Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-28 / 4. szám
4. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 29. oldal. „ha ismeréd az isten ajándékát és hogy ki az, aki ezt mondja néked: adj innom! te kérted volna öt*. Oh jer, csüggedő és bátortalan női szív, ismerd meg az Isten ajándékát a hozzád forduló Jézusban; nagyra hivattattál, igen fontos munkára érdemesített téged a Világkormányzó. Egyszerű körben élsz, nincs befolyásod, magas rangod ; hát a bethániai testvérpárnak, Máriának és Márthának szolgálata nem volt-e kedves az Úr előtt ! Nem vagy tudós, hogy vitatkozásba bocsátkozhassál az istenországa ellenségeivel; hát nem hallod-e Jézus biztató szavait: „ne aggodalmaskodjatok, mimódon vagy mit szóljatok, mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak lelke az, aki szól tibennetek“ (Máté X. 19—20). Nincs szónoki erőd; hát volt-e Mózesnek, aki maga „nehéz ajku“-nak és „nehéz nyelvüknek vallja magát és mégis hatalmas dolgokat cselekedett! Gyenge, magaddal is jótehetetlen nő vagy; nem volt-e még sokkal gyengébb az a kis walesi leány, Jones Mari, aki csak tiz éves korában kezdte ismergetni a betűket s mégis az ő törhetlen kitartása szülte azt a mozgalmat, mely létrehozta a Brit és Külföldi Bibliaterjesztő Társaságot, amelynek gyümölcseit mint a nap áldó melegét az egész föld érzi! A megvetett nép lánya vagy; nem vetették-e meg a Jézust is, a Názáretit, a József ácsmester fiát s megbénította-e őt munkájában a becsmérlés szava ! Bűnös vagy; nincs-e égig érő kegyelem számodra is az Úrnál! Óh az istenországához mindenkinek joga van, annak építésében minden talentumra számít az Űr. Óh igen! mindenkire számít, amint a jog, úgy a kötelesség is egyetemes. Hatalmat adott Isten a nő gyönge kezébe s e hatalom felhasználását számon is kéri. Becses szolgálatra hiv és szent tisztet bizott rád, leányzó ; azt, hogy szelídségeddel fékezd meg az ifjú vad szenvedélyeit. Becses szolgálat és szent tiszt a tied is, feleség; az, hogy hűségeddel, türelmeddel, szolgálatkészségeddel az édes otthonhoz láncold férjedet. Becses szolgálat, a földnek legszentebb tiszte a tiéd is, édes anya, akit munkatársává méltatott a Teremtő a fennmaradás dicső munkájában. Óh a nő gyönge kezei tartják az emberiség boldogságának és boldogulásának fonalát, ezek formálják az ember szivét. Újjászületés, megtérés, Isten képének visszanyerése : mind-mind a nő gyöngéd hatásának kivánatos gyümölcsei. Tökéletesítsd a nőt s tökéletesedik az egész emberiség ! Egyetemes a szolgálatnak kötelessége is, mint joga és II. az eszközei oly természetesek és egyszerűek. Mi az istenországa ügyét akarjuk szolgálni ; mi természetesebb tehát mint az, hogy először magunk éljünk benne ! Lám, a samáriai nő leteszi vedrét, nem siet vissza a városba, mert van egy fontosabb és sürgősebb kötelesség: hallgatni a Jézus szavait. A Mester ajkaira tapad figyelme és mohó örömmel szívja magába az „élő vizet“. Amint megkóstolja annak édességét, epedő vággyal kéri az Urat: „add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjuhozzam“. Ez a te első teendőd is, kér. nő, aki szolgálni akarsz az Úrnak: kérd tőle megszűnés nélkül a lélek italát és olvasd s hallgasd áhítattal az élet beszédét. Amint a természeti világban minden melegnek, minden életmozdulatnak forrása az áldott nap : úgy az istenországának alapja és gyökere az Isten igéje. Mint a szőllővessző csak addig él, mig a tőkén marad : úgy a mi munkánk is csak addig életképes, amíg az élő Istennel és az ő beszédével társalog szüntelen a lelkünk. Ez az Örök erőforrás, amelyből ha merítünk, megújulunk s szárnyra kelünk, mint a sas. Egész keresztyén jellegünk ezen isteni erőforráshoz való hűségünk adja meg. Ha aztán megizleltük az isteni kútfő vizének édességét s a zsoltáriróval valljuk : „mily édes az én ingemnek a te beszéded, méznél édesebb az én számnak“ (GXIX. zsolt. 103.) — akkor olyan természetes és egyszerű az a törekvésünk, hogy abban részeltessünk: másokat is. Nézzétek, mint fut be a városba, még vedrét is a kutnál feledve, az a samáriai asszony, s mint veri fel az egész várost: jertek és lássátok meg azt az embert, a Krisztust! Hát mi rosszabbak lennénk-e ! Ha meggyújtotta gyertyánkat az Isten az evangéliom szovétnekével, elrejtenők-e azt az emberek elől! Van férjed ? Menj és hivd őt is az örök életre buzgó viz kútfejéhez. Vannak gyermekeid ? Hát volna lelked elrejteni előlük az egyetlen drága kincset, az istenországát! Egyedül állasz talán az életben ? Nem látod-e ennek a nemzetnek, ennek a vajúdó, irány nélkül bolyongó magyar társadalomnak epekedő szomját ? Óh siess, vezesd az üdvözítő forráshoz mindazt, akivel csak összehoz az élet, hogy rájok tekintve te is elmondhasd Jézussal: „íme az én anyám és az én testvéreim, mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nötestvérem és az én anyám“ (Márk. III. 34). Az Úrnak első szava ez a samáriai asszonyhoz : Űjkönyv! Woods S. E.: Vezérfonál Jézus példázatainak tanulmányozásához U50 K. Barcsa J.: Gyászdalok ref. énekvezérek, gyülekezetek használatára 2'— K. Ifj. Fövenyessy B.: Nagy Karénektár. Négyes férfikarra írott temetési és templomi énekek.............................................................. 3‘— K. Ifj. Fövenyessy B.: Új daloskönyv. 100 négyes férfikarra . . . 2‘— K. ========== Kongrua-nyugta nyomtatvány darabja 2 üllér. ===== Kaphatók: Kis Tivadar könyvkereskedésében Pápa, Fő-utca 21. Posta-csekkszámla 25.210.
