Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-19 / 8. szám
8. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. udvarhely); a kiuzsorázás ép úgy éri a fejletlen tanulósereget, mint az oktató-testületet; Nagydisznódon pl. egy tanárnak heti 56 órája van; ez ellen az emberi természet tiltakozik; az orvosok nagyon jól tudják, mennyi munkát bir meg egy fejlődő vagy kifejlett szervezet, hogy idő előtt meg ne rokkanjon; ezeknek kellene ilyen embertelen kihasználás ellen tiltakozni és felszólalni. A kettő egybevetéséből (gazdasági akadémiák és 19 4- 54 ipariskolák) kapjuk meg a józan középarányost —k— = 34 óra), ami körülbelül megfelel a középiskolák felsőosztályos ifjúsága elfoglaltatásának. Mivel pedig a gazdasági akadémiák három évfolyamán az elméleti tárgyak óraszáma nem több 57 óránál, semmi oka sincs a 3 évfolyam fentartásának, mert az 57 órát 2 évre beosztva, egy-egy éven a heti órák száma 28—29, mint a gimnázium alsó osztályaiban. Ilyen elrendezkedés mellett az elméleti tárgyakra 4 tanár, a gyakorlatok, gazdaság, iroda stb. vezetésére egypár adiunctus vagy gyakornok elég lenne; a 2 éves tanfolyam kiállana, mondjuk évi 25—30.000 koronából, mert a keret, a gazdaság, épületek, felszerelés stb. megvan; csak vagy 2—3 tanteremről, az oktató személyzet s a tanulóság ellátásáról kellene gondoskodni ; ez pedig sokba nem kerülhet, mert az életfentartásra szükséges javakat maga az intézet termeli. Hogy mit csinálnánk a sok végzett gazdával ? Itt van a theol. tanintézet, a sok tanítóképző; párhuzamosan tanulhatnának paedagógiai tárgyakat s küldhetnők őket gazdasági szakiskolai tanítóknak; ilyen még csak 59 van az országban s kell vagy 3 — 4000; kezdő fizetésük 1600 K, lakás természetben s a kis (25 holdas) mintagazdaság jövedelmének bizonyos %_a-Az ipari- és kereskedelmi szakiskolák száma együtt 70, 8742 tanulóval; egyből-egyből szintén kellene 3—4000 (hogy t. i. a 16000 elemi iskola mindegyikének meg legyen folytatása valamely irányban); minélfogva e téren még csak a kezdet kezdetén vagyunk; ha e téren haladni akarunk, ismernünk kell a célt, mely felé törekszünk s nem szabad elszalasztani semmi alkalmat, amely hozzá közelebb juttat. Egy-egy új gazdasági-, ipari-, kereskedelmi szakiskola az a villámhárító, mely a gimnáziumokat a zsúfoltság zivatarától megmenteni hivatott. Még egy eszmém van a kereskedelmi iskolákról s azután befejeztem talán feleslegesen hosszúra nyújtott előadásomat. A kereskedelmi iskolák értesítőinek olvasgatása közben t. i. arra a meglepő, de nekem igen kellemes tapasztalatra jöttem, hogy az u. n. humán tárgyakat (nyelvek, történelem és segédtudományai), melyeket a gazdasági- és ipari szakiskolák, a legalsótól a legfelsőig, teljesen mellőznek, a kereskedelmi iskolák tőlük telhető minden erővel felkarolják; amiből azt következtetem, hogy a gimnáziumi és reáliskolai humánképzésnek — a kereskedelemre nézve van a legnagyobb fontossága; ehhez képest nemcsak a rendes tárgyak66. oldal. ként kezelt német és francia nyelv, hanem a rendkívüli tárgyul felkarolt angol nyelv jelentősége is emelkedik. Nincs azonban nyoma se, egyetlen középiskola rendkívüli tárgyai közt se az olasznak, se az új görögnek, szlávnak, vagy töröknek, melyekre a tengermellék és Bosznia miatt gondolni kellene. — Folytatása következik. — Sarudy György. A helyreigazítás helyreigazítása. Tehát Mokos tévedése nem abban van, hogy néhány 1600 körül élt lelkipásztort — ugyanazon kézirat alapján — másként nevez meg A herczegszőllősi kánonok 239—240. 1., mint Thury A dunántúli református egyházkerület története I. köt. 118. 1. Azaz A herczegszőllősi kánonok adatai helyesek. Rendben van. A tollat itt le is tehetnők, ha Mokosra ez esetben is azért okvetetlenüí ki nem kellene sülni valami tévedésnek : mikor Thury csoda, mekkora gonddal szereti megírni, hogy Mokos közleménye így milyen téves, úgy milyen téves. Tévedése tehát a Helyreigazítás szerint az, hogy „felsorolt ugyan hét egyházat, ... de hat lelkészt nevezett meg“ . . . Való igaz, hogy a teljesen közölt első három aláírás után következőkből csak 6 papot és 7 egyházat nevezett meg, s hogy ki hol szolgált, nem tüntette ki. De tételét, hogy a közölt articulusokat „annak a vidéknek ma is magyar és református községeiben* lelkészkedő, egyébként merőben ismeretlen férfiak Írták alá, ezzel az eljárásával csak annál jobban megvilágította, mert a nevek így külön-külön csoportokban sokkal áttekinthetőbbek, mintha az aláírásokat eredeti alakjukban közölte volna. Ez csak nem hiba?! Hiszen nem az egyházmegye, vagy az egyházkerület történetében irt így, hanem a HK-hoz csatolt jegyzeteiben. Annál kevésbbé tévedés. Tévedést az „a rossz szemüvegen néző, alap nélkül akadékoskodó Thury Etele követett el, aki ezt tévedésnek minősítette, s olvasóját ezzel meg akarja téveszteni“. Ez az igazság. Egy füst alatt — benne lévén már a tévedések vigjátékában — rövidesen végezhetünk „sine ira et odio“ a le nem fordított . . . „mea subjicio praescriptis articulis“, meg „omnium nimirum E. V. A.“ körüli tévedésekkel is. Nem Thury professzor úréival (bár hogy neki is lehetnek, nagyszerényen megengedi), hanem könyve olvasójáéival. * Alapíttatott 1864-ben. A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete AJLapíttatott 1864-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopád-manka) kiváló gondot fordít. • • • ~" Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. — Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át
