Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-05 / 18. szám
Huszonharmadik évfolyam. 18. szám. Pápa, 1912 május 5. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Szerény megjegyzés egy indítványhoz. A belsösomogyi egyházmegyéhez a következő indítvány nyújtatott be: „Mondja ki a Nt. egyházmegyei közgyűlés, hogy tekintettel az általános drágasági viszonyokra ; tekintettel a munkabérek és terményárak nagyarányú emelkedésére, felkéri az Egyetemes Konventet, hogy már az 1912 ik évben értékelje újra a terménybeli járandóságokat s ezt utalja ki az egyházi hivatalnokoknak“. Ez indítványból világosan kitűnik, hogy még azok a hivatalnokok is sújtva vannak a búza 14 filléres megváltása miatt, akik fizetésük minden egyes tételét a megállapított kulcs szerint kapják. Annyival inkább vagyunk sújtva mi, akik a díjlevél néhány tételét már előzőleg megváltattuk a gyülekezet által. Mert az adócsökkentő bizottság a díj levelek átszámításakor kimondta, hogy ahol az egyesség már régebben megtörtént, az változatlanul megmarad. Ez intéz* kedésből kifolyólag igen sok lelkész és tanító tetemes kárt szenvedett és szenved. Mi 1900-ban egyeztünk ki az egyháztagokkal a bor-, fa- és közmunkára nézve. A kiegyezésben a legnagyobb humanitás vezetett bennünket. Mivel akkor már a szőlő kipusztult, jobb jövő reményében elfogadtuk a literenként 18 Aliért, mivel nem akartuk a különben is károsult szőlősgazdákat még jobban sújtani. A fa akkor vidékünkön igen olcsó volt, tehát 1—l kocsi fát 2 koronába számítottunk. S dacára annak, hogy az átlagos kulcs 1 kocsi fát 5 koronába, 1 liter bort 30 üllérbe vett fel, mi a lelkész úrral máig is az 1900-iki megegyezés szerint kapjuk e tételeket. Tehát nem elég, hogy a 22 koronás búza helyett 14 koronát kapunk, hanem ami jóval előnyösebb lehetne, azt se kaphatjuk meg. Ez a lelkész úrnak évi 600 korona, nekem 260 korona veszteséget jelent. Jogos-e ez ? Azért, hogy mi az egyezéskor irgalmat gyakoroltunk, azért, hogy akkor olcsóbb volt minden, talán még se érdemelnénk büntetést. Azért, hogy az államsegély nem lett elég; azért, hogy a zsinat 10 %-ot állapított meg és nem 15—20 %-ot, amint a szükség kívánta volna: talán mégse kellett volna minket sújtani. Szomszéd kartársam az ugyanazon szőlőhegyen termett borüzetése literjéért 30 Aliért kap, ami méltányos ár ; a lelkész úr és én 18 Aliért. Az ö kocsi fája 5 koronát ér, a mienk 2 koronát; pedig egy erdőről szerezzük be a fát, azzal a külombséggel, hogy tőlünk 3 kilométerrel messzebb van az erdő. Lelkész úr 110 kocsi fáért 220 koronát, én 44-ért 88 koronát. Egy öl fa hozatással és vágatással 37 korona, kell nekem 5 Öl, így évenként ráAzetek 97 koronát. Ezeket mi kérvényeztük már a konventnél is, de hiába. Tovább is kell viselnünk szeretetböl származott egyességünk következményeit. S mivel nemcsak nálunk, de másutt is, igen sok helyen így áll a dolog, felkérjük az intéző köröket, hogy ezen indítványt magukévá téve, hassanak oda, hogy egyforma kulcs szerint és a valódi értéknek megfelelöleg méressék mindenkinek. Az eddigi 10 %-ot módosítani kell a szükséghez képest 15—20 %-ra, ha az államsegély felemelése kivihető nem' lenne. Bódíss Géza. ref. tanító.
