Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-26 / 21. szám
182. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. Szentlélek. Vagyon-e Szentlélek ? Ezt kérdeni, tagadni nem egyéb, mint igaz valóságok félreismerése, hiába való megtagadása. A próféták, az Ur Jézus Krisztus, tanítványok, apostolok, vértanuk, reformátorok, hitvallók, és az igazán buzgó lelkek, ezek cselekedetei, a lelkiismeret bizonyságai: olyan hatalmas fénnyel tündökölnek a világnak napfényhez nem szokott szemei előtt is, hogy ezt a fényt nem létezőnek, hamisnak feltüntetni, sötétség ködébe burkolni eleddig nem sikerült. Bizonyos, hogy ezután sem fog sikerülni. Azonban, ha azt kérdezzük: vagyon-e Szentlélek a „világon“, •— látókörünk egészen másként fog alakulni. Nem kell hozzá valami különös, magasabb „észrevevés“, „meglátás“, ha kétségen kivül megismerjük, hogy a Szentirásban többször említett „világ“ lelke és a Szentlélek között mily nagy ellentét van. A Szentirás többször említi, hogy a világ a Krisztust be nem fogadta : épigy van a Szentlélekkel is, aki egy a Krisztussal. A világ lelkét figyelve már kérdezhetjük : vagyon-e Szentlélek ? A felelet elszomorító lesz. Ne csodálkozzunk még azon sem, ha a világ lelkének tüzénél melegedők azt fogják felelni: Sőt inkább azt sem hallottuk, ha vagyon-e Szentlélek? (Csel. 19:2.) Pál apostol szerint is ama Szentiéleknek gyümölcse : szeretet, öröm, békesség, béketürés, szivesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. (Gál. 5 : 22.) Azonban a világ leikéből áradó „szeretet szeretet a bűn és romlottlelküség iránt nem a megjavítás céljából, hanem a „hasonló a hasonlónak örül“ elve alapján. Ez elfajul egész a rablógyilkosok pártfogásáig, s azon megtévelyedett sivárlelküségig, melynél fogva egy-egy világraszóló rablást a tömeg hallgatólagosan és nyilván hősies erénynek tekint. A szeretet, mellyel a világ lelke dicsekszik: csak olyan „kéz kezet mos“ féle bűnpártoló, igazságot gyűlölő „szeretet“. A világ leikéből fakadó öröm : sunyi kárörvendés a rossznak ideig való sikerültén, vagy bűnös és kárhozatos örömmámor; de nem olyan öröm, mely a szép, helyes, jó és igaz diadalának, elöhaladásának is örülni tudna. A világ lelkén alapuló békesség : fövenyalap, addig mozdulatlan, mig a közös, hamis érdekek szálai szét nem szakadoznak. Békesség: mely a közös kötelességmulasztás, lelkiismeretlenség felgyülemlett botrányköveit takargatni összetart. Mely nem a botrányos tényeken botránkozik meg, hanem az azok megszüntetését munkáló igyekezeten. Békesség ; mely nem az igazsággal barátkozik, hanem a személyekkel pajtáskodik — Isten ügyének rovására. S a világ lelkén alapuló béketürés ? E világ fiai nem szaladnak úgy össze a pusztító tűzvész elnyomására, Isten Szentleikének megoltására. Szivesség . . . jóság . . . szelídség . . . ? Hát a megkövezett vértanuk, a máglyák, Keresztelő János feje, Krisztus keresztje . . . miről beszélnek?! Menjünk-e tovább? Egyáltalán említsük-e tovább a hűséget, mértékletességet is? Fölmerül egy különösnek látszó kérdés. Mi lett volna, ha az Ur Jézus Krisztus nem bövölködött volna az Isten Lelkének oly nagy mértékével és elfogadta volna e világ dicsőségét, melyet a kísértő felajánlott ? És mi lett volna, ha az apostolok csak olyan érzéketlenek maradtak volna Isten Lelkének érintésére, mint oly sokan mások, kik szintén ott voltak amaz első pünkösdkor Jeruzsálemben ? Mi lett volna, ha Luther, Zwingli, Kálvin — hallgatnak vala ? Talán nem volnának ma keresztyének ? Nem volnának reformátusok ? Ez époly lehetetlen Uj könyv! Jítost jelent meg J{is fivadar köngvkiadónál fápán, fő-utca 21. sz. Jlobertson frigges ‘Vilmos: Sggházi beszédei. = fordította Czeglédg Sándor. — Jíra fűzve 6 korona, vászonkötésben 7*50 korona. =
