Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-15 / 3. szám
22. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. Az sem megvetendő dolog az ilyen kis körökben való munkában, hogy jóformán ezek a gyűlések pénzbe sem kerülnek. Egy-egy tanácskozásra elég 2—8 óra. Délben otthon megebédelünk s vacsorára hazamegyünk. Tanácskozási helyről sem igen kell törnünk a fejünket. 10—12 jóbarát elfér szükség esetén a kartárs szobájába is. Ilyen körülmények között, amikor az időjárás megengedi, havonként legalább egyszer találkozhatunk. Most a tanító-egyesületeknek az is egyik és pedig nem a legkisebb hibája, hogy ritkán vannak a gyűlések s a tagok sokszor teljesen megfeledkeznek arról : miről is volt a múlt gyűlésen szó ? Hallom már a kérdést: ugyan miről tanácskozzunk, ha olyan sokszor összejövünk? Most is az a bajunk, hogy évenként egyszer jövünk össze, akkor is kötéllel kell fognunk az előadót! Elhiszem, Nézzük meg csak, hogy is van ma ? Néhol sehogy. Elmúlt a járásköri gyűlés. Az elnök felsóhajt! Mikor ismét az új gyűlés következik, rábír valakit arra, hogy valami előadást tartson. Hogy miről? Az teljesen a vállalkozótól függ. Ha aztán megtekintjük egy ilyen járáskörnek több évi működését, előttünk van egy quodlibet. A föld hátán nincs olyan ember, aki ezt rendszerbe tudná foglalni. Másutt meg úgy tesznek, hogy már a gyűlésen felhívnak valakit arra, hogy a következő gyűlésen felolvasást tartson. A vállalkozó néha megmondja tárgya címét, néha nem. Az eredmény ugyan az, mint az előző esetben. Lehetnek az egyesületben elegen, akik tudnának is, akarnának is dolgozni, csak azt nem tudják : miről? Adjatok egy thémát és én hozok dolgozatot ! — Folytatása következik. —Demokratikus közoktatás. — Folytatás. — Van-e hát szükség az érettségit tett ifjúság érdekéből új egyetemekre, illetve ezeken bölcsészeti karokra, mikor a tanári pálya olyan túltömött, annyira nyomorúságos, hogy csak a munkaidő rohamos fölemelése segít — állítólag — ideig-óráig; ilyen áldozattal lehet csak a már alkalmazott tanárok megélhetését biztosítani. Hát az új nemzedékkel mi lesz ? Hová forduljon, kitől kérjen kenyeret? Érdemes a figyelemre, hogy tanárokat nemcsak középiskolákon, hanem szakiskolákon is alkalmaznak, igen tekintélyes számban s többnyire jobb fizetéssel, mint a középiskolákon. A katonaiskolákat már érintettem ; ezeken kívül kijegyeztem az adatokat a vallás- és közoktatásügyi miniszter jelentéséből; e szerint 1907—1908-ban volt Száma Tanár Tanuló ipariskola 46 381 3970 kereskedelmi iskola 70 896 8742 müvésziskola 44 415 6738 egyéb szakiskola________16 154 1241 Összesen: 176 1846 20691 (Ezekben a leányok is bennfoglaltatnak.) Kitünően van szervezve a kereskedelmi iskolai tanárképzés, ami ez iskolák jelentőségéből is következik. A kiválogatás, selectio megvan már a felvételnél, mert csak jeles középiskolai, vagy kereskedelmi érettségivel, lehet bejutni; a tanulmányokat a bölcsészeti szakon, műegyetemen s hospitálással, próbaelőadásokkal a kereskedelmi akadémián lehet elvégezni. Ezt az intézményes hospitálást tartom legértékesebbnek az egész szervezetben. A tanári képesítés 3 féle; a) humaniórákra (magyar, német, francia, történelem, mennyiségtan) ugyanaz, mint a középiskolákra; b) jogi tárgyakra jog- és államtudományi doktorok szerezhetnek képesítést, ha neveléstani tárgyakat hallgatnak a bölcsészeti szakon ; c) keresk. tárgyakat azok taníthatnak, kik tudomány- vagy műegyetemen hallgatták őket s alap- és szakvizsgájukat a felső keresk. iskolai tanárvizsgáló-bizottság előtt tehetik. E képesítést középisk. tanárok is megszerezhetik. A mezőgazdasági szakiskolai tanárok képzése tisztán gyakorlati; miután szakmájukat elvégezték (oki. gazdák, kertészek), 3—4 évi gyakorlatra mennek valamely szakiskolai tanár mellé (1000 K ösztöndíjjal és lakással) s ilyen adjunktusi szolgálat után nyerhetnek kathedrát, ha üresedik. Az ipariskolai tanárok egy részének, t. i. a rajztanároknak, amilyet kivétel nélkül minden fajta ipariskolán alkalmaznak, képzése országosan szervezve van, a képzőművészeti főiskolán; de a műszaki tanerők, vegyészek, gépészek, elektrotekhnikusok stb. paedagógiai képzése szervezetlen, tisztán gyakorlatra van alapítva, de még annyira rendszeresen sem, mint a mezőgazdasági tanintézetekben. Itt sok a tenni való. Igen felületes, elhanyagolt a művészképzés, t. i. a zeneművészképzés; az a 44 müvésziskola t. i. 415 tanárával mind zeneiskola s túlnyomórészben magánjelleg ü; csak az 1875-ben alapított „orsz. m. kir. zeneakadémia“ állami, 45 tanárával s 527 növendékével ; a többire nem terjed ki az állam gondozása; élnek, a hogy tudnak. Rendezésre vár az egész szervezet ; ki taníthat zenét ? mit, mennyi ideig, hogyan kell megtanulni stb. Érdekes még ezen szakiskolák statisztikai átlagszámait egybevetni a középiskolákéval; 176 szakiskolán 1846 tanár oktatott 20.691 növendéket; a 209 középiskolán pedig 4158 tanár 66.146 növendéket; egy szakiskolára tehát átlag m. e. 10—11 tanár, s vagy 120 növendék esik; egy-egy középiskolára 20 tanár (a hitoktatók szöktetik fel ennyire) s m. e. 310 tanuló; ha a számokat megszólaltatjuk, a középiskolai tanár több munkát végez, mint a szakiskolai, munkája ol-Ifj. Stern EipÓt PápH, Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!
