Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-28 / 30. szám

262. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1912.

Ez a csendes, lelkek mélyén ható munka Isten munkája. Nem lehetséges hirtelen, nagy robajjal ezrek és ezrek megfordúlása, de lehetséges az, hogy ezek a hatások a golyósor módjára tovább adassanak. A Diákszövetség múlt évi munkájában nem volt ily zajos, hirtelen esemény, amilyeneket vártunk a hatalmas jelszó után ; de már Illésnek megmutatta az Űr, hogy sem a mennydörgésben, földrengésben, sem a szélben nincs ő, hanem a csendes, lassú szélben.

Ez volt egyik főgondolat, ami kidomborodott az előadásokban, bibliai magyarázatokban, bibiiaórákon, magánbeszélgetésekben s ezzel tépelődött ott sok lélek.

— Vége következik. —

. . . s. s.

Vegyes közlemények.

Egyházmegyei gondnoki beiktatás. A belsősomogyi egyházmegye Julius 24-én tartott közgyűlésén iktatta be hivatalába Kovács Sebestény Gyula egyház - megyei gondnokot. Az istenitisztelet végeztével a gyülekezet templomában mindjárt megkezdődött a közgyűlés. Az alakúlás után Nagy Lajos esperes előbb a volt egyházmegyei gondnokot búcsúztatta el rövideu, de tömören kiemelve azokat az érdemeket, miket 21 évi gondnokoskodása alatt az egyházi közélet terén szerzett. A lelépő gondnok: Szabó Kálmán úr érzékenyen vett búcsút ; jól esett hallani amint kijentette, hogy nem érzi magát rokkant embernek ; nem vesztette el munkakedvét se, szeretete se lohadt le egyháza és annak közügyei iránt ; de a helyzetnek, az összes körülményeknek mérlegelése mégis azt a konzekvenciát vonatta le vele, hogy már most mondjon le. Szeretetét megőrzi egyháza és annak munkásai iránt ; amit rábiznak, ezentúl is készséggel elvégezi. Élénk éljenzés kisérte szavait. Ezután az új gondnok letette az esküt. Most őt üdvözölte az esperes; az egyházmegye — úgymond — nem előlegezte a bizalmat, mellyel e díszes állásra elhívta őnagyságát; mert évtizedeken át, itt az egyházmegye területén és körében kifejtett munkásságával igen rászolgált már e megtiszteltetésre ; bizonyítja azt a ráadott szavazatok impozáns száma is; kevés híján egyhangú szavazással választatott meg. Midőn örömének és reménységének kifejezést adott : Isten áldását kérte életére, működésére ! A közgyűlés egész közönsége benső melegséggel egyÜttérzett és éljenzetl az esperessel . . . Az új gondnok vette át most a szót. Igen köszöni a megtiszteltetést. Azt kellőképpen értékeli. Komolyan veszi a kettős elnökséget; ezért a munkából is szándékozik kivenni az őt illető részt. Tisztét, míg testi-lelki erői engedik és amíg tapasztalni lógja, hogy az egyházmegye bizalmát belé helyezi : készséggel és híven teljesíti. Hosszabb programmbeszédet ne várjanak tőle; hisz a szokásos programmok jó részt osak be nem váltott ígéretek. Mellőzi hát a szokásos szólamokat ; „frázisok gyártására — úgymond — nem vagyok berendezve“, Elnöktársáuak és a közgyűlésnek jóindulatába ajánlotta magát. így élénk, rokonszenves éljenzés közt elfoglalta helyét . . . Vargha Dezső darányi lelkész indítványára Szabó Kálmán urat örökös tiszteletbeli gondnokká választotta a közgyűlés. A beiktatáshoz tartozik még annak közlése, hogy Kovács Sebestény Gyula úr e nap emlékére 1000 (egyezer) korona alapítványt tett a csurgói főgimnázium részére azzal a rendelkezéssel, hogy annak évi kamatait két — lelkész- és tanító fiú — jómagaviseletü, jó tanuló élvezze! Ezzel véget ért a szép ünnepély, aminek egyszerűségét csak az az igaz tisztelet és szeretet múlta fölül, amellyel a kögyülés tagjai úgy a visszavonuló, mint székét elfoglaló gondnokot körülvették. A közgyűlés d. u. fél egyre már véget ért. Egy órakor nagy közebéd volt amelyen a város közönsége is kitüntető nagyszámmal vett részt. Itt sok és szép felköszöntő hangzott el.

Pár szó a prot. liberalizmusról. E cim alatt a Debreczeni Protestáns Lapban igeu tartalmas és tnegszivlelésre méltó cikk olvasható F. Varga Lajostól. Aozél Gáspár hírhedt szereplésével kapcsolatban élénk hírlapi vita fejlődött ki, hogy szabad-e és illik-e prot. tanárnak olyanokat Írni, amelyekkel kigúnyolja vallásunk és egyházunk alapelveit. Arra nézve, hogy iIlik-er körülbelül egyező volt a tagadó felelet. A szabadra nézve azonban nagyon megoszlottak a vélemények, mert sokan azt hozták fel, hogy a prot. szabad vélemény-nyilvánítás elve megköveteli ezt. Erre nézve mond igen találó véleményt F. Varga L. cikke, úgy hogy érdemesnek tartjuk azt szószerint közölni:

„Kik a protestáns, ref. egyház födele alatt, mintegy család tagjai élünk, a legkevesebb, amit óhajthatunk és elvárhatunk kölcsönösen valamennyien, hogy a bennünket összefűző szeretet, egyetértés és békesség senki által szánt-szándékkal meg ne háboríttasBék. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha keresztyén életünk sarkigazságait senki közülünk ki nem gúnyolja, le nem gyalázza 8 az utca sarába meg nem hempergeti.

Meg akarja ezt tenni valaki ? S meg is teszi ? Vonja le önként a konzekvenciát. Legyen benne annyi hajszálnyi etikai érzék, hogy azt a fészket, amelyben melengették, ne piszkolja tovább ott idozésével; azt az emlőt, amelynek teje dajkálta, ne gyalázza és fertőzze az éltető forrására zúdított undorító és megbotránkoztató szidalmaival. Kivette atyai Örökségét, kezében a talentumok, menjen, használja, forgassa azokat saját bölcs belátása szerint, ám ő lássa !“

Látogatás Boszniában. Három kedves fiatal barátunk, akik az ifjúsági egyesületi életnek melegkeblü, áldozatkész ápolói a akik evégből évről évre megjennek az ország különböző vidékein rendezett diákgyüléseken, most a debreczeni konferenciák után lerándnltak Boszniába, hogy saját szemükkel lássák a helyzetet ebben a mohamedán világban. Már többször hallottuk, hogy a magyar kálvinizmusnak szég tere nyilnék itt a térítő munkára. Vájjon kiránduló fiatal barátaink (Pongráoz József, Viktor János és Rúzsás Lajos) mi jó hirt hoznak haza ? !