Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-17 / 38. szám
324. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. múlva látszik meg, mikor egy nemzedék kerül majd ki az iskolából, amelyiknek a Kálvinista felekezethez tartozás érzete nem lesz lelki világába beoltva, amely a saját egyháza hittani felfogásáról fogalommal sem bír. jVJa még tanítóink a régi tankönyvekből tanítottak, de az újabb tanterv szerint, sajnos, sok helyen már a gyermekek most sem tudták megmondani azt, hogy mi a főbb kér. vallásfelekezetek tanítása az úri szent vacsoráról, mi a Zwingli és a Kálvin nézete! Mit tartunk mi a Krisztusról, mint közbenjáróról, mit a róm. katholikusok ! mit a bűnök bocsánatáról stb. Hjah! nincs Káté, nincs Egyháztörténet! A tanító ur a recriminálásra azt mondja, hogy „ez kérem nincs a tantervben !K így aztán kikerül a gyermek az iskolából úgy, hogy hitbeli meggyőződése, illetve felekezetéhez tartozási érzete hiányozni fog. Sőt elhalványul ez az érzés a tanítók egy részének s általában az ezután állásba jutó tanítóknak nagy részénél, mert hiszen nem lesz ami ébren tartsa, sőt fokozza azt, nem lesz a kezei között egyháza hittana. Tudjuk azt, hogy nagy része a tanítóknak állami tanítóképzőből kerül ki, s bizonyos mértékig hiányos ismerettel jő ki a vallástaniakból, mert hiszen sok olyan helyen van állami tanítóképezde, ahol ref. egyház és hitoktató nincs is pl. Modorban, ott hát nem sajátíthatja el teljes mértékben hitfelekezetének tantételeit, s hányadik az, aki saját szorgalmából pótolni fogja a hiányt, hányadik hozat magának Kis- vagy nagy Kátét, s igy hányadik lesz majd képes egyénileg erős vallásos, vagy hitfelekezeti meggyőződést plántálni a bibliai történetek tanítása közben tanítványainak lelkületébe ? Szép az az elv, melyen az új tanterv felépült, hogy a tanító egyéniségének minél nagyobb és tágabb tér biztosíttassék a tananyag tanítási körében, hogy helyes módszertannal, mintegy játszva sajátíttassa el különösen a vallásiam részt a tanítványok által; és a saját erős hitbeli meggyőződését mintegy rászuggerálhassa az ö tanítványaira. De ez az elv és ez a rendszer nagyon egyetemi, akadémikus, népiskolákba nem való, eredményt ritka esetben biztosít, mivel nem számol az átlag emberekkel. Minden tanítót Pestalozzinak tekint, pedig — tisztelet az érdemes sok kivételeknek — a tanítói állás ma sokaknál kenyérkereset, és sokan vannak, akik belső elhivatás nélkül lépnek a tanügy szolgálatába. Szomorúnak látom egyházunk jövőjét, mert a leghatalmasabb eszközöket, a vallástanítás minél intenzivebb munkálhatása tekintetéből, kerületünk e tantervvel eldobta kezeiből. Tudom, hogy hiába feliratozunk, a tantervet a kér. tanügyibizottság tanítótagjai csinálták, a bizottsághoz menne a felirat is, el is lenne utasítva, mert ritka az a testület, mely a saját hibáit belátná, és azt el is ismerné a hibás munka félretételével. De mi már látjuk s tehetünk és kell is tennünk praeventiv intézkedéseket, melyek az új tantervnek a vallástanítás felületességéből származó hátrányait mérsékelni s a minimumra leszállítani képesek lesznek. Ennélfogva megkeresni ajánlom az egyházmegyei közgyűlést, mondja ki minden iskolánkra és minden tanítóira kötelezöleg azon határozatot, hogy esetleg a kér. tantervben kikötött vallástani tananyagból való elhagyás mellett, de az egyháztörténetet ezután is, az eddig használt tankönyvekből kötelesek az V-ik és Ví-ik osztályokban tanítani, és pedig úgy, hogy annak tanításánál felekezetűnk hittani értelmét is kellő világlatba helyezzék a növendékek előtt. Videant Consules, ne quid ecclesia detrimenti capiat! — Vége. — Már megjelent! Református Lelkész és Tanító uraknak ingyen és bérmentve küldi meg legújabb könyvjegyzékét, mely az iskoláknál szükséges összes tankönyvek, vezérkönyvek, nyomtatványok, iró- és rajzszerek, térképek stb. jegyzékét tarlalmazza, Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésébe PÁPA, Fő-utca 21. sz.
