Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-26 / 48. szám
48. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 411. oldal. Levél a szerkesztőhöz. Nagy tiszteletű Esperes Ur ! ; Már körülbelül bárom hét óta újból Genfben vagyok b mind ez ideig nem igen volt időm arra, hogy írhattam volna De már átestem az első látogató sokon s a berendezkedésen, sőt a munkához is hozzá láttam. Amennyire lehetséges, amennyire az egyetemi tanulmányok s a helyi szellem megfigyelése engedi, szeretném ebben az évben megismerni főbb képviselőiben a francia theológiai irodalmat s így szabad időmet a könyvtárban töltöm. Nem mulasztom el azonban az egyes fontosabb estélyeket, előadásokat látogatni, pedig itt majdnem minden este van valami vallásos vagy egyéb társadalmi összejövetel, előadás, fölolvasás stb. lm kettőről, mivel ez közelebbről érdekel ben nünket, be is számolok. Az egyik november 12-én volt; a pláiupalais i egyház rendes téli összejövetele, thea estélye. A nagy terefcn zsúfolásig tömve volt- Nem is csoda, mert ebben az egyházban kb. 15 ezer református él. Az estély fixpontját Choisy professzor úr előadása képezte a magyar református egyházról. A jubileumtól visszatérve hűen ismertette a magyar református egyház történetét, ^azután áttért legújabban Magyarországon tett utazásának ismertetésére. Ismer tette azt a Komáromtól Budapestig tett körutazás elmondásával. Kiemelte a magyarok nagy vendégszeretetét, mély vallásosságát, elragadtatással mondta el, hogy a diákok reggeli isteni tiszteletet tartanak, mint régen Genfben. Lerajzolta, hogy mily egyszerűek, tiszták a magyar református templomok s általában látta, hogy a Kálvini tradíciók teljes épségben élnek nálunk, de egy gyengeségünket is észre vett : hiányzik belőlünk a missiói szellem. Bámulja — úgymond — azt. az erőt és kincset, amit mi iskoláinkban birunk, csakhogy míg minden erőfeszítéssel ragaszkodunk a tradieiókboz, / míg gondoshodunk arról, hogy a jövendő nemzedék is ' hozzáük hasonló, vallásos legyen, addig nem törekszünk arra, hogy terjeszkedjünk : nincs bennünk hódító szellem. Beírni szió, evangelizálás ismeretlenek.* Egyedül Budapesten, Magyarország legvirágzóbb református egyházában látta e szellem líyilvánulását, ott látott igazi életet. Azt mondják, hogy itt sok pietista van. Meglehet De hogy élet van, arról meg győződött. r«* 1 ” Az igazi magyar estély azonban a következő nap november 1,3-án volt. A magyar ref.: theologusok segélyezésére alakult bizottság rendezte avógből, hogy Magyarországot, s az itt levő magyar theologusokat a meghívók által összegyűjtött előkelő közönséggel megkedveltesse és anyagi áldozatra hívja fel a bizottság részére, másrészt pedig szeretetet ébresszen a magyar th eologusok iránt és bevezesse őket az előkelő körökbe. Fulliquet professzor úr volt az első szónok. Nagy hévvel s a nála megszokott erővel mondta el Magyarországon tett útját, megfigyeléseit, kiemelve különféle iskoláinkat. Utána Choisy úr mondott el több érdekes történeti adatot és emléket utazásából, kiindulva abból, hogy nem Fulliquet volt az első genfi Magyarországon, hanem Defect Károly, ki a XVI. század folyamán járt Erdélyben gyűjteni az akkor szomorú viszonyok közt élő genfi egyház számára. Mindenütt nagy vendégszeretettel fogadták és szép összeggel tért vissza hazájába. Azután a legújabb összeköttetéseket ismertette s úgy ő, mint Fulliquet arra a kérdésre igyekezett feleletet adni : mit tehetnek a genfiek a magyar reformátusok érdekében. Azt, hogy a viszonyt még szorosabbra fűzik Magyarországgal, hogy mindegyik tanuljon a másiktól. A magyaroknak nagy szükségük vau idegen nyelvek ismeretére. A németek nem nagyon szívesek a magyarokkal szemben, a holland nyelv, melynek tanulására legjobb alkalom nyílik nem sokat ér; két oly nyelv, mint a magyar és holland! Hol értik meg? Az angol már hasznosabb, de legalkalmasabb a francia, mert e kettő, a magyar és francia szellem között rokonság van A francia és svájci szellem felel meg legjobban a magyar vérmérsékletnek. Ezért kell segélyezni azt a három magyar ifjút, ki minden évben idejön és erre kéri fel a közönséget. Majd utána Claparéde úr ismertetett egy régi magyar genfi theologust, Péczelyt, ki sok szolgálatot tett a magyar református egyháznak, ő is szeretetre, áldozatra hivta fel a közönséget a magyar reformátusok érdekében. íme röviden e két estély ismertetése, remélem nem lesz érdektelen a Dunántúli Protestáns Dap ban is ismertetni. Erről lévén szó, kérem Kagytiszteletü Esperes Urat, hogy amennyiben teheti, szíveskedjék ez évben is küldetni a lapot. Fiúméból már irtani Nagytisztelet ti Urnák ez ügyben, de talán nem kapta meg lapom Érdekesebb és tanulságosabb megfigyeléseimről majd irok néha-néha. Minden jó kívánással vagyok Genf, 1911 november 16. Alázatos szolgája: Vass Vince ref. theologus. U. i. Claparéde úr cikke a magyarországi utazásról legközelebb jönni fog a „Semaine religieure“ ben. * NOj nem egészen ! Szerk. Ifj. Stern feléét Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára^ ^ Elvakaliítiindeníele templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint íehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!
