Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-10 / 50. szám
50. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 429. oldal. Tisztelet a kevés kivételnek ; de fájdalommal kell feljegyeznünk a szomorú jelenséget, mely a fiatal generáció egyháziatlanságában lépten-nyomon mutatkozik. Kiss Sándor nagykálnai ref. tanító, a régi hűséges, egyházias érzelmű kálvinista tanítók típusa volt. Kevéssel beérő, sokat dolgozó, egyházának dolgával magát mindenben azonosító férfiú. Értelemmel, buzgósággal vezette egyházát, amely hosszú szolgálata alatt fel is virágzott. Népe hálás is volt ő hozzá minden időben. E hó 26-án temetésén is nagy kegyelettel adózott emlékének. Koporsóját könnyező szemekkel állották körül tanítványai, a falu apraja-nagyja, hívei. A háznál Csekey Dávid alsóváradi lelkész búcsúztatta el hiveitöl, a temetőben pedig Tóth István lévai ref. tanító kartársai nevében mondta el felette ez alkalomra irt költeményét. Tiltakozás. A Debreczeni Prot. Lap folyó évi dec. 2. számában olvassuk a következő tiltakozást : „Tiltakozunk azon nézet ellen, mely a Közintézmények és az azok élén állók bírálatát egyszerűen eltiltja, azt gyengéden cucilistaságnak, degeneráltságnak bélyegzi és a törvényes rend elleni izgatásnak mondja ... Ne tessék a szavakkal játszani. Ezek a középkori inkviziciós nézetek nem a mai korba s nem alkotmányos államba valók és nem voltak sohasem divatban nálunk magyar reformátusoknál. Nekünk jogunk is volt hozzá, módunk is volt hozzá, hogy az obscurantismus dolgait a közügyet illetőleg nyíltan szóvá tegyük és számonkérjük. Ez a kritika a sajtónak nem csak joga, hanem kötelessége is. Ne méltóztassék hát miatta megbotránkozni és ne tessék abban a balvéleményben ringatózni, hogy pl. a hibás intézkedések a titokban tartás és elpalástolás következtében valami módon megjavulhatnának ; . . . és különösen ne méltóztassék elhinni, hogy a tanár, ha szinte igazgató is, olyan magasan állana, hogy eljárása felől felségsértés nélkül már szólani se lehetne . . Ez a tiltakozás igen időszerű ; mert csakugyan félelmetesen terjed és erősödik az a felfogás, hogy a közintézmények élén álló köztisztviselők hivatalos működését nem illik, nem szabad nyilvánosan megbírálni, szóvátenni. Pedig hányszor halljuk: „a sajtó a nyilvánosság ellenőre“. De ma már ez az igaz kijelentés, sőt közmondás is kezd már üres frázis lenni. A mi lapunk azonban kezdettől fogva vallotta és valósággal követte is azt az elvet ; a szerkesztő nem törődött a sok kellemetlenséggel, hátmögötti gyanúsításokkal, amik ily magatartása miatt bőven osztályrészéül jutottak. Meg-megvigasztalta magát, hogy nem ő az első, akit félreismernek; sőt nálunk sokkal különb emberekkel is megtörtént ez ! A lelkészi fizetés rendezése. A magyarországi két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött állandó bizottság nov. hó 27-én tárgyalta a protestáns lelkészi fizetés rendezésének ügyét s történt megállapodása értelmében december 6-án délelőtt küldöttségileg járt gróf Zichy János vallás és közoktatásügyi miniszternél, hogy az égetően sürgőssé vált és megígért fizetésrendezés érdekében lépéseit megtegye. A héttagú küldöttségben ott volt: dr. Antal Gábor ref. püspök, konventi egyházi elnök, Oyurátz Ferenc és Scholtz Gusztáv ev. püspök, gróf Degenfeld József ref. egyházkerületi fögondnok, konventi világi elnök, gróf Tisza István ref. egyházkerületi főgondnok, Szentiványi Árpád ev. egyházkerliieti felügyelő és dr. Sztehló Kornél, a bizottság egyik előadója. Gróf Zichy János kultuszminiszter a küldöttségnek ezt. válaszolta: —Tárgyalást indítottam a pénzügyminiszter úrral, hogy a lelkészek kongruájának rendezése ügyében némi kezdő lépések már 1912-ben történjenek, az új törvény alapján pedig a teljes rendezés az 1913-iki költségvetésben megtörténjék. Óhajom, hogy a végleges rendezés a korpótlékra legyen fektetve. Ä törvény megalkotásánál a lelkészek érdekében kerülni óhajtom újabb általános becslés elrendelését. Minthogy a kongrua rendezése a tanítók körében nagy elkeseredést keltene, ennélfogva a tanítók fizetésének rendezését összeköttetésbe óhajtom hozni a kongrua rendezésével. Ezért a tárgyalás még nem volt befejezhető. Theológiai magántanári vizsgát tett a dunántúli református egyházkerület vizsgáló bizottsága előtt dec. 2-án Pongrácz József theológiai helyettes tanár úr az uj-szövetségi szakcsoportból. Nyomtatásban már megjelent értekezéséről a bírálók igen jó véleménnyel voltak ; a szóbeli vizsgán, valamint próba előadásán igen szép jelét adta alapos készültségének és előadói készségének úgy, hogy jeles fokú minősítést nyert. Mi, akik közelebbről ismerjük képességeit, tudományszomját, tevékenységét és — szerénységét, igaz örömmel gratulálunk neki is, intézetünknek is igen jól sikerült vizsgája alkalmából. Karácsonyi szünidő. Pápai főgimnáziumunk tanuló ifjúsága a karácsonyi szünidőt e hó 16-án, szombaton déli 12 órakor kapja ki s 1912 január 3-án, szerdán d. e. 8 órakor újból kezdetét veszi a tanítás. A főgimn. igazgatóság ebből az alkalomból fölhívja a szülők figyelmét, hogy a tandíj II. részlete, — 15 korona — 1912 január 3-án esedékes lesz. Ugyanekkor fizetendő a rendkívüli tárgyak tanulásáért járó 6 korona is. Uj doktor. Veress István bihardiószegi lelkész — aminf a Debreczeni Prot. Lap írja — az egyetemes hazai egyháztörténetből Kolozsváron sikerrel letette a doktori vizsgát. Örömmel adunk hirt derék lelkésztársunk nemes törekvéséről és annak sikeréről. dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gond fordíttatik. VÁGÓ DEZSŐ szabászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító PÁPÁN, Fő-tér 19. sz. a. különlegességekben. Állandóan
