Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-26 / 21. szám
21. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 187. oldal. Az ukk—íapolcza—balatonszentgyörgyi vonalon. Balatonszentgyörgy és Keszthely között csatlakozással Balatonszentgyörgyön Budapest felől és felé junius 15-től szept. 15-ig egy új vegyesvonatpár, Balatonszentgyörgytől Keszthelyig azonkívül csatlakozással Balatonszentgyörgyön Budapest felöl a nyári évad egész tartamára, egy új vegyesvonat helyeztetik forgalomba. A tűrje-balatonszentgyörgyi vonalon. Tűrje és Balatonszentgyörgy között egy új motoros vonatpár helyeztetik forgalomba, mely Türjéről éjjel 4 óra 25 perckor indulva Balatonszentgyörgyre reggel 6 óra 30 perckor fog érkezni és Balatonszentgyörgyröl d. u. 5 óra 36 perckor indulva, Türjére este 7 óra 42 perckor fog érkezni. Budapest, 1912 április hóban. Az igazgatóság. (Utánnyomás nem dijasztatik.) Vegyes közlemények. Olvasóinknak s lapunk m. t. barátainak boldog pünkösdi ünnepeket kivánunk. Kormányképviselők. Az 1911—12. tanév végén tartandó érettségi vizsgálaton a közoktatásügyi kormány képviselője pápai főgimnáziumunkban dr. Hegedűs István budapesti egyetemi tanár, a csurgóiban dr. Finkey Ferenc kolozsvári egyetemi tanár lesz. Dr. Antal Géza pápai theol. akad. tanár hasonló minőségben a máramarosszigeti ref. főgimnáziumhoz van kiküldve. A pápai ref. egyház régi kelyheí. Folyó hó 15-én meglátogatta főiskolai könyvtárunkat Kőszeghy Elemér, a Múzeumok és Könnyvtárak Orsz. Felügyelőségének titkára. Utjának főcélja azonban nem ez volt, hanem a magyar ötvösművesség régi emlékeinek kutatása. Évek óta gyűjti már az anyagot munkájához, mely a magyar műipar e nevezetes ágának történetét tárgyalja. Több mint ötven magyar város hitelesítő bélyegét sikerült már megállapítania s e városokból több mint kétezer ötvös nevét és bélyegét ismeri, de Pápáról csak az volt ismeretes, hogy az ötvösség itt szintén virágzott, mert a M. N. Múzeum könyvtárában megvan a pápai ötvös céh egy régi oklevele. Kutatását a pápai ref. egyháznál, amint előre remélni lehetett, igen jó siker koronázta. Van a ref. egyháznak két régi urasztali kelyhe, mely a 17-ik század közepén került ajándékozás utján birtokába. Mind a kettő régibb, mint a bevésett évszám mutatja, t. i. az ajándékozás éve, s mind a kettőn egyforma a diszítés és művészi kivitel módja. Az egyiken a mester jegyén kivül rajta is van Pápa város hitelesítő jegye, a város címeréből vett csillag és félhold, a másikon azonban csak a mester nevének kezdőbetűiből alkotott jegy látható. Kivitele azonban kétségtelenül mutatja, hogy ugyanazon műhelyből, vagy legalább iskolából került ki, mint az előbbi. Két érdekes műemlék ez a két kehely, mely különösen helyi szempontból igen nagy fontosságú. Záróünnepély. A dunántúli ref. egyházkerület pápai leánynevelő-intézete 1912 junius 2-án, vasárnap, az intézeti nagyteremben záróünnepet tart. Kezdete délelőtt fél 11 órakor. A Prot. Orsz. Árvaegylet saját árvaházában f. hó 18-án tartotta meg 53. évi közgyűlését Kovácsy Sándor a budapesti ref. egyház főgondnokának elnöklete alatt. A közgyűlés a növendékek énekével kezdődött Brocskó Imrike zongora kísérete mellett, majd Szőts Farkas dr. imádkozott. A jelentésből, amelyet Pálóczi Horváth Zoltán dr. titkár terjesztett elő, kiemeljük a következőket: Az egylet 187 árvagyermekre terjesztette ki védő és segítő karját, saját árvaházában 99, a rozsnyói árvaházban 15, a torzsai ev. árvaházban 10 növendéket tartott és nevelt, 18 árvát pedig családoknál helyezett el; ezenkívül 45 árvát segélyezett 4560 K összeggel, akik közül 13 volt növendéknek nyújtott továbbképzésre segélyt. Az árvaházban 37 éve működő Brocskó Lajos igazgatón kivül 2 tanító és 3 tanítónő van alkalmazva, akik a hat osztályú elemi iskolát is vezetik. Ebben 32 növendék tanult, 63 pedig különféle középiskolába járt, 4 leány háztartási iskolában tanult szabni, varrni és főzni, 5 fiú pedig a budapesti Ref. Tanonc-Otthonban van elhelyezve s onnan járnak különböző iparosokhoz. Az egylet árvaházában a slöjd fejlesztésére külön munkaterem van. A drezdai nemzetközi egészségügyi kiállítás igazgatósága kitüntetésben részesítette az árvaházat s a Morvasziléziai kőszénbányák munkás szövetkezete ez árvaház mintájára készül szervezni árvaházát. — Az egylet vagyona 1,268.631 K. Bevétele volt 171.565, kiadása 83.000 kor. s tőkésített 88.564 koronát. Adományok cimén 19.439 kor. gyűlt be, amelyből 10.000 korona a dunameiléki református egyházkerület Madas-alapjának segélye, a karácsonyi gyűjtés összege pedig 5947 korona. Nagyobb adományokat adtak: a dunameiléki ref. egyházkerület 387 K, az Egyesült Bpesti Fővárosi Takarékpénztár 200 K, a Magyar Orsz. Közp. Takarékpénztár 1000 K, Fröhlich Frigyes 500 K, Budapest Székesfőváros 800 K, Dömök Péter ref. lelkész 400 K összegben, Kéhler Napoleon egy árva tartására 600 koronát. Alistáli Laky Adolf hagyatékából 76.000 K, Gelléri Szabó Jánoséból 6000 K, Loisch Ede hagyatékából 400 K jutott az árvaegyletnek. A Pique-Dame társaság 6000 koronás alapítványt létesített jó előmeneteld növendékek jutalmazására. A Protestáns Bál 6644 koronát jövedelmezett az Árvaház javára, a Prot. Árvaházi Naptár pedig 1826 koronát. — A közgyűlés beválasztotta a választmányba Beretvás Sándorné, Orth Ambrusné és Szemere Györgyné úrasszonyokat, Herényi János, Méhnert Ernő, dr. Neményi Imre és Tassi Végh József urakat. A közgyűlés végeztével néhai dr. Haubner Rezső volt soproni orvos emlékének szentelt az egylet ünnepet, akinek alapítványából évenkint 500 K jut az árvaegyletnek. Raffay Sándor lelkész tartott emlékbeszédet, amelyben szépen jellemezte az örökhagyó emberszerető nagy lelkét. Különféle, túlnyomőlag evang. egyházi célokra mintegy 300.000 koronát juttatott az örökhagyó, akinek édesatyja Haubner Máté superintendens volt. A nemeslekü örökhagyó a magyar hadseregben kezdte orvosi szolgálatát a szabadságharc idején és schwehati ütközetben is részt vett; 1902-ben ünnepelte soproni orvosi működésének 50 éves jubileumát, amikor kir. tanácsossággal tüntette ki Őfelsége. A mély hatást keltő emlékbeszéd elhangzásával Jakab Gizella, az intézet volt növendéke, nagy hatással szavalta el legifjabb Szász Károly: „A hitetlen“ cimü
