Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-21 / 16. szám
136. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. szemébe mosolygása, arra a gondolatra viszi az ifjút, hogy minden vallás csak az együgyüeknek való. így kerül fel az egyetemre, hol megszűnik reá nézve minden nemesebb vallásos befolyás, de annál több azzal ellenkező hatásoknak van kitéve. Hányadik az, ki önként foglalkoznék vallásos dolgokkal s e téren is alapos ismeretszerzésre törekednék ? Legfeljebb áz egyháztörténelemben tesz némi ismeretre szert, de az abból megismert kegyetlen üldözések, véres háborúk is inkább elidegenítik a vallástól, mely előtte azok okául tűnik fel. És mi végül féltve őrzött iskolánkba állítjuk kitűnő oklevele alapján, tanszékbe ültetjük, hol, ha egyideig tartózkodik is vallásellenes érzelmeinek kifejezést adni, ha jobb esetben közömbös marad is, de alkalomadtán kitör belőle a „szabadgondolkozó“ az ö anyagelvü világnézetével, romboló munkájával. így vagyunk állami iskolában végzett tanítókkal is, kik ellen az utóbbi időben sűrűn hangzik a panasz egyház- és vallásellenes magatartásuk miatt. Bizony, egyszer csak azon veszszük észre magunkat, a falon belül több az ellenség, mint azon kivül! Képtelenség is az, hogy valaki vonzódjék saját vallásához, annak kellő ismerete nélkül. Már pedig egy tudományosan képzett egyénnél az elemi vallásos ismereteket teljesen elnyomja a tudományok tömege, vagy ezzel ellenkezésbe jutnak, s ha egyéni hajlama nem indítja a vallás mélységeinek és magasságainak kutatására : a tudomány által benne teremtett világnézet és a vallásos világnézet összeütközése arra ösztönzi, hogy a vallásellenes irodalom termékei után kutasson, hogy fegyverzetét gyarapítsa az ö tudományával ugyvélt ellentétben álló vallástudománnyal szemben. Világos képet nyújt erről az eltévelyedett budapesti ref. professzor úr példája, kinek a Prot. Szemlében ismertetett röpiratából közölt egyes tételek nyiltan elárulják, hogy „tudományos szempontból“ miként foglalkozott a vallással. A legszélsőbb atheizmus irodalmi termékeit kutatta fel s azoknak igazolatlan állításait fogadta el vallásos nézetének alapjaiul ; — de arra már nem vett fáradságot magának, hogy a Bibliával és azt tudományosan tárgyáló müvekkel közelebbi ismeretségbe jöjjön. így jutott arra a végkövetkeztetésre, hogy „minden vallások papirendje hatalmi kérdésnek tekinti magára nézve a vallások fentartását, s az életösztön szívósságával védelmezi ezúton nyert hatalmi és kényelmi érdekeit“. Más szóval: üsd a papokat, mert azok találták ki és a maguk kényelmére tartják fenn a vallást. Lám a mély tudatlanság, a tátongó üresség a vallásos dolgok ismeretében, mily szertelen kijelentésekre ragadja az a miatt eltévelyedett szerencsétleneket! Épen ideje, hogy ilyen tudományu emberek elől elzárjuk egyházunk- és vallásunk védő bástyáiul felállított tanintézeteinket; különben a kitűzött céllal ellenkezőt érünk el. Életszükség az reánk nézve, hogy hithü, vallásunk igazairól teljesen meggyőződött, erős ragaszkodással egyházunkhoz kapcsolt tanárok vezessék fiainkat a világi tudományok mezején is ; ezt pedig csak theologiai képzettséggel is biró tanároktól várhatjuk el teljes bizalommal. Örömmel vesszük azért tudomásul, hogy egyházkerületünk e tekintetben megkezdte tisztító munkáját. Csak minél gyorsabb tempóban vinné keresztül, annál üdvösebb lenne főiskolánk vallásos reputációja érdekében. Nem állítom, hogy főiskolánk mai helyzetében a végső szükség esete állana fenn, de a gyakori tanárváltozásokkal könnyen kerülhet az intézetbe a budapestihez hasonló kvalitású professzor. L. Nagy Árpád. „BÉKESSÉG NÉKTEKP :: Irta: Izsák Aladár református lelkész. — 142 lap. — Arai 3 korona. :: Hat tartalmas értekezés van az igen csinosan kiállított kötetben. 1. A múlandó élet az örökkévalóság szempontjából. 2. Az ismeretlen Isten. 3. Az isteni szeretet üdvmunkája. 4. Istennek fiai — Istennek munkatársai. 5. Nemi különbség — közös elhivatás. 6. Keresztyén felekezetek. . . = Kaphatók: Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében Pápa, Fő-utca 21. szám. =
