Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-31 / 53. szám
53. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 457. oldal. táblát készíttetett. Áldja meg az Isten a nagy áldozatot hozott gyülekezetét, Jámbor és Kis építőmestereket és munkásait, az istentisztelet és orgonahangvenseny szereplőit, a dalárda tagjait és vezetőit s mindazokat, akik az Úr házának széppétételéhez és az örömünnep sikeréhez anyagi és szellemi erőikkel hozzájárultak ! P. Akik lapunk 1911. évi folyamát megóhajtják őrizni s valamelyik számuk hiányzik, a hiányzó számokat kérjék a kiadóhivataltól. Nő, mint lelkész. A női jogok harcosai megelégedetten olvashatják ezt a címet; mert itt nemcsak arról van szó, hogy elméletileg vitassuk annak a lehetőségét s jogosultságát, hogy a nő is viselhet és viseljen lelkészi hivatalt. Hanem az alábbi közlemény egy tényről számol be, amelynek folytán a vén Európa egyik legkisebb országa azon országok mellé került, amelyekről annak idején szinte megbotránkozva olvastuk a hihetetlen hirt, hogy nők is viselhetnek lelkészi hivatalt. A mostani eset annyival is inkább érdekelhet bennünket, mert ezzel a kis országgal mostanában szorosabb viszonyba léptünk. Mem akarván külön, önálló cikkben foglalkozni az eseménnyel, fordításban közlöm azt a cikket, amelyet a „Neue Wege“ c. folyóiratban egy zürichi theol. tanár, Leonhard Ragaz irt róla. „Ténnyé lett tehát: női lelkész állott egy svájci szószéken, tudtommal először, julius 23-án. Gertrud von Petzold kisasszony esti istenitiszteletet tartott a zürichi Kreuz Kirchében. Julius 30-án pedig a baseli Paulus Kirchében. A szünidő és a nagy hőség ellenére is sokan jelentek meg az istentiszteleten, mert nem akarták ezt a történeti pillanatot elmulasztani. Sokra nézve az volt a meglepő, hogy nem is valami különös dolog nőt látni a szószéken ; sőt szinte egészen természetes. E sorok Írója természetesen hallotta már prédikálni von Petzold kisasszonyt, de egészen más környezetben; s így mégis feltűnő volt előtte, hogy „a nő a szószéken“ a legkevésbé sem látszott előtte szenzációnak. Azért van-e talán, mert már érzéketlenek lettünk az újdonságok iránt, mivel nagyon sokat láttunk már belőlük ? A kormányozható léghajó után következik ; repülőgép, a repülőgép után — a női lelkész ! Vagy talán azért nem föltűnő előttünk „a nő a szószéken“, mert már hozzá vagyunk szokva a nyilvánosan szónokló nőkhöz és a szószék sincs többé azzal a papi megközelíthetetlenséggel körülvéve, mint régebben ? „Ami engem illet, én örülök annak, hogy a női nem meghódította a szószéket, ez a nő régi papi jogának a visszahódítása. Úgy tetszik nekem, hogy még kevésbbé lehet ellene mondani, mint a nők szavazati és választhatási jogának. Reméljük, hogy a megújulás áldása és ereje származik ebből az egyházra“. Ez azonban természetesen csak bizonyos föltételek alatt történik meg. A legelsőnek és legfontoasabbnak látom, hogy a nő mint lelkész is nö legyen, vagyis, hogy sem tudatosan, sem öntudatlanul ne legyen a férfi utánzójává, hanem azt nyújtson a szószékről, amit egy nő nyújthat, a férfitól való különbség okárt. Mert a női lelkésznek csak ez adja meg a létezési jogot. Semmi sem volna elszomorítóbb és a nő, de meg az egyház és a lelkészi hivatal ügyére károsabb, mintha a nő mint lelkész — csakhogy, kisebb értékűnek ne látszassék a férfinál — ugyan azokat a hibákat ismételné meg, amelyeket mi férfiak már szerencsésen elhagytunk, vagy magunkban ostromolunk, ha azt gondolná, hogy értékének a megmutatása végett „modernül“ vagy „liberálisan“ kell gondolkodnia, cselekednie, theologiai tanultságát meg kell mutatni. Sőt a nőknek éppen segíteniük kellene megszabadítani bennünket ezektől a bajoktól. Nagyon sajnálatos is volna, ha a nők hibája folytán helytelen verseny támadna férfi és női lelkészek között, mert a nők nem elégednének meg annak a bebizonyításával, hogy a működésük folytán egyenranguakká lettek a férfival; hanem még arra törekednének, hogy mindinkább észrevétessék gyöngéden, hogy a férfiaknak minden tekintetben fölöttük állanak. Erős visszahatás volna a következménye. Az ügyre gyógyíthatatlan szégyent hozna. Föltétlenül szükséges, hogy mint úttörők csak hivatott nők kezdjenek működni, csak olyanok, akiknek van valami mondani valójuk, olyanok, akikben egy nagy és komoly ügynek a tudata felülkerekedett minden hiú emberiességen. Ezeknek az úttörőknek sok bölcsességre és jámborságra van szükségük, többre mint az átlagos férfi lelkészeknek. Mert e nő mint lelkész sokáig a legélesebb kritikának lesz alávetve, és pedig éppen női részről. És a lelkészi hivatalnak megvannak a nagy veszélyei, az erkölcsi veszélyei mindenekelőtt, veszélyek a férfiúra és még inkább a nőre nézve! Ezt nem szabad elfelejteni. És ezzel jeleztem is, hogy nem csupán örömöt Régner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora ! — Elvállal szobák, termek művészi festését ! Alapíttatott I87í-ben. — Cím- és betűfestészet! — Modem kivitel! — Szolid árak ! — Alapíttatott Í87í-ben#
