Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-24 / 12. szám
12. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 99. oldal. papiroson kívül ? De strigis, quia non sunt . . . Nem a hivatalos rubrikából, jelentésekből, hanem az élet mélyéről beszélek. Hej, kedves igazgató úr, de sok mindent tapasztalna ön, hacsak úgy egy évig is némely — jó sok — iskola fölött a körlelkészi, vagy iskolaszéki elnöki jogokat (itt megint: de strigis, quia non sunt) és kötelességeket, felelősséget (ezek már vágynak, minden lelkész belecsöppent a fizetésnélküli isk. széki elnöki tötelességek közé, s a világon mindenért ő felelős, sokszor anyagilag is) gyakorolná „a szabályrendeletek betartásának ellenőrzésével“! Sok mindent láttam már, de azt soha nem láttam, hogy egy körlelkésznek, vagy akár iskolaszéki elnöknek kellemetlensége lett volna abból, hogy elmulasztotta iskolái körül „a szabályrendeletek betartásának ellenőrzését“. Ellenben azt már láttam, hogy az iskola körüli jó rend, tanítási idő betartása legelerriibb követelményeinek meg-megújuló sikertelen óhajtása után, midőn az isk. széki elnök a mulasztásokat többszörösen szóvá tette: ez az iskolaszéki elnök „sajnálatos ellenségeskedésének“ nyilváníttatott. Persze igazgató ur megint törvényt, szabályt mit emlegetne, nem számítva, hogy letagadás, gyanúsítás, csúszás-mászás és ehhez hasonló sok minden van ám a világon, melyekkel szemben „a törvény és szabály lelkiismeretes ellenőrzője“ örülhet ha ép bőrrel megmenekül. Dehogyis teszi hát ki személyét az ellenszenv, rokonszenv, „fölfogás“ és a tekintettel erre meg arra szövevényeinek! Mondjak még többet ? Mert sok cifra eset tanítja ám : szabályt pedig hagyd pihenni! Ez a hallgatólagosan elfogadott gyakorlati életbölcsesség. Ne ugrassunk hát ma még senkit a szabályrendeletek betartásának ellenőrzésére és ne rójjuk fel a körlelkészeknek sem, ha nem mennek fejjel a falnak. Nem mondom én, hogy ez így van jól, csak sajnálattal állapítom meg, hogy — tisztelet mindenütt a kivételnek — legtöbbnyire még ilyenek a viszonyok. Ne is tessék mondani, hogy ez már pesszimizmus. Dehogy az kérem : csak realitás. Igazgató úr szokott ügybuzgó felfogását tanúsítják szavai: „A fődolog természetesen mindig az, hogy a tanító urak az ismétlő-iskolában is tanítsanak, s lemondjanak arról a vasárnapi iskolai ábrándról, ahol a fődolog az volt, hogy a gyermek szülői az 50 kr. tandíjat megfizessék. Ma már más időket élünk!“ Gondolja igazgató úr, hogy nagy általánosságban „más időket élünk ?“ Én nem gondolom a szó semilyen értelmében sem. Valaki. Könyvismertetés. Az irásolvasási módszerek lexikona. A jelen korban használatos irásolvasási módszerek kritikai ismertetése. Tanítóképzők és tanítók haszlatára. írták és kiadták: Szabó Károly balatonfüredi ref. főtanító és Novak Gyula felsősegesdi rk. tanító. I. kötet. Szerzők sajátja. Ára fűzve 1 kor. Veszprém, 1911. Nyomatott Pósa Endre könyvnyomdájában. A tanítási módszerek tudománya különösen napjainkban már igen fejlődött és kiterjeded, amellett folyton fejlődik. Nagyon fontos kérdés, hogy az ismeretek rendkívüli sokféleségét hogyan lehet könnyebben és több eredménnyel elsajátíttatni úgy, hogy eredmény mellett mind az oktató, mind a tanuló megmenekülhessen sok hiábavaló kísérlettől és fáradtságtól. A helyes tanítási módszer ugyan mindenkor szükséges volt az eredményes oktatáshoz, de napjainkban, a tanítani és tanulni valók nagy tömegének korszakában helyes és leghelyesebb módszer nélkül igazi eredmény semmiféle fáradsággal el nem érhető semmiféle iskolában, elkezdve az elemi I. osztálytól az egyetemig. A tanítási módszerek közül talán az irásolvasási módszerek foglalkoztatnak legtöbb pedagógiai szakelmét. Az értelem világának derengő hajnalán, a 6 éves gyermek elméjében, hogyan lehet könnyebben és megterheltetés nélkül, úgyszólván játszva plántálni be az irásolvasás titkait, a minden tudományok kulcsával megajándékozni gyönge kis gyermekeket ? Igaz ugyan, hogy nem a módszer tanít, hanem a tanító, de a módszer az ő legjobb szerszáma, jó szerszám pedig fele munka. Megtanították ugyan olvasni és írni a gyermekeket a régi „á-bé = ab“ eljárással is, de kérdés, ma meg lehetne-e tanítani egyéb sok tanítani valók mellett és ha meglehetne, mekkora kerülővel, idő és erőpazarlással a mai tökéletesebb módszerek vívmányaihoz képest ? Minden valamire való elemi iskolában ma már megtanul a gyermek irni-olvasni egy tanéven keresztül, még ha 6 osztály van is egy iskolában. Hogyan ? Ez foglalkoztatja elméjét azoknak, kik az irásolvasási módszerek tökéletesítésén fáradoznak. Ilyen módszer sok van. És ha valahol, itt is igaz egy jó tanítóra vonatkoztatva az irás szava: „mindeneket megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsátok“. Egy sincsen e módszerek közt olyan, melyből valami jót ne meríthetne egy öntudatosan gondolkodó tanító, elfogadva és alkalmazva természetesen a legjobbat. De megvizsgálnia mindeniket érdemes és hasznos. Hogyan így Írtok ti. (Irodalmi karrikatúrák.) Irta Karinthy Frigyes. 1*20 kOFOtlä. A szerzetessé g. (Ideáljai és története.) Irta Harnack -’40 korOnU. A nagy országúton. (Költemények.) Irta Szalay Mihály. 2-— korona. = Kaphatók: Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében Pápa, Fő-utca 21. szám. =
