Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-26 / 21. szám
21. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 185. oldal. Hogy ide kerültünk, komáromi barátainknak köszönhető, akiknek egyenként és összesen igen-igen nagy bálával tartozunk. Május 18-án d. u. kellett volna lenni az elő mérkőzésnek; de a kedvezőtlen idő miatt másnapra maradt. Az időt azért jól fölhasználtuk, amennyiben Vargha Sándor hitoktató-lelkész kalauzolása és magyarázata mellett megtekintette az ifjúság a várat. Május 19-én, vasárnap reggel a ref. templomba mentünk, ahol Vargha Sándor hitoktatólelkész mondott buzgó imát. Istenitisztelet után a versenytérre vonult a csapat s a délelőtt az előmérkőzésekkel telt el. Délután volt a diszfelvonulás s a döntő verseny. Ekkorra már teljesen meghódította a csapat a komáromi közönséget. Amerre ment, mindenütt lelkes éljenzéssel fogadták s elhalmozták dicséretekkel. Meg kell vallanunk, hogy ifjúságunk erre az elismerésre rá is szolgált. Hogy szép ruhája volt, ez nem az 5 érdeme; abban, hogy remekül menetelt, már van érdeme, a fő érdem azért mégis a tornatanárt: Kovács Lajos Jenőt illeti meg; azért a példás magaviseletért azonban, melyet a verseny egész ideje alatt tanúsított, melyért uton-utfélen legtöbb dicséretet kapott s melyért példányképül mutatták föl más intézetek i fjusága előtt is, az ifjúságot illeti meg az elismerés. A verseny-téren is megállta a helyét: a komáromi kaszinó díja gyanánt egy szép ezüst szobrot, 20 érmet s több oklevelet nyert; de az első díjat magatartásával, példás magaviseletével kétségkívül a mi ifjúságunk nyerte el. Ennek a megnyilatkozása volt az a sok éljenzés, amit még a diszfelvonulás alkalmával is kapott s ami egy intézetnek sem jutott ki. Vasárnap este a volt pápai diákok püspök úr kezdeményezésére megvendégelték az ifjúságot. Dr. K. Kiss Gyula és Vargha Sándor lelkes felköszöntőkben ünnepelték az intézetet, mikre Faragó János igazgató válaszolt. Vacsora alatt Kurucz Gyula gyönyörű szóló éneke ejtette bámulatba a közönséget. Másnap, 20-án d. u. 1 órakor Pápára érkezett a csapat. Bevonulása diadalmenet volt. Megérdemelte, mert becsületet szerzett az iskolának. Legyünk büszkék ifjúságunkra ! Nyílt levél Nagyt. Kis József ref. esperes, Szerkesztő Úrhoz. Nagytiszteletü Uram ! Egy egyházam háztartását felettéb érzékenyen sújtó s valószínűleg más egyházakat is érdeklő konventi intézkedés nyilvánossá tétele céljából keresem meg Nt. Uramat, kérve e levél közlését s első sorban szerkesztői véleményét az alábbi — közérdekű — kérdésben. A normál költségvetéseket készítő konventi bizottság 1908-ban a református tankötelesek tandíját 228*80 koronában állapította meg. Ez összeget kapta a tanító tandíj címen az egyház pénztárából. Iskola-fűtés, seprés stb. címen pedig 100 koronát irányzott elő, holott e célra évenként sokkal több a kiadás. Mivel azonban iskolánkban a tankötelesek 30—35 %-a rendesen más vallásu — kik régi szokás szerint dupla tandíjat és iskolafentartási költségeket fizettek — s mivel e más vallásu tankötelesek tandíjára és dologi járulékaira az említett bizottság igen természetesen nem vehetett fel semmit: az 1908. XLVI. t.-c. értelmében gondoskodni kellett ezek járulékainak államsegélyből leendő fedezéséről is. Hosszas utánjárással végre sikerült a tanító számára 497 koronát, az egyház számára pedig dologi kiadások címén 306 koronát kieszközölni. Erről kötelességszerüen jelentést tettem a konventi irodához. És mi történik? A konvent évi segélyünkből az egész összeget — 803 kor. — levonja. Kérdezem, jogosé ez a levonás? Nem! A legnagyobb méltatlanság! Levonhatja, amit. adott a 228*80 -j- 100 kor. = 328'80 koronát, mert ezt más forrásból is megkapja az egyház; levonhatja, mert ez a ref. tankötelesek iskolai járuléka. De imé a konvent levonja azt is, amit soha nem adott, amihez semmi köze nincs, amit a más vallásu gyermekek járulékai helyett csak a legnagyobb erőfeszítéssel, ottan-ottan arcpirulással tudtam kieszközölni, hogy lelkiismeretesen működő tanítónk és még templom építésből származó adóssággal küzdő egyházam csorbát ne szenvedjen; levon a rendesen kívül 474*20 koronát. Tehát az egyetemes adó alap quasi absorbeálja azt a gyömölcsöt, amit én egyházam számára érleltem és szakítottam le. És most elő áll egy fonák helyzet. A másváliásu tankötelesektől újra szedni kell a tandíjat és egyéb dologi járulékokat, mert a 474 korona hiányt valamiből fedezni kell. Igen, de mit szól ehez a Nagymélt. Miniszter Űr, ha meg tudja; már pedig meg fogja tudni, legelső sorban én tőlem, ha egyházam sérelme orvosolva nem lesz. Vagy pedig vessem ki a 474 kor. hiányt pótadóban a hívekre, mikor ezen kívül is már 50 % pótadónk van ? Arra nincs bátorságom, hogy ezzel ismét a nép elé menjek, mely amúgy is torkig van az új adórendszerrel. Mikor a múlt évben először megtörtént a levonás, tiltakoztam ellene. De elutasíttattam azzal, hogy fellebbezzem meg azt ez évi áprilisi konventi gyűléshez. Megtettem, de újra levonták. Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint íehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!
