akiért szivébe fogadta a magyar református egyházat és ennek Genfben megfordúló híveit. Utána B. Papp István, a budapesti theológiai akadémia igazgatója a Kálvinszövetség nevében mondott búcsúbeszédet. Aztán a közönség elénekelte Nincs már szivem félelmére. . . és megindúlt a menet a sírhoz, amelyben a boldogult édes anyja mellett fog nyugodni. Itt a sírba lebocsátás előtt Fekete Sándor orvostanhallgató mondott rövid búcsúztatót francia nyelven ; majd az elhantolás után Vargha Bálint főgimn. tanár szólt ugyancsak francia nyelven. Genfből a temetésre eljöttek Claparéde úr testvére és sógora. A gyászoló közönségben ott láttuk dr. Baksay Sándor püspököt, Darányi Ignác v. b. t. t., volt földmivelésügyi minisztert, Szilassy Aladárt, a közigazgatási bíróság másodelnökét feleségével, dr. Bernát Istvánt, a Kálvin-Szövetség ügyvezető igazgatóját, dr. Pálóczy Horváth Zoltánt, dr. Nagy Dezső konventi ügyészt, dr. Baksa Lajos konventi előadót, dr. Balogh Ferenc debreczeni theol. tanárt. A mi főiskolánkat dr. Horváth József igazgató képviselte. Ott volt kerületünkből még Kis József esperes. .Alapittatott 1864-ben. .A Vidék legrégibb és legnagyobb cipő üzlete Alapittatott 1804r-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít.- Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vaddszcipőit és csizmáit. ~ Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
