Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-12 / 19. szám
19. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 165. oldal. ból alakult társaság, 6. kér. ifjúsági egyesület, 7. kék kereszt egylet, S. evangélikus tbeologiai iskola. Maguk ezek a nevek világosan jelzik a munkakört, amelyet ezek a kér. egyesületek felsorolnak. Lebocsátja ez gyökereit a társadalom minden rétegébe s bizvást elmondhatjuk, hogy mig az aratnivaló gabona abban az idegenek által eredeti jellegéből nagyon kiforgatott városban bizony sok, de az aratók száma nem éppen csekély (pl. a mintegy 100 ezer főnyi különböző neveket viselő prot. egyházakban minden 2000 lakosra esik egy lelkész). Ilyen beható munka mellett szinte természetes az az alapos biblia-ismeret, amellyel az u. n. munkás-osztály is meglepő mértékben bir. Ok nem jönnek zavarba, ha egy-egy estén nem látogathat el lelkész az egyesületi összejövetel vezetésére. Akármelyik becsülettel megfelel annak a kötelességnek, hogy hibliamagyarázásával építse társait. A kék-kereszt egyesület egy estélyén magam is hallottam egyszerű, kérgeskezíi munkástól olyan bibliamagyarázatot, hogy akármelyik papnak a szájába beillett volna. Pedig — ne feledjük, — Genfben nincsenek felekezeti iskolák a nevelésnek egyik fokozatán sem. Az alsó néposztálynak ez a bibliássága és komoly szigorú erkölcsi élete, családiassága, a családban a sok gyermek szeretete (Genfben valóságos gyermekkultusz van): mind a beható lelki gondozásnak édes gyümölcsei. A felső körök egyháziassága meg valóban példányszerü; a templomok bizony leginkább a műveltebb, vagyonosabb emberekkel telnek meg. Azok az eszme-irányzatok, amelyek materiálizmus, szabadgondolkozás, világpolgárság stb. nevek alatt ismeretesek, bizony ott is erősen ostromolják az evangéliumi bit várait, de ott állnak résen a pásztorok. Ezek rendesen tűzfészkükben keresik fel e veszedelmes irányokat. Egy-egy ilyen társaságba el-elmegy a genfi lelkész, engedélyt kér felszólalásra s igyekszik az evangélium áldásai felé terelni a figyelmet. Ilyen munkásság is hozzájárul ahhoz a növekedő tisztességhez, amellyel a minden egyházkormányzói hatalmat nélkülöző genfi lelkészeket környezi a társadalom. Én a genfi egyházi életben a mi magyar református egyházi életünk jövő fejlődésének példányképét szerettem nézni. Visszagondoltam a mi sokszor vigasztalan állapotainkra, a mi egyháztársadalmi mozgalmaink kezdetleges jellegére, iránytalanságára, a vele szemben megnyilvánuló közönyre, sőt kicsinylésre, de az ezen reflexiókra keletkezett szomorú hangulatom rendesen szétfoszlott, ha rágondoltam, hogy hiszen a mi reformációnk is tulajdonképen genfi eredetű s az ott most folyó egyházi élet szemléletében nő fel 3—3 magyar lelkész, akik majd nem rejtik véka alá az ott szerzett világosságot. — Csüggedés helyett reméljünk és bizzunk az evangélium életadó erejében és — dolgozzunk annak áldásos szellemében. Legyen minálunk is sok aratója a sok aratnivaló gabonának ! — Vége. — Líc. Rácz Kálmán. A lévai kerületi gyűlésből. Dunántúli egyházkerületünk a f. évi tavaszi közgyűlését — amint már előre jelezve volt — Léván, május 8-án tartotta. A gyűlési tagok már 7-én leginkább a délesti vonattal Párkánynána felől igyekeztek és érkeztek is meg Lévára. Hogy e kerületi gyűlés Léva városának ünnepnapjává leend, az eleve elgondolható volt. A nagyméltóságu egyházi és világi elnökség fogadására az egyházmegye esperese s más néhány tagja már Csata állomásra eléje utazott s kölcsönös üdvözlések után tovább robogva Léva felé, minden állomáson az érdeklődők nagy serege lelkesedéssel várta és fogadta vonatunkon utazó elnökségünket. Zseliz, Nagysalló, Alsóvárad, Szecse állomásain mint hangyaboj mozgott a sokaság, hogy lássa és hallja püspök úr Öméltóságát. Mellette mindenütt ott áll a szótlan szerénységében is nagy gróf Tisza István; szeretteljes tekintetével mintha mondaná : „ne féljetek, hitem sorsosai, itt vagyok én is“. Mem is féltünk, sőt mindinkább éledt önbizalmunk és céljaink sikerében vetett reményünk. A Garam-völgy elbájoló tájain át jutunk Léva állomására, hol nagy sokaság, a város és vidék minden rendű és rangú sokasága mutatta érdeklődését érkezésünk iránt. Az állomáson a város jeles polgármestere, nagyságos Bódogh János úr fogadja rövid, hódolatteljes szavakkal püspök és főgondnok urunkat, melyre püspök úr „szivért szivet“ ajánlva válaszol, s köszöntve Léva városának egész polgárságát, mint a felső széleken a magyarságnak erős bástyáját, két kedves leányka nagyszámú társnői körében élő virág csokorral kedveskedett püspök és főgondnok úrnak. Valami impozáns volt azután a bevonulás. Lovasbandérium s az úri fogatok szinte végtelen sora egy dúsan fellobogózott városban, az érdeklődők két sorfala között, igazán megkapó, sőt megható volt. így Új könyv! jelent meg J{is Jivadar könyvkiadónál [pápán, [Jo-utca 21. sz. Jlobertson frigyes Vilmos: Sggházi beszédei. := [fordította Czeglédg Sándor. — Jlra fűzve 6 korona, vászonkötésben 7*50 korona. =
