Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-17 / 51. szám
438. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. ellenségét Ő is megkergeti. Ezek csak ifjonti heveskedések voltak; összekoccanása azonban a Zrínyiekkel a vránai perjelség javain s a német király kétszínű eljárása 1536-ban véglegesen a másik táborba kergeti; úgy halt meg 1550-ben, mint „a független Magyarország első fanatikus harcosa“. Talán, ahol hazánk annyi jelese aluszsza örök álmátf^térai temető ciprusai tudnának nekünk mesélni az ö álmáról is. Ezzel a költői godolattal végződik a Bevezetés, meg az érdemleges tárgyalás IV-ik fejezete. A protestantizmus történetére legnevezetesebb következtetések ebben a IV-ik fejezetben vannak: Török Bálint nem alapította meg a pápai ref. egyházat 1526-ban, sem az iskolát 1531 ben, mint eddig általában hirdettük, mivel Pápát csak 1535 aug. 27-én kapja a királytól; Pápa ura ez időben, mikor az egyház és iskola megalakult, Thurzó Elek országbíró volt; az ő érdeme az egyház és iskola megalapítása; igaz, hogy Bálint ur papjának segítségével, a szintén Bálint nevű pappal, aki Bálint dunántúli birtokain s Debreczenben is elterjesztette a reformációt. Az ország köztörténetére ép oly fontos megállapítást találunk a III. fejezetben: Bálintnak Konstantinápolyba hurcolását senki nem magyarázta meg idáig; a hagyomány, melyet Arany is megszólaltat róla szóló költeményében, György barát fondorkodásában kereste a nagy ember tőrbe esésének okát; most tudjuk világosan, hogy Szulejmán egyszerűen túszul vitte magával Bálintot; hatalmának biztosítékra volt szüksége, hogy pécsi és budai helyőrségének bántódása ne essék, kellett Török Bálintnak és Mayládnak fővárosában raboskodni; de ez a rabság — tisztességes volt; kimehettek vásárolni; fogadhattak vendégeket; sőt a Szultán pasává akarta tenni azt a vitéz ellenfelét, aki előtt, mikor elfogta, nem restéit ilyen val lomást tenni: „Nem tudom, jó Bálint, féltél-e én tőlem, vagy nem ; de az igaz, hogy én még otthon Konstantinápolyban is rólad álmodtam“. A „pogány“ török lovagiasabban viselkedett, mint a keresztyén Zrínyiek, mikor a parolára beinvitált Kacziánert leszuratták, mert elpártolt az ő politikájuk mellől, vagy Bakics Pál, aki lovas emberekkel akarta Bálintot életétől megfosztani, csakhogy birtokát megkaparí thassa. Bálintot azonban udvari papja*, és Kálvin Institutiói mindhalálig megtartották az igaz hitben. Ezeket az époly meglepő, mint érdekes következtetéseket Sebestyén Béla az 1535 aug. 27-én kelt adománylevélből s egyéb oklevelekből vonja le, melyekkel megvilágítja azt a piszkos perpatvart is melybe a Zrinyiekkel keveredett. Bálint t. i. Pápát, a jelzett adománylevél szerint, kárpótlásul kapta Ferdinándtól a vránai perjelség javaiért, melyeket a király Bálintnak adományozott, de a Zrínyiek nem akartak átengedni, sem a rajtuk zálogul fekvő 1100 arany forintot elfogadni. Legendás hőseink így válnak kapzsi rabló lovagokká. Bálint lelkét is terhelte némely püspök és apát ur birtokainak háborítása, mint a pécsi püspök, a pannonhalmi apátéi; de ezekből a barbárságokból kitisztult s férfi korában, 1536—1550. nem követett el el több bolondságot. A vránai perjelség történetét S. B. könyvének II. fejezetében olvashatjuk; ez különösen időszerű most, amikor holmi panamát emlegetnek a hírlapok azoknak az egyházi javaknak nem rég történt eladása körül. Az I. fejezetben Pápa város történetét vázolja a szerző egészen Török Bálint kezére jutásáig, 1535-ig ; leányági örökségül birják most is jogutódai, az Esterhazy grófok. Sarudy György. Vegyes közlemények. Nekrológ. Annak idején, a gyászjelentés közlésével hírt adtunk már Moór Péter lelkésztársunk haláláról. Mivel közelebbi szálak fűzték őt egyházkerületünkhöz úgy is, mint theológiai akadémiánk egykori növendékét, úgy is mint fiumei és daruvári missió lelkészt, azért illőnek tartjuk életrajzi adatait megörökíteni. Moór Péter 1859. szeptember hó 19 én született Ujverbáezen. Középiskolai tanulmányait Hódmezővásárhely és Szarvas város gimnáziumaiban, a theologiát Pápán és Tübingenben végezte. Működését Fiúméban kezdte meg, majd Daru váron folytatta, mint az ev. református roiesió lelkésze. 16 éven át mint es. és kir. tábori lelkész működött Zágrábban, Wienben és legutólb Budapesten. 1908 ban nyugalomba vonult s a budafoki református egyház lelkésze lett. Mindenkor tevékeny részt vett egyháza és a társadalom életében. A daruvári, valamiut a budafoki református egyház alapítása az ő érdeme. Betegségét, mely korai halálának is okozója lett, katonai lelkész korában, 6 évi boszniai szolgálata alatt szerezte. Vesebaj és ér elmeszesedés támadta meg, s ebben hunyt el hirtelen halállal szeptember hó 28 án. Halálát három fia és kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése szeptember 29-én ment végbe Budafok község lakosságának s az elhunyt tisztelőinek igen nagy részvéte mellett. — A református egyház imatermében állították fél ravatalát, Szőlőtelepemen első osztályú szokványminőségü kerülnek eladás alá. MO K K GYŰ Ij A m. kir. szőlészeti- és borászati felügyelő Tapolcza.
