Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-01 / 40. szám
Huszonkettedik évfolyam. 40. szám. Pápa, 1911 október 1. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. ---Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4‘50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Az ismétlő-iskolások vizsgálata. A komáromi egyházmegye közgyűléséről írt tudósításban ntiszt. Gyalókay László egyházmegyei főjegyző úr e lapok folyó évi 34. számában a következőket, mondja : „Jelenti Esperes úr, hogy az egyházmegye területén az ismétlő-iskolásoknak az új tantervben követelt oktatása s vizsgáztatása szinte lehetetlenséggel határos nehéz küzdelmek és akadályokba ütközik, úgy hogy csak egy helyen, Deákiban, adtak az ismétlösök vizsgát, a többi helyeken még hatósági segéllyel sem lehetett a növendékeket vizsgára előállítani. Az utasítást mindenütt megadta az elöljáróságnak, de azok nem sok eredménnyel biztatták. Valóban szerencsétlenebb idea alig született még emberi agyban, mint a tantervnek ez a része, mely az ismétlő-iskolások vizsgáztatására vonatkozik, mert ez nem számol 15 éves gyermek fejlettebb értelmével, mely a gyülekezet színe előtt esetleges tudatlanságát sokkal jobban érzi, semhogy bármily eszközzel is odakényszeríthető lenne, hogy pár óráig leüljön a szégyen-padra. Arra pedig, hogy ez elől tudással, tanulással meneküljön, a hetenkénti két délután s a vasárnap délutáni pár óra kevés, számítva az elvégzendő nagy tananyagot, mely részben új, s számítva azon körülményt, hogy a hét többi napjain végzett mezei munkával való foglalkozás kizavarja elméjéből azt a csekély ismeretmennyiséget, mit a tanórán elsajátítani képes. — A tanterv változtatása iránt felír egyházmegyénk a kerületre. Mivel a nyomdában azt is alányomtatták „folytatása következiktalán nem ári, ha az elejtett fonalat itt felveszem és a gombolyítást én is megkísérelem. Értsük meg egymást! A panasza, ha jól ertem, az új tantervnek az ellen a rendelkezése ellen irányúi, mely az ismétlő-iskola — ma már gazdasági népiskola — vizsgálataira vonatkozik. Ez ellen ír fel az egyházmegye a kerületre. Megvallom, az egész határozaton véghetetlenül csudálkozom. Nem az tölt el csudálkozással, hogy Deákiban teljesíti a lelkész, a tanító, a presbitérium és a községi elöljáróság e részben leghívebben kötelességét, vagy talán, hogy Deákiban legbárgyubbak a gyermekek, hanem az, hogy e határozat egyáltalában megszülethetett ! Lehetetlen dolognak tartom, hogy azon az egyházmegyei gyűlésen se lelkész, se tanító ne lett volna olyan, aki az új tantervet ismeri! Aztán oly sok ember közül senkinek se jutott volna eszébe: nézzük meg azt a szerencsétlen tantervet, mi is van voltaképen benne ? A tiszta-puszta igazság az, hogy az új tantevben egy árva betű sincsen a vizsgálatokról. Hát azért vannak a tanítóképviselők a gyűlésen jelen, hogy ilyen baklövésekre nem figyelmeztetik az egyházmegyét? Vagy a tanítóságnak e sava-borsa se ismeri még a tantervet? Vagy talán az egyházmegyei főjegyző úr tolla szalad el s emlékezete hagyta cserben ? Én nem tudom, de kár a tantervet és a „szerencsétlen idea“-t együtt emlegetni! A vizsgálatokról és az ismétlő-iskolások vizsgálatáról is szó van a Rendtartásban. Az 1899. évben, tehát 12 esztendeje kiadott Rendtartás 27. §-a azt mondja: „Az ismétlő-iskolások s a mindennapi-iskolások egy időben — évenkint egyszer adnak vizsgát — az iskolában“ stb. stb. A 86. §. értelmében a vizsgálatok eredményéről a körfelügyelő általános és részletes jelentést készít. Arra nézve, hogy a mi kerületünk nem az egyedüli, ahol ez a „szerencsétlen idea“ az emberi agyban megszületett, felemlíthetem a Tiszántúli egyházkerület népiskolai szervezetét, amelynek 69. §-a ezt mondja: „Az ismétlő-iskolai tanítók a mindennapi iskolával egyidejűleg szintén az iskolaszéki elnök (igazgatótanító) jelenlétében hasonló nyilvános közvizsgával rekesztik be az évet. Ez a vizsga elméleti részében a tanteremben, gyakorlati részében, a gyakorló telepen folyik be. Hozzátehetem ehhez még azt is, hogy a „Magyarországi Református Tanítók Orsz. Egyesülete“ azt óhajtja, hogy tiszántúliak szervezete országosan elfogadtassák. Tessék, kérem, ezeket is ezért a szerencsétlen ideáért lebunkózni! A főjegyző úr tudósításából azt veszem ki, hogy a már 12 éves Rendtartásban elrendelt vizsgálatokat a komáromi egyházmegyében vagy sohasem tartották
