Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-05 / 6. szám

44. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. A tanító-egyesületek, — Folytatás. — A vármegyei közgyűléseknél a főszabály az legyen, hogy ne legyen sok vita-tétel és semmi olyan hatá­rozati javaslat, indítvány ne tétessék, amiről a tagok mindegyikének előlegesen tudomása nem volt. Egy-egy gyűlésen unos-untig elegendő, ha az egyesü­leti elnök és a kiskörök munkásságát feltüntető jelen­téseken kivüJ egy, legfeljebb két indítvány van. így belemelegedhetnek a tagok a tárgy megvitatásába, nem kell az idővel olyan nagyon gazdálkodni és a határozatokat lóhalálában meghozni. A nagy hangú, de sokszor tartalmatlan és unalmas elnöki megnyitók helyett inkább elnöki jelentéseket szeretnék látni, amelyekben az elnök megemlékeznék azokról a nevezetesebb mozzanatokról és intézkedé­sekről, amik a vármegye, az ország területén, de a külföldön is a népoktatás fejlesztése körül történtek. És buzdításával, bátorításával e körön belül igyekez­zék az egyesületi tagok érzelmi és akaratvilágára hatni. Elhiszem, hogy ez nem könnyű feladat és folytonosan éber figyelmet kíván, de én azt szeretném, ha ne csupán az egyesület minden tagja, hanem az elnök is kivegye a munkából a maga részét. Az elnöki jelentést, a körök és szakosztályok (fele­kezeti tanítók) munkásságáról beszámoló kimutatást, a vitatételek és indítványoknál hozott határozatokat kapcsolatban a következő évi munkaprogrammal s a reá vonatkozó irodalmi repertóriummal ki kell nyo­matni és az egyesület minden tagjának megküldeni. Ezt az eljárást követve, s a főcélt szem elől soha el nem tévesztve azt hiszem értékes munkát végez­hetnének a tanító-egyesületek s nagyban hozzájárul­hatnának egyrészt a paedagógiai eszmék tisztázódásá­hoz, másrészt a népoktatás fejlesztéséhez és a nép­tanítók anyagi helyzetének javításához. Arra nézve, hogy hol tartassanak a vármegyei tanító­­gyűlések, kétféle felfogás van. Vannak, akik azt mond­ják : legjobb vagy a vármegye székhelyén, vagy olyan központon, amelyre a vármegye minden pontjáról könnyű a közlekedés, mig mások azt tartják, legcél­szerűbb, ha a vármegyei tanító-egyesület közgyűlése nagyobb helyen ugyan, talán egy-egy járási székhelyen, de évenként mindig máshol van. Mind a kettőnek megvan a maga előnye és a helyi körülmények hatá­roznak ebben a dologban. Ha évről-évre máshol tar­tatnak e gyűlések, akkor a tanítónak alkalma nyílik az egész vármegyét megismerni, azután ahol ritkáb­ban van ilyen nagyobb gyűlés, ott az egésznek sokkal ünnepélyesebb színezete van s a laikus közönségnek az érdeklődését sokkal inkább felébreszthetjük az iskolaügy iránt. Csak egyet ne feledjünk el. Ha ilyen vándorgyűléseket tart a tanító-egyesület, akkor magá­nak az egyesületnek hozzá kell járulni az ünnepélyes­ség emeléséhez. Jó ilyenkor a gyűlést tanító-egyesületi ünnepéllyel összekötni. Ez annyira-amennyire ma is megvan. Néhol egy egyszerű ismerkedési estély, másutt hangverseny és táncmulatságról hallhatunk. A baj csak az, hogy ezeket az ünnepélyeket nem a kellő időben tartják. Rendesen úgy szokott lenni, hogy a hangverseny, mulatság a gyűlést megelőző nap estélyén van és a mulatság éjfél után jól kinyúlik. Az egyesü­leti gyűlés pihent elmét kíván s a mai eljárás mellett bizony akárhányan vannak, akik kifáradtan, álmosan jelennek meg a gyűlésen. Ilyen állapotban eredményes munkára nem igen számíthatunk. A tapasztalat azt mutatja és arra inthet bennünket, hogy nem a gyűlés előtt kell lenni az ünnepélynek, hanem a gyűlés után. A másik baj meg ott van, hogy ma a tanítók várják, hogy a városi publikum rendezzen nekik ünnepélyt, pedig ennek éppen fordítva kellene lenni. Én ezt az ünnepélyt a tanítókénak szeretem tekinteni, tehát a tanítóknak kell ezt rendezni a város közönségének. Azt szeretném, ha minden néven nevezendő szerepet itt a tanító-egyesület tagjai töltenének be. A haszon kettős lenne: a tanítók jobban megismernék egymást s a közönség látná a tanítót az iskolán kívüli munká­jában is. Csak egy példát. Ha egy országos hirü énekesnő szerepel ezen az ünnepélyen, ebből a tanító­ságnak erkölcsi haszna nincsen; de ha az egyesület valamelyik tagja énekel ügyesen, abból a dicsőség a közönség szemében az egész tanítóságra átháramlik. így van ez más szerepléssel is. A gyűlések idejére vonatkozólag a miniszteri ren­delet úgy intézkedik, hogy a vármegyei közgyűlés minden két évben tartandó. Ez határozottan kevés. A munkabeosztás azt kívánja, hogy ezek a gyűlések évenkint tartassanak. Két év hosszú idő. Nap-nap után felszínre kerülhetnek olyan kérdések, amelyeknek a népoktatás szempontjából való megvitatása nem lehet közönyös a tanítóságra. A két évi időköz lan­­kasztólag hat a tagok munkásságára. A körök a mun­kálkodás megkezdését addig-addig hallogatják, mig Dunántúli református egyházkerületben használt egyházszámadási nyomtatványok: Pénztári napló. Zárszámadás. Költségelőirányzat. Adókivetési iv. Gondnoki napló. Adófőkönyv. Adókönyvecske. Iktató. Alapítványok törzskönyve. Kézbesítési ív. Népiskolai adatkimutatás. Levélpostakönyv. Iskolamulasztási intő. Nyugta. Konfirmációi emléklap. Ellennyugta. Konfirmáltak anyakönyve. Szavazati lap. Keresztelési, esketési, halotti Családi értesítő. anyakönyvi iv- és kivonat. Egyházi adattárkimutatás. Adóslevél. Meghatalmazás. Népiskolai bizonyítvány. Államsegély-kérvény és mellékletei 13-féle. Adás-vevési szerződés. Anyakönyvelt, számadási rovatok tetszés szerinti bekötése saját könyvkötészetemben készül. — írószerek nagy választékban. Gondos csomagolás! Kis Tivadar könyv- és papirkereskedése, könyvkötészete Pápa, Fő-utca 21. — Csekkszámla 25210.

Next

/
Oldalképek
Tartalom