Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-29 / 5. szám
Huszonkettedik évfolyam. 5. szám. Pápa, 1911 január 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős === szerkesztő címére küldendők. == Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs cimére küldendők. A lelkészek fizetésének rendezése. E címen dr. Baltazár Dezső a Lelkészegyesület legközelebbi számában irt egy cikket. Szükségesnek látom, hogy két pontjához is hozzászóljak. Az egyik ez: „Nem világos, hogy egyházi törvényünk alapján van-e joguk korpótlékra azoknak a lelkészeknek, akiknek beszámítható javadalma 3600 koronán fölül van? Nézetem szerint e kérdésnél a törvény alapján jogi fegyverekkel nem érvelhetünk“ ... Én szerintem pedig az ilyen lelkészek joga is egészen világos a törvény alapján. Ugyanis az E. Törvény I. t.-c. 114. §-a így rendelkezik: „A legkisebb lelkészi javadalom (tehát lehet nagyobb is!) lakáson és kerten és egyházkerületileg megállapított stólán kívül 2400 korona alapfizetés és (tehát ezen felül) hat Ízben 200— 200 korona ötödéves korpótléku. Én ezt a törvényt egészen világosnak tartom. A másik pont, amihez szólnom kell, ez: „Nem kis mértékben döbbentünk meg annak idején, mikor egyik vezető emberünk olyan végrehajtási módot ajánlott, hogy az 1600 koronás mostani minimum korpótlék rendszerrel emeltessék fel 2400 koronára; aminek hátterében természetesen az van, hogy 2400 koronán fölül a fizetés még korpótlékolás által sem emelkedhetik, vagyis az 1200 koronás legmagasabb korpótlék 800 koronára leszáll“ . . . Hát annak a „vezető emberünknek, akinek szavára a kultuszminisztérium tényleg igen sokat ad“ — nem ez volt a véleménye. Csak eféle. Nevezetesen az illető azt mondta: Ö tanácsolja a kormánynak, hogy adja meg a korpótlékot, de nemcsak addig ám, mig a fizetés ezáltal 2400 koronára emelkedik, hanem egész (1600 K alapvizetés és 1200 K korpótlék) 2800 koronáig; azonban egyidejűleg rendelje el a fizetések új felszámítását; hiszi, hogy a korpótlék jó része kikerül a mostani alapfizetésből . . . Ez ellen azonnal állást foglaltunk. Én nyomban hivatkoztam a tanítók fizetése rendezését biztosító országos törvényekre. Nevezetesen a tanítói fizetések kiegészítéséről szóló 1893. évi XXVI. t.-c. a korpótlékról így intézkedik: „A megállapított illetményeken kívül (alapfizetés, lakás, kert) az összes elemi népiskolák rendes- és segédtanítói (tanítónői) 50 frt ötödéves korpótlékban részesülnek, amely öt Ízben válik esedékessé . . . E korpótlék a 300 írtnál nagyobb fizetésbe be nem számítható s így a tanítót (tanítónőt) föltétlenül megilleti akkor is, ha fizetése az említett összeget bármennyivel meghaladja“. Az 1897. évi XXVII. t.-c., mely a hitfelekezeti tanítók járandóságairól intézkedik, a 3. §-ban a korpótlékról ezt mondja: „Ezen korpótlék az alapfizetésbe be nem számítható“. Sőt ugyané szakasz gondol arra is, hogy egyes iskolafentartók esetleg e törvénynél is kedvezőbben állapították meg a korpótlékot s ezért azt mondja: „Egyes iskolafentartóknak a korpótlékra vonatkozólag már fenálló, vagy ezután alkotandó szabályzatai érvényben maradnak, ha azok a tanítókra nézve legalább is az ezen §-ban megállapított kedvezményt biztosítják“. A korpótlék azért &orpótlék, mert a szolgálati évek után az alapfizetésen túl illeti meg a tisztviselőt.
