Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-31 / 53. szám

Huszonkettedik évfolyam. 53. szám. Pápa, 1911 december 31. DÜNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Dr. Antal Gábor dunántúli ref. püspök pásztori levele a magyar­országi ref* egyháznak Amerikába vándorolt híveihez** Szeretett Magyar Református Testvéreim ! Szivemnek meleg szeretetével üdvözöllek benneteket, messze idegenbe szakadt magyar Testvéreim és Híveim ! Az élet nehéz küzdelme kiszakított titeket az édes haza földéből; kiraga­dott magyar hazai református egyházunk kebe­léből, hogy az óceánon túl keressetek új hazát, könnyebb megélhetést. Elmentetek, hogy meg­találjátok az óhajtott jobb sorsot, amelyet itthon hiába kerestetek; lehet, hogy új hazátokban kedvezőbbek a viszonyok, könnyebb a megélhe­tés ; lehet, hogy megelégedés tölti el sziveteket ott künn a messze idegenben. De nem hiszem, nem akarom hinni, hogy a szerencse mosoly­gása közben is kissé hangosabban meg ne dobbanna olykor-olykor szivetek ; nem hiszem, nem akarom hinni, hogy a boldogság édes érzésébe ne vegyülne olykor-olykor valami fájó, valami könnyet fakasztó érzés, ha gondolatban ide szálltok az édes anyához : a sokat szenve­dett, sok sebtől vérző magyar hazához ! Ti is itt láttátok meg a napvilágot ; bölcsötök itt rin­gott az édes hazai földön ; a magyar református egyház vett fel titeket kebelébe a keresztség sákramentuma által; buzgó éneklésiek és imád­ságtok itt kereste először az ég felé vivő utat, belevegyülve a kedves szülőföld gyülekezetének együttes énekébe, imájába. Atyáitok példája itt oltotta be szivetekbe a munkakedvet, az igazság­érzetet, a nemes célért való lelkesedést, a vallás, Isten iránti szeretetet, hithüséget. És mindezeket a kincseket most ott az édes hazától távol használjátok fel elöhaladástokra, boldogulástokra. Lehetetlen, hogy szivetekben kialudnék az édes haza iránti őszinte hála. Lehetetlen, hogy a négy folyó és hármas bérc hazájának kedves képe meg ne jelenne olykor-olykor szemeitek előtt s lehetetlen, hogy ily alkalommal ne tá­madna szivetekben forró vagy az édes hazai föld után ; lehetetlen, hogy ne töltené el szive­teket valami fájó, keserű érzés annak elgondo­lására, hogy az élet viharától elsodortatva, sziveteknek és lelketeknek minden tehetségével és erejével nem szolgálhatjátok az elhagyott édes anyát, szép Magyarországot s ennek hatá­rain belül küzdelmes múltú, vihartól hányatott magyar református egyházunkat. Szeretett Magyar Református Testvéreim I A szerető édes anya szeretett gyermekeitől távol vigasztalást talál abban a tudatban, hogy azok a messze idegenben is szivüknek egész mele­gével szeretik öt s emléke velük van minden­koron. Az édes anya, a szép magyar haza * Egyházkerületünk püspökének az amerikai magyar reformátusokhoz írt ezen főpásztori levelét az amerikai egyház­megye 1912-ik évi naptárában Kuthy Zoltán new-yorki esperes­­szerkesztő adta ki püspökünk élethü arcképével és a következő sorok kisérntében : .Mintha Damjanich Jánosnak, a magyar szabadságharc hősének, az egyik aradi vértanúnak arcképe állana előttünk : oly feltűnő a hasonlatos ság közte és dr. Antal Gábor püspökünk között. S ez a hasonlóság nem is olyan látszólagos. Amint Damjanich a szabadságharcnak, dr. Antal Gábor a magyar ref. egyháznak egyik legfényesebb alakja. Amint Damjanich, úgy dr, Antal Gábor is Herkules a termetére nézve; lelke határozott ; szive pedig tele van a leggyöngédebb érzelmekkel. Amint Damja­­nichot a katonái, oly rajongó tisztelettel veszik körül dr. Antal Gábort, a magyarországi református egyház hívei. Mielőtt Arad városában a bakó kivégezte volna a tizenhárom tábornok utolsó -

Next

/
Oldalképek
Tartalom