Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-01 / 40. szám
40. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 343. oldal. igazak a aDnyival nagyobb súllyal nehezednek az igazság serpenyőjére, amennyiben a legilletékesebb helyről hangzanak el. Theol. képzésünk tudományos voltára nézve nem igen olvastunk elitélőbb kritikát, mint ezt az „Indoklás“*! „Kéziratok, gépírásos füzetek, — amiből most történik majdnem kivétel nélkül az oktatás, nem alkalmasak arra, hogy a tanár előadandó tárgyait kellő terjedelemben dolgazhassa ki, mondja ez az Indokolás. — „A kis terjedelem pedig nemcsak azért hátrányos, mivel a tanárt arra korlátozza, hogy csak vázlatot, vagy rövid tartalmat adjon a hallgatók kezébe, ami épen nem alkalmas az illető tudományok megkedveltetéBére: hanem e rövidség a legtöbbször terhes és értelem rontó beemlézésre vezet, ami az akadémiai oktatás céljával és szellemével merőben ellenkezik. — Hátránya a kompendiumoknak az is, hogy . . . kevéssé alkalmasak, hogy a már végzett növendékek . . , tudományos kérdésekkel önállóan foglalkozzanak“. „Theol tankönyv a általában szakirodalmunk ezidő szerint köztudomásúlag oly szegény, szinte szégyenletesen szegény, hogy a jelzett hiányokon csak új és alkamas tan- és segédkönyvek kiadása utján lehet segíteni“. Szomorúan igaz megállapítások ezek. De vájjon e mostani helyzet gyökeresen megváltozik-e, a jövőben kikerülő lelkész nemzedék alapos készültsége és tudományszeretete, melyekért a felelősség - helyesen mondja az Indokolás — a theol. tanároké, biztosítva lesz-e ; ha a szabályzatban körvonalazott terv megvalósul ? Nehéz kimondani, de mi úgy látjuk, hogy nem. d. — Folytatása következik. — A Presbiteri Szövetség körútja hazánkban. ii. A Szerkesztő ur felhívására nagy örömmel számolok be arról a néhány napról, melyet külföldi vendégeink társaságában töltöttem. Pápáról szeptember 9 én Komáromba utaztunk. Útközben nem győztünk eleget felelni a sok kérdezősködésre. Egyházunk és hazánk viszonyairól mindent meg akartak tudni s bizony, sokszor dr jKováts barátommal együtt cserbe hagyott a tudományunk : oly részletkérdésekre is kiterjedt figyelmük, amelyekre csak akkor tudunk válaszolni, amikor mi magunk is utána néztünk az illető dolognak. Némelyik vendég már hónapokkal előbb készült erre az útra és láttam jegyzeteiből, hogy a legmegbízhatóbb forrásokat használták fel adataik beszerzésénél. Én magammal hoztam a Bauhofer-féle magyar protestáns egyháztörténet angol fordítását és felhívtam vendégeink figyelmét erre az egyházunk történetéről a mai napig angol nyelven megjelent legterjedelmesebb és meghízható munkára. Ott volt velem Riedl Frigyes budapesti egyetemi tanár gyönyörű atylusban megirt magyar irodalomtörténete is, melyet magyar no, Győry Vilmos, a kiváló költő és prédikátor leánya, Győry Ilona fordított le férjével, Ginever londoni egyetemi tanárral együtt angolra. Többen megígérték a társaságból, hogy megveszik a valóban értékes munkát. Dr. Smellie, a kiváló iró, akinek a skót „covenanter'-ekről írt munkája, amint értesültem, nemsokára meg fog jelenni a M. P. í. T. Házikiucstár cimü vállalatában, elolvasta a Madáchra vonatkozó részt és az angol prózázában közölt mutatványt az Ember tragédiájából; nagyon sajnálta, hogy nem tud magyarul, hogy ezt a hatalmas alkotást eredetiben élvezhetné. Budapesten azután sikerült egy német fordítást kerítenem az egyik antiquariumban s odaadtam dr. Smellieaek^ hadd ismerje meg a magyar elme legmélyebb alkotását; tán kedvet kap, hogy angolra is átültesse. Browning és Tennyson hazájában bizonyára örmmel fogadnák a phiiosophus költőt. Közben dr. Campbell, a kanadai presbiteriánus egyház képviselője fog le. Elmondja, hogy ő tulajdonképpen azért jött most Magyarországba, hogy a Kanadában lakó, mintegy ,17 ezer magyar református lelkigondozása felől tárgyaljon a magyar református egyház vezetőivel. A többi kanadai prot. egyház az ő egyházára bízta a bevándorlóit idegenajkuak lelkigondozását és kijelentette, hogy egyháza hajlandó néhány fiatal embert saját költségén kitaníttatni a lelkészi pályára, ha azok kötelezik magukat a kanadai szolgálatra. Kivándorolt honfitársainkról elismerőleg nyilatkozott. Nagyon munkás és szorgalmas nép, nemsokára igen vagyonosak lesznek és még az itthoni ref. egyházat is segíthetik, ha kellőleg vezetik és irányítják őket. Magyar theologus ifjúság, hallod a hívó szót? Véreink hívnak benneteket, hogy a saját nyelvükön dicsérhessék az Istent. Az idő gyorsan repül. Megérkeztünk Komáromba, ahol az egyház és a város képviselői fogadták a vendégeket. Konkoly Thegj Béla főgondnok üdvözlő szavai után a vendégelt kocsikon szállásaikra hajtattak. Én egy kedves skót lelkésszel, HenderBOn-nal a mi köztiszteletnek örvendő egyházkeriiíeti ügyészünkhöz, Szabó György úrhoz jutottam, aki sajuos, hivatalos ügyek miatt épp akkor nem volt Komáromban. Reggelre eső esett és meghüsítette a levegőt, a templomban püspök úr tartott alkalmi szentbeszédet A dunántúli ref. egyházkerület tankönyvkiadványainak sorozatából, most került ki a Főiskolai nyomda sajtója alól: Fí’ilön «lr\-7C£vf ■ Hi+ ÓC arL'Ölr'C+Si n a refórmátus elemi iskolák III.—V-ik rUíUp UUZbtíl . mi- tMIMJlUSílcU l osztálya számára. — Kötve —’60 fillér. Szeghalmi Gyula: A magyar nemzet története Megrendelhető: KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésében PÁPA Fő-utca 21. szám.
