Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-05 / 10. szám
Huszonkettedik évfolyam. 10. szám Pápa, 1911 március 5. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János fömunkatárs címére küldendők. Theológíaí nevelés a genfi egyetemen. Talán kissé merészen választottam e címet. Ugyanis nem akarok e kérdéssel mélyebben, mondjuk kritikailag foglalkozni. Tapasztalataim fogyatékossága miatt sem tehetném ezt. Ez alkalommal tehát a felszínen maradva csupán néhány oly dolgot mondok el, melyek eddigi rövid itt tartózkodásom alatt figyelmemet jobban lekötötték, vagy azért, mert újaknak s így meglepőknek látszanak előttem, vagy pedig azért, mert hatásuk jelentékeny. A tantárgyakról, úgy hiszem — felesleges írni. Megegyeznek általában a mieinkkel. A beosztás miatt, hogy mind a három év együtt hallgat, többet ölelhetnek fel, de talán kevesebb rendszerrel. Az első évet előkészítő évnek hívják. Célja a theológia felől tájékozást nyújtani s a theológiai alaptudományok, helyesebben segédtudományokba való bevezetés. Az egyes ágak iránya teljesen modern, egy cseppet sem konzervatív. A modern theológiának rendes tanszéke van. Célja az újabb theológiai irodalom megismertetése. Új tárgy, de rendkívül fontos a valláslélektan is. A jövő theológiai iránya lesz ez. Még csak rendkívüli tanára van, de a szabad theológiai fakultáson Genfiben már rendes tanszéket állítottak fel számára. Csak időkérdése annak mindenütt való rendszeresítése. Ha már így egyes szakokat megemlítek, szeretnék részletesebben Írni a gyakorlati nevelésről. Szerintem ez a legfontosabb. Sajnálom, hogy épen erről nem sokat irhatok. Alig egy hónapja ugyanis, hogy az újonnan kinevezett professzor elfoglalta tanszékét s ebben a félévben, mely március végéig tart, csak Homiletikát ad elő. E rövid idő alatt is meggyőződhettem arról, hogy e gazdag tapasztalatokkal s jó szívvel rendelkező férfiú erős fegyverekkel igyekszik ellátni az élet és egyház katonáit. Homoletika, katechetikai gyakorlatok alkalmával sok hasznos dologra hívja fel hallgatói figyelmét, állandó összeköttetésben áll velük, minden vasárnap szívesen látja magánál, hívja és várja őket, mint gyakorló lelkész ilyenkor még jobban át csepegtetheti tapasztalatait azok leikébe. Mégis a gyakorlati nevelés sokkal gyengébb Genfiben, mint nálunk, legalább látszólag az. Igaz, hogy nálunk a legáció, a nyári és egyébb prédikálások, a gyülekezetekkel való lehetőbb érintkezés, tehát külső okok végzik e munkában az oroszlánrészt. Nálunk nem igen akad oly negyedéves, ki gyülekezet előtt ne prédikált volna. Itt igen. Minden héten van ugyán 2—3 bibliamagyarázó, prédikáló, 1 rögtönző óra, szeminárium, de tanárok és theológusok előtt, nem pedig gyülekezetben, melynek belső életével csak az illető szaktanár jósága folytán ismerkedhetik meg a genfi theológus. Alig akarják elhinni, hogy mi oly sokat prédikálunk. E hitetlenségük érthető is, mert itt mindenki a saját beszédjét tartozik elmondani. Ebben meg mi maradunk alul. A tudományos nevelést a magas színvonalon álló előadásokon kivül előmozdíthatja az a gazdag könyvtár, mely a theol. fakultás tulajdonát képezi, a hatalmas nyilvános könyvtár és végül a különféle tudományos folyóiratok, melyek külön teremben mindenkinek rendelkezésére állanak. Itt látja csak igazán az ember, hogy mily szüksége van egy protestáns theologusnak az angol, német és francia nyelvekre. Hisz ezek nélkül alig tudjuk elképzelni azt a rengeteg irodalmat, melyet a modern theológiai irodalom képvisel. De a tudományos képzettség megszerzése mindenkinek saját kötelessége s a tanár ebben a tekintetben nem tehet többet az előadásokon kivül. Vannak azonban más szükségletek, melyeket megadhat a tanári gondoskodás. A theológust nem lehet úgy oktatni, mint pl. a jogászt. A bölcseséghez más is kell. A tudományt össze kell egyeztetni a kegyességgel. Ez az, amit tanáraink szem előtt tartanak. A lelkész nem úgy bánik híveivel, mint pl. a biró, vagy egyébb tisztviselő, hanem, mint az atya gyermekeivel. Inti, oktatja, vezeti őket, szeretettel fordul hozzájok, közelebb igyekszik férkőzni szivükhöz, a bizalom felkeltése fő törekvése. S hogy ilyen lehessen a leendő lelkész, tanáraink maguk is ilyenek velünk szemben. Közvetlenség köti össze tanárt és tanítványt. Meghívják családjukba, hol
