Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-28 / 30. szám

258. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. A szabadkőművességről. — A csallóközi lelkészt kör értekezletén tartott felolvasás. — — Folytatás. — A legnagyobb tisztelettel és elismeréssel hajlok meg azelőtt a filantropikus tevékenység előtt, amit a szabadkőmivesség, dicséretet nem várva, kifejt. Az ingyen kenyér, ingyen tej, az alkoholizmus ellen való küzdelem, a szünidei gyermek-telepek, hogy a fővárosi szegény gyermekek vidéken, jó levegőn nyaralhas­sanak; s az a sok ismerten, vagy ismeretlenül vég­zett jótétemény, mely szabadkőmives forrásból szár­mazik ; továbbá tiltakozás minden elnyomás és zsar­nokság ellen; elitélése a felekezeti-, társadalmi- faji- és nemzetiségi előitéleteknek s ezek megszüntetésére irányzott csendes közreműködés, az egyetemes test­vériség és emberszeretet propagálása, mind oly tény, mely, ha nem áll más cél szolgálatában, alkalmas megnyerni minden tisztességes ember rokonszenvét. És valóban, a protestáns országokban, ahol leginkább filantropikus és közművelődési munkásságot fejt ki, zavartalanul végzi e nemű feladatát. A lelkiismereti kényszert nem ismerő, a haladás és művelődés szol­gálatában álló protestántizmussal nincsenek össze­ütközései ; de ott nem is csapott át a szélső irány­zatok robbantó túlzásaiba. De itt nálunk is inkább rokonszenvére, mint ellenállására talált a protestáns köröknek. De más a vélekedésem az iránt a filozófikus­­progresszivus munkája iránt, mely hazánkban alkal­mas charitativus, jótékonysági tevékenységének háttérbe szorítására s amely midőn merőben keresztyéntelen világnézet kialakítását és terjesztését célozza, a ke­­resztyénség léte ellen tör. Hogy az állam rendje ellen is irányúi, csak éppen érintem. Ez kevésbbé tartozik reánk. De itt méltóztassanak megengedni némi különb­ségtételt a szabadkőmivesség és szabadkőmivesség kö­zött, melynek körében ellentétes irányok küzdenek. Azonban már itt jelzem, hogy én főként ez irányok egyikével, amely hazánkban francia hatások alatt mind szélesebb körben tért hódít, foglalkozom. Az egyik, forrásomul szolgáló szabadkőmives könyv úgy állítja be a szabadkőmivességet, mint az egész világra kiterjedő egységes irányzatot. „Aszerint, amint egyes országokban a tényleges szükségek meg követelik, ezen célok egyike, vagy másika nyomúl homloktérbe s a szövetség intenzívebb munkássága legtöbbször speciális viszonyok által határoztatik meg. Bizonyos államokban, hol a politikai és társadalmi kérdések úgyszólván elválaszthatatlanok egymástól, a szabadkőmivesség látszatra politikai hatóerőként jelent­kezik, mint pl. Franciaországban, hol a köztársasági kormányformát a szabadkőmivesség speciális alkotásá­nak tekinti s afelett szerető gonddal őrködik, meg­védeni kívánván minden nacionalista s köztársaság­ellenes törekvésektől. Ugyanezen forrásból származik azon állhatatos harc is, mely ez országban az állam és az egyház végleges elválását s az egyházi vagyon szekularizációját s annak a nép között való felosztá­sát eredményezte s mely az oktatást minden fokon kizárólag állami feladatnak tekintvén : abból minden egyházi vonatkozást kizárni igyekszik. Másutt ismét szociális téren, közművelődési és jótékonysági intéz­mények létesítésében jelentkezik a szabadkőmives tevékenység, mint pl. Angliában, Németországban és Hollandiában; vagy a klerikálizmus elleni harcban, mint Spanyolországban és Itáliában; s politikai reorga­­nizácionális törekvésekben, mint pl. Törökországban és Portugáliában. Bárminemű alakban jelentkezzék is azonban a szabadkőmives szellem, mindenkor csak a haladás ügyének áll szolgálatában s az emberi nem tökéletesedését a kultúra békés eszközeivel igyekszik előmozdítani“. (Aczél G.: Szabadkőmivesség titkai, 104—105. 1.). Tehát csak a megnyilatkozása volna más az egy ugyanazon szellemnek. Pedig egységről szó sincs. Sőt hazánkban éppen napjainkban éli a szabadkőmivesség legválságosabb napjait s nem lehe­tetlen, hogy ez á válság szakadással ér csak véget. Az egyetemes világ-szabadkőmivességben a szakadás régibb keletű s éppen nem áll, hogy a szabadkőmi­­vességben lévő eltérések csak a speciális viszonyok által meghatározott munkafeladatokra vonatkoznak. A különböző irányokat létrehozta az az eltérő világfel­fogás, mely az egyes páholycsoportosulatok között megvan s amely oly mélységes szakadék gyanánt jelentkezik, hogy pl. az északamerikai páholyok a francia páholyokkal való minden érintkezést elutasí­tanak maguktól. Maga Quartier-La-Tante a nemzet­közi szabadkőmives világiroda vezetője ismeri el és fejtegeti az ellentéteket, mely szerint három irány különböztethető meg a szabadkőmivesség kebelében : 1. az angol szász irány, melynek jellegét a charitativus, jótékonysági; 2. a germán, melynek jellegét a filozó­­fikus munkálkodás adja meg, e kettő egyúttal vallásos Nyári mulatságokra műkedvelőknek a legváltozatosabb hangú és formájú kabarét, egyfelvonásosok, színpadi jelenetek, pajzán dalok és kupiék, tánc-zene hangjegyek, szavalásra alkalmas költemények, papír-lámpák (lampionok), szerpentin, konfetti, táncrendek, uiegliivók legolcsóbban szerezhetők meg Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében Pápa, Fő-utca 21-ik sz. Telefon 9. és 16. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom