Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-05 / 10. szám
10. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 83. oldal. lángoló és ezen veszélyeket felismerő férfiakat arra ösztönözték, hogy Krisztust, aki e bajokat egyedül képes alaposan és gyökeresen kiirtani, közelebb hozzák a mai nemzedékhez és magukévá tegyék ezt a jelszót: „A világ evangélizálása ebben a nemzedékben!“ Hol kezdhették volna el helyesebben és okosabban ezt a munkát, mint éppen az ifjúság, illetve diákság között? Mert egyetlen diák legalább is száz embert képvisel, száz és ezer embernek lesz vezetője künn az élet mezején. Rendkívül fontos tehát az, hogy milyenek lesznek a jövendő vezetők, mert amilyen lesz a mostani nemzedék, olyan irányban halad Magyarország egy emberöltő múlva. A keresztyénséget korunkban némelyek már csak a dogmák sorozatának, vagy valami erkölcsi iskolának tekintik. Azokkal szemben, akik ebben a téves felfogásban leledzenek, szent meggyőződéssel hirdetjük, hogy az igenis nem csak tudomány és hogy a diáknak nem csak intelligenciára van szüksége, hanem feltétlen még valami másra is. Meg vagyunk róla győződve, hogy a Krisztusban való élet nem egy faja az életnek, hanem maga az élet, melyre mindenkinek égető szüksége van. A diákmozgalom ezt a valódi életet segítette megnyerni már sok diáknak azáltal, hogy realitássá tette életében a Krisztust. Az eddig Isten kegyelméből és az Ö lelke által elért eredmény követeli, hogy, amint a múlt év „a munka esztendeje“ volt, úgy ennek az évnek hatvá nyozott. mértékben annak kell lennie. Mostani konferenciánk (február 2—5-én), mely az eddigiek között a leghatalmasabb volt, világos bizonyítéka volt annak, hogy a diákok érzik a Krisztus hiányát, érzik, hogy életük enélkül nyomorult és üres, de viszont világos bizonyítéka volt annak a felelősségérzetnek is, mely az Öt nélkülözőkkel szemben reánk hárul. A kis mustármagból keletkezett mozgalom ma már 6 főiskolára terjeszti terebélyes ágait. Ezen, de még egyébb helyekről is körülbelül 90-en voltunk együtt ez alkalommal. 29 bibliaolvasó kör működött a főiskolákon, de már azóta is alakult több helyen. A fő helyet a biblia tanulmányozása foglalja el a mozgalomban. Krisztust akarjuk vonzóvá tenni, úgy hogy a jelen konferencia előadásai is, mind az Ö nélkülözhetetlen voltát, életet adó hatalmas alakját és értünk hozott nagy áldozatát és minden baj orvoslására elégséges erejét domborították ki. Ezért az előadások közül helyszűke miatt részletesebben csak azt ismertetem, amely mintegy tengelye volt a többinek, annál a személyiségnél fogva, mely tárgyát képezte. Az előadó Victor János a mozgalom utazó titkára volt. „Kinek mondotok engemet?“ Jézus nem sokaságtól körülvéve, hanem magányosan járva-kelve vetette fel tanítványai előtt ezt a kérdést. Hónapok hosszú sora volt már hátuk megett, mit Jézus társaságában töltöttek. Hányszor hallották beszédeit a sokaság előtt és szűk körben, hányszor csodálták cselekedeteit, jellemének vonásait, személyiségének csodálatos mélységeit ? Egyszer el kellett jönni az időnek, mikor megkérdi, kinek mondotok engemet ? Az első felelet már benne van Jézus kérdésében : „Engemet az embernek fiát kinek mondotok?“ A második Kéfásé : „Te vagy az élő Istennek fia!“ Óh bárcsak mindnyájunk felelete lehetne a harmadik. Óh bárcsak szivünk minden vágya, lelkünk minden érzése ezt súgná nekünk: „Te vagy Krisztus!“ Embernek fia. Jézus ezzel a névvel nevezte magát a legszívesebben, viszont ellenfelei János evangélista egy helyének kivételével, sohasem illetik ezzel, akkor is mint az Ö szavát idézik. Ha nézzük azt, hogy az idők folyamán hányféle értelmet tulajdonítottak egyesek ez elnevezésnek, egy óriási chaosszal állunk szemben. Legjobban megfelel az általános benyomásnak az az értelmezés, hogy Jézus bizonyos tekintetben a maga messiási voltának elburkolására használta ezt. Nem akarta lángra gyújtani a nép lelkesedését, hódolatát s ezért csak fokozatosan jelentette ki magát. Maga ez a név közel akarja hozni hozzánk, hogy másfelől kénytelenek legyünk látni, mily messze van tőlünk. Az „Embernek fia“ e világnak tagja, testből való test, vérből való vér, húsból való hús s mégis az egyetlen, ki az „Ember fiának“ mondhatja magát. Látjuk, hogy az emberek közé ereszkedik, el akar hárítani minden idegenkedést, hogy ne távollevőnek, hanem magunk közül valónak tartsuk. Közel való és mégis egyedül álló, hozzánk hasonló és mégis felettünk való az „Embernek fia“, aki Ura a szombatnak, s aki eljövendő az ég felhőiben. Ez elnevezésben a nagy ellentét különösen akkor jelenik meg előttünk, ha két vonatkozását figyeljük meg, melyek közül az egyik a szenvedésével, másik az eljövetelével kapcsolatos. Az „Ember fiának“ Jeruzsálembe kell menni, sokat szenvedni és megöletni. „Az „Embernek fia“ eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival“. Az „Embernek fia“ az emberiségnek tagja; nincs olyan rétege az emberiségnek, hova szava el ne hatna; nincs nép, melyhez ne volna neki köze. Az „Embernek fia“ Teereszkedik, úgy az egyén, mint az egész Ifj. Stern EipÓt LápR, Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás ?
