Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-31 / 53. szám
53. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 455. oldal. a régi pátriótaság nem serkent ? Engem az ígéret köt, egyházam érdeke serkent erősebben. Ajánlja Mezőföld. Nem a bujkáló, téveteg útra csábító embert leplezi e két szó. Volt és van a lapom amiért Mezőföldet Írtam. A főjegyzőt s egyetlen lelkész - testvéremet sem használtam fel soha, hogy nekem valami „különös“ — tehát nem „közérdekű szolgálatot tegyen“. Az intrikálás sátáni tudományából nem tudnék vizsgát tenni. Nem a személyi, hangsúlyozom baráti szolgálatok honorálása, a tisztviselői választás. Avagy kétségbe vonnád-e, hogy a két egyházi férfiú nem méltó az állásra? Azt a lepsényit pedig ne szeresd olyan igen, mert bizony halálra zsugorítod ajánlási lapomat. Másik egyházi férfiú is volt szóba hozva, de attól el kellett tekintenünk. Akár a mezőföld vidékiek, akár az egész egyházmegyebeli lelkésztestvéreim nem ütnek kékeket az én testemen azért a két szóért. Te is hallottál neveket, én is. Hiszen lelkésztestvéreink kérdezni is szokták a jelöltek neveit. Véleményüket nem anticipáltam ugyan, de merem állítani, hogy a Mezőföld aláirásos ajánlással egyet sem sértettem meg, mert az ajánlottak minden tekintetben megállják helyüket. Engem tanítasz ! Köszönöm, amennyire elszenvedhetem. De te épen igy teszesz utánnam, még pedig rendelkezésedre álló lapodban. Aztán kedves Barátom ! máskor is tettél már ajánlást. Nem gyanúsítalak, csak szeretettel emlékeztetlek. Szálka! Gerenda! Szólt ezekről is a ma született. Az általad említett neveket a gyűlésen ha hallom, az egy tiltakozó világi kivételével elfogadom, mert hát engedd meg nékem azokat, veled való versenyzés nélkül szeretni és tudok jó reménység alatt várni az alkalmatos időig a közügy érdekében ... (A méltányosságról írottat elfogadom jövőre!) A számvevőknek ressortjukon kivüli ügyekben meg kell adni a szavazti jogot; a mostani érthetetlen jogfosztás. Zárjuk le ezeket a vitás lapokat az igaz lelkésztestvéri, baráti szeretet pecsétjével! én már le is zárom annak a ma születettnek nevében, aki az Ö békességét adta nekünk ! Boldog új évet kíván szerető barátod: Szűcs Dezső t esperes. * A fenti levélnek csupán azon pontjáira teszek megjegyzést, amelyeket elhallgatnom nem lehet. Azt, hogy kivétel nélkül mind a legegyenesebb, a legmegbízhatóbb, igazi istenfélő emberek vagyunk mi, kálvinista papok, miért vitatnám?! Nagyon, kelleténél jobban tudják ezt mások is, nemcsak mi magunk. A legközelebbi alkalommal, mikor világi tanácsbiró-választás volt, megígértem, — bár nem igen lelkesen, mert már akkor is bántott, hogy Saáry Lajosra, Galamb Józsefre csak nem gondolnak, — hogy Kulin Sándor ur mellett leszek. Ezt be is váltottam. A mostani választásnál azonban engem adott szó Kulin ur mellett nem köt. A mull alkalommal a presbitériumban csak nagy erőlködéssel tudtam a szavazatot ő rá adatni. De ugyanakkor mintegy megigértette velem a a presbitérium, hogy egy esetleges uj választásnál Saáry és Galamb melleit foglalok állást, stb. Mikor azonban azt mondták a kerületi gyűlésen, hogy a két új világi tanácsbirói állásra dr. Beöthy Zsolt főiskolai gondnokunk és dr. Hegedűs Lóránt úr a jelöltek — annyira, hogy szinte miattuk szaporítatott a tanácsbirói állások száma — akkor lemondtam arról, hogy a mi egyházmegyénkben férfiak mellett agitáljak. Hálásan ismerem el, hogy a pápai gyülekezet „nagy dolgát“ (bizonyára ez értendő a „nagy dolgaid“ alatt) a somogyi atyafiak is jóigyekezettel segítették elő ; de ezért tőlem személyi természetű szolgálatot se nem kértek, se nem várhattak. Nem kételkedem abban, hogy esetleges eltérések mellett is ne tartanának jó pátriótának. Erre a hajánál fogva előrántott kérdésre: „ Kétségbe vonnád-e, hogy a két egyházi férfiú nem méltó ez állásra?“ mint egészen fölöslegesre, egy másik kérdéssel válaszolok: Valyon azt tartják-e a mezőföldi és b.-somogyi lelkésztársak, hogy egyházkerületi tanácsbirónak való férfiak csak az ő egyházmegyéjükben vannak ? . . . Ez a kérdés úgy-e épp oly fölösleges, mint az előbbi. Én legalább ezt hiszem. A lap nem csak nekem, de mindenkinek rendelkezésére áll köz dolgokban. „Szálka! Gerenda!“ Nem kétlem, hogy van gerenda az én szememben is. Jót tenne velem, aki arra nyíltan és nem csak a hátam mögött rámutatna. Nem titkon kárhoztatni, hanem nyíltan javítani: ez volna tisztünk. A számvevők iránt nem történt jogfosztás. Ök a régi törvény szerint is csak tanácskozási joggal bírtak. Úgy érzem, hogy én ebben az egész dologban nem a támadó, hanem a védő szerepét vittem. Védtem a méltatlanul hátraszorított egyházmegyéket. Kis József. Az 1912. évi előfizetési díjak beküldésére tessék felhasználni a múlt számhoz mellékelt postautalványt. Most jelent meg At Ffp7IKÍ Ipívpl 1 a főiskolai nyomdában =zz I 1 Mm I ^ • Mm* mJi ■ ■ Bevezetéstani tanulmány. —■ Theologiai magántanári vizsgálatra irta: Pongrácz József pápai ref. theol. akad. helyettes tanár. — Ára 2'50 K. — Megrendelhető Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében Pápán, Fö-utca 21. szám. .....—... ..- . =
